Bajnai jobbnak érzi magát Matolcsynál

II. Kell még egymillió ember

Amikor a zemberek és a felső középosztály párhuzamos megnyeréséről beszélt, az jutott az eszünkbe, hogy pont ugyanebbe csapdahelyzetbe készül belesétálni most ön is az Együtt 2014-gyel, hiszen a csalódott Fidesz-szavazóktól a szocialistákig mindenkit koalícióba hívott. Ez nem ugyanaz a politika?

Én azt hiszem, hogy nem. Mi a politikai közepet szeretnénk összerakni. Éppen az volna a feladat, hogy a szolidaritás és a haladás eszméjében megállapodva össze lehessen békíteni a társadalmi csoportokat. Hogy boldogult Csengey Dénest idézzem: „Európába, de mindahányan”. Olyan új egyezséget kell kötni, ami mindenkinek felelősséget keletkeztet a közös társadalmi célokért, de cserébe mindenkinek megadja az esélyt a felemelkedésre, aki ezért hajlandó aktív erőfeszítést tenni.

De miért döntött úgy, hogy összefogásra hív szinte mindenkit, aki elégedetlen a mostani kormánnyal? Ez a népfrontpolitika nem zavarosabb megoldás, mintha azt mondaná, hogy csinálok egy pártot, következetesen képviselek egy tervet, és akinek tetszik, az majd úgyis rám szavaz?

Mert elemeztük a helyzetet, és ez tűnt a működőképes megoldásnak. Egyrészt a mostani kormányzás Magyarországot tartósan, akár évtizedekre leszakíthatja a fejlett országok fejlődési irányáról. Ezért feltétlenül változás kell. Ez az első tétel. Az én generációmnak, meg a gyerekeink generációjának is az életét tönkre teheti, ha fennmarad még négy évig az, ami most történik Magyarországon. Ez a tétje a 2014-es választásnak.

A második, hogy azt is látni kell, hogy azok a problémák, amelyek miatt Magyarország ilyen rossz helyzetben van, nem az elmúlt két évben kezdődtek, most csak súlyosbodtak, sőt helyenként drámaivá váltak. Ezért nem egyszerűen az a kérdés, hogy vissza lehet-e menni 2010 elé, hanem hogy lehet-e előre menni és egy új korszakot nyitni a magyar politikában. Korszakváltás kell.

A harmadik, ami még az elemzéshez tartozott, hogy ha le is győzné a kormányt az ellenzék, akkor utána a rezsim kormányzaton kívüli egyéb elemei (az alkotmánybíróság, a kilenc évre kinevezett emberek, a különböző kétharmadba öntött szabályok) felhasználásával még a többség akarata ellenére is sakkban lehetne tartani az országot. Zsarolni lehetne ellenzékből is.

Továbbá a kétharmados, egyébként megkérdőjelezhetetlen választói legitimációval rendelkező kormány olyan választójogi törvénycsokrot fogadott el, amely jelentős előnyhöz juttatja. Elvileg azt is lehetővé teszi, hogy még a többség akaratával szemben is parlamenti többséget szerezzen. Ebből a választójogi törvényből az következik, hogy nagyon lejt a pálya a Fidesznek. Így csak egy esélyt látok ma: ha egy kellően nagy választói koalíciót lehet összehozni.

Ha a mai ellenzéki pártok szavazóit összeadnánk, talán még az egyszerű győzelemhez sem lenne elég. Ráadásul ezek nem összeadható szavazatok. És semmiképpen sem lennének elegek ahhoz, hogy egy rezsimváltás és egy korszakváltás következhessen. Ezért az a cél, hogy egy akkora választói többséget, választói koalíciót lehessen elérni, amely nem egyszerűen lebonyolít egy ingamozgást a politikában, hanem az ingát megállítja középen, és a rettenetesen megosztott magyar társadalmat képes újraindítani egy fejlődési pályán. Ehhez pedig egy sokszínű, sok elemből álló politikai közép kell. Ez szerintem 2,5–3 millió közötti szavazót kell, hogy jelentsen, figyelembe véve az új választási rendszert. Ez a mai ellenzéki pártok támogatottságánál jó egymillióval nagyobb választói tömeget jelent, ide kell eljutni.

Az elmúlt két évben az ellenzéki pártok nem tudtak eljutni a választóknak egy nagyon nagy tömegéhez. Van egy változást akaró, párt nélküli tömeg. Őket is meg kell szólítani.

Az nem túlzott kockázat, hogy az MSZP messze a legerősebb ellenzéki pártként jár majd a legjobban a közös indulással? Ha vesztenek, akkor maguk alá gyűrték a baloldali riválisokat, hiszen azok feloldódnak a szövetségben. Ha nyernek, akkor úgyis ők diktálhatnak a leghangosabban, és így nyomhatják le a koalíciós partnereket. Így olyan, mintha az MSZP-nek kaparnák ki a gesztenyét.

Se riválisa, se ügynöke nem vagyunk senkinek. Egyenrangú együttműködést keresünk a korszakváltást akarókkal. Ennek az összefogásnak háromnegyed év múlva két követelménynek kell majd megfelelnie. Egyrészt az addig csatlakozóknak képesnek kell lenniük megőrizni identitásukat a választási kampányban és a választás után is. Szándékosan nem szabtunk most meg semmilyen szervezeti formát, hogy ezt majd a csatlakozókkal beszélhessük meg. A másik oldalról olyan konstrukciót kell kialakítani, ami a lehető legnagyobb esélyt biztosítja a mostani rezsim leváltására és az azt követő jó kormányzásra.

Azért valamilyen tervvel csak neki kell majd ülni ennek is. Van már elképzelés, hogy ez hogyan működhet?

Sokféle módon működhet. A nyáron a Haza és Haladás publikált egy tanulmányt Szigetvári Viktor és Vető Balázs tollából. Ott több különböző, de egyaránt működőképes politikai konstrukciót leírtak, és ezek valamilyen hibrid megoldása is létrejöhet. Én ezt most nem akarom megjósolni, mert ezt azoknak kell majd kijelölniük, akik szerint jobb ebben az összefogásban benne lenni, mint külön állni.

Első körben éppen az a kör jelentkezett az Együtt 2014-be, akik önnel együtt kormányoztak, Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc. Ez nem az új közép felé mutat egyelőre. Gyurcsány már azelőtt az ön miniszterelnök-jelöltségét támogatta, hogy ön a Milla színpadára lépett. Egyeztettek előre arról, hogy mit fog bejelenteni?

Nem egyeztettem vele közvetlenül arról, hogy mik a terveink. És mivel ő korábban beszélt, talán félre is érthette az én várható beszédem tartalmát. Ha jól értettem, akkor ő azt mondta, hogy miniszterelnök-jelöltként vagy ellenzéki vezérként a Demokratikus Koalíció támogatna engem. De szerintem kifejezetten káros az együttműködés létrejöttére, ha most személyi kérdéssé egyszerűsítjük ezt a problémát. Mindenkit óvok attól az ellenzéki oldalon, hogy személyi kérdésekkel rontsa az együttműködés esélyeit.

És az nem rontja az együttműködés esélyeit, hogy a 2010 előtti koalíció látszik most összeállni az Együtt 2014 mögött?

Kire gondol? A Millára, a Szolidaritásra?

Az alapítókon kívüli eddigi lelkesedőkre, Kuncze Gáborra, Gyurcsány Ferencre. Lehet így akár halvány remény is arra, hogy a kormány teljesítményében csalódott, 2010-es Fidesz-szavazók egyáltalán elgondolkozzanak azon, hogy az Együtt 2014 szimpatikus lehet?

Az Együtt 2014-nek jelenleg három tagja van, a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás. Ezenkívül nagyon sok szervezet jelentkezett az elmúlt napokban. Mi most türelmet kértünk, hogy először tisztázzuk egymás közt, hogy egy ilyen együttműködést mire lehet alapozni más szereplőkkel. Ennek ismeretében lehet csak együttműködésről tárgyalni.

Az a választójogi törvény, amit a Fidesz most az országra erőltetett, megkerülhetetlenné teszi, hogy már a választás előtt koalíciót kössenek a rezsimváltásban érdekelt, hiteles erők, mert a választás után már erre nem lenne lehetőség. Nem ördöngösségről van szó, egy koalíciót kell kötni, és az mindig egy programon alapul. Ez egy szerencsés mellékterméke lehet az egyébként rossz választási törvénynek, hiszen rá fogja kényszeríteni az ellenzék erőit, hogy a választás előtt viszonylag pontosan elmondják a választóknak, hogy mire számítsanak.

De úgy kellene megegyezni, hogy nem lehet felmérni, hogy a választói akarat melyik koalíciós partner irányát támogatja leginkább.

Ezért rossz ez a választójogi törvény, árt az országnak, sokkal jobb lenne úgy csinálni, mint korábban, hogy a választásokon megméretve lehessen koalíciót kötni. De ha már ezt kényszerítik ránk, akkor ezt a munkát előre el kell végezni. Ennek előnye is van, hiszen az elmúlt tizenkét évben minden egyes kormány úgy került hatalomra, hogy nem volt kész, megalapozott, reális programja, és rögtön a kormányzása első három-négy hónapjában elkövetett valami olyan súlyos stratégiai hibát, ami után futott négy évig.

Volt már ideje átnézni az MSZP Gazdasági kilábalási koncepció Magyarországnak című programját? Illetve az LMP Magyarország talpra áll című programját? Jók? Összeboronálhatók?

Az MSZP-ét megkaptam, Mesterházy Attila elküldte nekem. Az LMP esetében megkértem a kollégákat, hogy töltsék le. Mi is dolgozunk egy átfogó gazdaságpolitikai koncepción sok szakemberrel az alapítványnál. Megkértem a kollégákat, hogy együtt nézzük át ezeket a programokat, mert esetleg mi is tanulhatunk belőlük, és azt is nézzük meg, hogy mi az, amit nem tartunk belőlük reálisnak. Ez a folyamat zajlik.

A Fidesz az adórendszer és a költségvetési politika alapjait is kétharmados törvényben szabályozta. Mihez kezdene az ellenzéki összefogás abban az esetben, ha a kormányt ugyan leváltja, de nem szerez alkotmányos többséget, hogy ezeket a törvényeket felülírja?

Ezért mondtam, hogy nagy többség, jóval nagyobb többség kell annál, mint amit egy ellenzéki párt meg tud szerezni. Mert rezsimet kell váltani. Egy döcögős, rossz kompromisszumok által sújtott ország nem tud kitörni abból a zuhanásból, amiben van. De ez nem feltétlenül jelent kétharmadot a fejemben. Egy erős, politikai középnek kell létrejönnie, ami meg tud egyezni, és nagy többsége van. A legitimáció a politikában nagyon fontos dolog. Ha nagy többsége van egy politikai erőnek, akkor az nagyon erős üzenet küld annak is, aki elvesztette a választásokat. Ha az ország nagy többsége a változásra szavaz, akkor meg kell találni azt a demokratikus politikai módszert, amivel a többség akaratát érvényre lehet juttatni. Ez lehet alkudozás vagy valamilyen kompromisszum.