L. Simon: A beruházói érdekek is fontosak
További Belföld cikkek
- Sebestyén Balázs: Nagyon nagy a baj az országban, muszáj segítenünk
- Világelső lett a budapesti karácsonyi vásár
- Az interneten árulta a munkáltatója szerszámait egy karbantartó
- Fékhibát észleltek egy Budapestre érkező repülőnél, azonnal a helyszínre vonultak az illetékes szolgálatok
- Brutális katonai gépjárművek érkeznek Budapestre
L. Simon László szerint az ingatlanbefektetőknek nem áll érdekükben, hogy műemléképületeket semmisítsenek meg, vagy építsenek át a védettséget megkerülve. A kulturális államtitkár azon a bizottsági ülésen szólalt fel, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szétverése miatt hívtak össze
„Nincs ellentét a műemlékvédők és a beruházók között. A műemléki ingatlanok tulajdonosai is abban érdekeltek, hogy tulajdonukat a legjobban újítsák fel” – védte meg a KÖH feloszlatását a tárcavezető. L. Simon úgy fogalmazott: "Meg kell találni az egészséges egyensúlyt örökségvédelem és gazdaság között, mert mindkettő fejlődése nemzeti érdek"
„Az örökségvédelem rosszul értelmezett rezervátumlogikája megakadályozza a beruházásokat” - mondta - Pedig „a beruházói érdekek is fontosak.”
A bizottsági ülés apropója az volt, hogy néhány hete váratlanul feloszlatták a régészeti feltárásokért és a műemlékvédelemért felelős KÖH-öt, legfontosabb feladatait pedig a Belügyminisztériumra és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumra bízták. A nagy visszhangot keltő lépés után jelentették be a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ megalakulását, amely a KÖH-től örökölt néhány feladatáért sem felel hatóságként, a befektetői döntéseket csak véleményezheti.
A műemlékvédelem néha harc
„Napi ütközés van a műemlékvédelem és a beruházók érdekei közt” – említett meg Hiller István néhány olyan, a sajtóból is ismert beruházást, amelynél a KÖH-nek szerepe volt a műemléki érdekek védelmében. „Nem érv, hogy mindkettő az ország érdeke, mert e kettő egyensúlya fontos, míg a kormány döntése hierarchikus viszonyba hozza a kultúrát” – fogalmazott a szocialista politikus.
Hasonló véleményen volt az LMP-s Karácsony Gergely is, aki elmondta, még védegyletesként vált világossá számára, hogy miért fontos az erős műemlékvédelem. A hetedik kerületi zsidónegyed lerombolásának kísérlete, vagy a Citadella terasz építése mind arra példák, hogy az ingatlan-befektetői érdekek sokszor szemben állnak a műemlékvédelmi érdekekkel. „Bár akkoriban a jogszabályok és a közvélemény is a műemlékvédelem pártján volt, mégis nehéz küzdelem volt” – mutatott rá Karácsony arra, hogy az egykori KÖH erős jogosítványai sem voltak biztosítékok a műemléki épületek megóvására. A meggyengített és jogosítványaitól megfosztott hivatalnak így nem sok esélye van a kulturális örökségünk megóvására.
Felülbírálhatják a szakembert
Az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, az ICOMOS elnöke is rámutatott L. Simon László érveinek bizonytalanságára. „A szétaprózott rendszerben nincs szakmai erő” – utalt Nagy Gergely arra, hogy a kormány a járási kormányhivatalokba szórta szét az eddig a központban tevékenykedő szakértőket. „A műemlékvédelmi szakemberek egységben, szervezetben tudnak hatékonyan működni. Bármilyen jó szakemberről is van szó, ha nincs mögötte rendszer, szakértők, akikhez fordulhat, akkor nem tud jó munkát végezni."
Az ICOMOS-elnök aggályosnak nevezte, hogy a kormányhivatalokban az irodavezető, aki nem szakember, felülbírálhatja egy beruházásnál a műemlékes szakmai javaslatát. Így a befektetői érdekeknek semmi nem áll útjában.
Az új rendszerben a befektetőnek már csak a kész terveket kell jóváhagyásra bemutatni. „Olyan ez, mintha az orvosnak a műtét után kellene megvizsgálni a beteget, és jóváhagyni, hogy a vakbelét vették ki, pedig epeproblémái voltak” – fogalmazott szemléletesen a szakember.
Hiller István rámutatott, hogy nyilvánvaló, nem a kulturális államtitkárság áll a KÖH feloszlatása mögött, hanem a Belügyminisztérium. Ezt jelzi, hogy a hivatal meggyengítését is egyéni képviselői indítványokkal Győr, Eger és Tata polgármesterei kezdeményezték. A kulturális tárca „csak tolerálja azt a nyomulást, amit a BM a gazdasági csoportok érdekében a kultúra ellenében végez.”