A kokárda, mint pártszimpátiát kifejező jelvény használata a 2002-es választások előtti kampányidőszakra vezethető vissza, amikor a Professzorok Batthyány Köre és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület meghirdette a nemzeti szalag mozgalmat. A 2002. március 1-jén alapított mozgalom célkitűzése az volt, hogy a „polgárosodás programjában” hívők a választások végéig tegyék ki a kokárdát lakásuk ablakába, autójukra, s nem utolsósorban a szívük fölé. A kezdeményezéshez Orbán Viktor is csatlakozott, ezzel a kokárda a Fidesz pártrendezvények félhivatalos szimbólumává vált. A miniszterelnök azonban a választások második fordulója előtt arra kérte szavazóit, ne tűzzék ki a kokárdát, mikor az urnához járulnak, mert ezzel esetleges diszkriminációnak teszik ki magukat. Az Országos Választási Bizottság nem találta aggályosnak a kokárda viselését a szavazóhelyiségekben.
Néhány száz ember vonult a rádióhoz, elhangzott két beszéd, elénekelték a székely himnuszt és véget ért a Jobbik ifjúsági tagozatának rendezvénye is. Néhányan Kárpátia koncertre indultak, az oszló tömegben is skandálnak kisebb csoportok "Kossuth tér", "Orbán takarodj, Gyurcsány takarodj" szerű kiáltásokat, de lassan feloszlik a tömeg.