Koronavírus adatok

2022. jan. 27.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Angelika
-3 °C
5 °C

Miért hagyta átverni magát az építőipari óriás?

2012.10.30. 10:42
Az ország egyik legnagyobb építőipari cége csődközelben evickélt, de ennek ellenére egymilliárd forintot fordított egy műgyűjtemény megvásárlására. A gyűjtemény valós értéke legfeljebb a tizede lehet, a pénz egy olyan Kft-hez került, amit tulajdonosai eladtak egy off shore cégnek, majd felszámolták. A szakértők szerint valószínűtlen, hogy a KÉSZ építőipari Kft. ennyit fizetett volna.

„Nem ez az ország legnagyobb műgyűjteménye, de biztos, hogy a legdrágább” – mutatott rá a KÉSZ építőipari kft. által összeállított kortárs műgyűjtemény furcsaságára egy galériás-műkereskedő. Az ország egyik legnagyobb építőipari vállalata, a jelentős állami beruházásokat is elnyerő KÉSZ Holding Zrt. egykori központi cége ugyanis egymilliárd forintos gyűjteményt vásárolt, úgy, hogy annak piaci értéke valójában a töredéke lehet, állították szakértőink, és maguk a művészek is.

A történet lehetne szimpla átverés is: a jó szándékú, és mecénásként fellépő vállalatot átveri egy dörzsölt műkereskedő. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a KÉSZ nem naivitásáról ismert. A cég államformákon és kormányokon átívelően sikeresen működik. Még 1982-ben kezdte az ipart a szocializmusban, és miközben tulajdonosát, Varga Mihályt bejuttatta a 100 leggazdagabb magyar közé, milliárdos állami beruházások sorát nyerte el szocialista és fideszes kormányzás alatt egyaránt. Többek közt a Ferihegyi repülőtér új épülete, és a Mercedes kecskeméti üzeme fűződik a nevéhez, legutóbb pedig a budapesti központi szennyvíztisztító gyűjtőcsatornáinak építését nyerte el állami tenderen.

Érdekes, hogy a papíron milliárdos, mai piaci áron is csak a tizedéért, becslések szerint legfeljebb 100 millióért összeállítható gyűjteményt abban az időben vette, majd adta át apportként egy leányvállalatának a KÉSZ Kft., amikor nehéz anyagi helyzete miatt csődeljárás folyt ellene.

A műgyűjtemény vásárlásának szereplői aztán lassan felszívódtak, vagy elvágták kötelékeiket az anyacéggel: a műgyűjteményt eladó cég mára megszűnt, az azt felvásárló KÉSZ Kft.-t átnevezték, majd a már Re Cons Kft.-ként működő cégből kiszállt az építőipari holding. A folyamat végeredménye, hogy a KÉSZ érdekeltségébe tartozó K-ARTS Kft. tulajdonában van egy túlértékelt műgyűjtemény. Az üzletet lebonyolító cégek eltűntek a KÉSZ közeléből. Az üzleti életben sikeres céget pedig a jelek szerint nem érdekli, hogy vélhetően jelentősen megkárosították, azaz nagyjából 900 millió forintnyi összeg nyomtalanul eltűnt a vagyonából.

A KÉSZ építette a ferihegyi Skycourt csarnokot
A KÉSZ építette a ferihegyi Skycourt csarnokot
Fotó: Földi Imre / MTI

A kortárs képzőművészeti kereskedelem több szereplője is kétségbe vonta, hogy valóban elköltötték ezt az összeget a műtárgyakra. „Ez egy kis piac, ha ezen megjelenik egymilliárd forint, akkor az még annak is feltűnik, aki a konkrét üzletről nem tud" – mondta a jelentős műgyűjteményt is tulajdonló galériás, Pados Gábor.

Az ügyben a NAV is vizsgálódott. A nyomozás egy részét lezárták, mivel a nyomozás adatai alapján bűncselekmény elkövetését nem tudták megállapítani. Továbbra is nyomoznak viszont azért, mert a műgyűjtemény beszerzési folyamatában találtak szabálytalanságokat.

Miért jó, ha drágán vásárlunk?

Megszólaltattuk a K-ARTS Kft. vezetőjét, Árvai Istvánt, aki azonban később visszavonta nyilatkozatát. Árvaitól azt kérdeztük, hogy vevőként nem tartja-e aggályosnak, hogy vélhetően a reálisnál jóval drágábban jutottak hozzá a gyűjteményükhöz.

Az, hogy egy cég műgyűjteményt állít fel, önmagában persze nem szokatlan. Nem egy céges gyűjtemény működik az országban, ezek célja a mecenatúra, és a cég arculatának alakítása. Rendhagyó ugyanakkor, hogy míg a jelentős, és egyébként a KÉSZ gyűjteményénél értékében szerényebb gyűjtemények rendszeresen megmutatkoznak kiállításokon, a cégek propagálják tevékenységüket, a KÉSZ gyűjteményről nem hogy a nagyközönség, de a szakma sem hallott. Bár a cég büszkélkedhetne vele, anyaguk nem tűnik fel a jelentős magyar céges gyűjtemények listáján. Arról értesültünk csupán, hogy a náluk lévő művek némelyikét meghívták kiállításokra, és azokat ilyen esetekben kölcsön is adták.

Nem kételkedünk a KÉSZ építőipari holding jóhiszeműségben, mert bár a cég sikeresen működik a gyakran átláthatatlan pénzügyi viszonyokkal jellemezhető balkáni és kelet-európai országokban (például Ukrajnában, Bulgáriában, Szerbiában, Romániában vagy Montenegróban), miért ne lehetne bohón nagyvonalú egy egymilliárdos kiadással, még akkor is, ha két telefonnal kideríthető lenne az áru valódi értéke, ahogy azt mi is tettük?

Megkérdeztünk egy vállalati műgyűjtemények összeállításában tapasztalt jogászt, hogy ha valaki nem a művészetpártolás miatt vásárol műgyűjteményt, akkor milyen pénzügyi machinációkat leplezhet vele. A magát megnevezni nem kívánó jogász hangsúlyozottan teoretikus jelleggel elmondta, hogy több lehetséges megoldást is el tud képzelni.

1. A 2008-2009-ben még hatályos volt az a törvény, amely szerint a műtárgyvásárlásra fordított összeg öt év alatt leírható az adóból.

2. A cég értékét növeli, ha leányvállalatainak értéke magas: előfordulhat, hogy a hitelezők már nem vizsgálják meg, miben áll egy sok leányvállalatot birtokló cég egyik cégének vagyona, így ez hitelfelvételnél jelenthet segítséget.

3. Ha a tulajdonosok félnek, hogy a cégük csődbe megy, akkor valódi értékénél drágábban vásárolhatnak nehezen értékelhető tárgyakat, a különbséget pedig az eladó cég csődbe kergetésével menekíthetik ki.

4. Elképzelhető, hogy a cég kasszájából valamilyen okból hiányzó összegre kell költséget gyártani.

Miből sejthető, hogy a műgyűjtemény túlértékelt?

Az általunk megszerzett, hiteles listán 326 műtárgy, jórészt festmény szerepel. A műtárgylista ízlésről tanúskodik: a gyűjteményben leginkább fiatal, de jó előmenetel előtt álló, vagy éppen befutó magyar művészek munkáit válogatták össze. A nevek legtöbbje a vásárlás idején, 2007-2008 körül volt fiatal diplomás, akkoriban rendezték első kiállításaikat. A kortárs műtárgyak ára nehezen meghatározható, áraik nem stabilak, és ezért nem is jellemző, hogy azokat pénzügyi befektetés céljából vásárolnák. Különösen így van a KÉSZ-es listán többségben lévő művészekkel, hiszen azok, bár ígéretesek, lehet, hogy felhagynak a művészettel, vagy kiderül, hogy a kezdeti fellángolás után már nem tudnak újat mutatni, és így alkotásaik elértéktelenednek. (Éppen ezért furcsa, hogy ha valaki fiatal kortársakba fektet, akkor azokat nem futtatja kiállításokon, így is növelve renoméjukat.)

A bizonytalanságok ellenére az, aki minimális szinten foglalkozik kortárs műtárgyakkal, tudja, hogy a 326 darabos, 1 milliárd forintos műtárgylista 3 millió 200 ezer forintos átlagára irreálisan magas. Hiába különleges egy-egy festmény, és ezért magasabb árú, a szakértő ugyanúgy látja a túlárazást, mint ahogy egy autóval foglalkozó ember is érzi az anomáliát, ha valaki 10 millió forintos Suzuki Swiftre akarja rábeszélni, hiszen egy ilyen autó alufelnikkel és dupla Wunderbaummal sem ér annyit.

Kupcsik Adrián jó festő, de közel tíz festményét a megdöbbentő 2,5 millió és 5,8 millió forint közötti összegeken szerepelteti a 2009-es lista. Miközben Kupcsik egyik, remek képét a neves Kieselbach galéria 500-700 ezer forint körülire becsüli.

Az általunk egyébként kedvelt Stark Attila, aki képregényes munkái mellett graffitiket gyárt szórakozóhelyek falára, darabonként 2-4,5 millióért szerepel festményeivel, noha azok akkoriban 100 ezer forint alatt voltak a piacon.

Több festményt vettek Cseke Szilárdtól is, munkái 5,5 millió forintért tűnnek fel a KÉSZ gyűjteményében. A Kieselbachnál három festménye is szerepel, és a legmagasabb árát is 450-600 ezer forint körülire becsli a szakember, a többi viszont 240 ezer forintért beszerezhető. Gyenis Tibor két vászna pedig 11-11 millió forintért szerepel a gyűjteményben, míg a Kieselbachnál csak 170 ezer forint egy munkájának becsült ára. Ezek többnyire kikiáltási árak, de még heves érdeklődés esetén sem életszerű, hogy az ár a duplájánál tovább emelkedjen.

A hazai árszínvonalat jelzi az is, hogy a legismertebb és legkeresettebb kortárs magyar festő, Fehér László egyik vásznát egyszer próbálták eladni külföldön, mégpedig a kortárs piac legfontosabb helyszínén, New Yorkban. De az ottani, magasabb árszínvonal mellett is csak 6 millió forintig tudták felverni az értékét. Márpedig, ha csak a piaci pozíciót nézzük, Fehér László egy Lexus a fiatal festők Suzukijai mellett.

Még extrémebb Szépfalvy Ágnes és Nemes Csaba 32 darabos képsorozatának helyzete. A sorozat csak egyben értelmezhető, és így együtt adták el a művészek évekkel ezelőtt egymillió forint körüli összegért. A gyűjteményben a 32 darabos mű darabokra szedve szerepel (mintha egy autó árát az egyes alkatrészek listájával helyettesítenének), mégpedig 1 millió 860 ezer 114 forintért képenként. Azaz a mű egymillió helyett több mint 59 millióért szerepel a listában.

A fotókkal nehezebb trükközni

Megkerestük a Karton galéria vezetőjét és tulajdonosát, mivel a művészektől és a K-ARTS Kft.-től is úgy értesültünk, hogy ő volt a művek vásárlója, és azok tőle jutottak a KÉSZ-hez. Kozma Péter korrektnek tartotta az árakat, amelyen a műveket vásárolta. Elmondta, hogy a kortárs alkotások értéke amúgy sem fix, nehéz megmondani, mi a jó ár.

Az állítással lehet vitatkozni, hiszen már a feljebb citált kikiáltási árak is jelzik az árszínvonalat, találtunk egy ennél objektívebb mutatót is. A KÉSZ-es műgyűjteményben szerepelnek fotók is, amelyek jelzésük szerint néhány darabos sorozatok részei. Kudász Gábor Arion két darab, listán szereplő munkája egy-egy hatos sorozat részei. Azaz ugyanabból a fotóból hat készült. A fotók árai egy ilyen sorozatban közel azonosak, csupán az utolsó darabért szoktak többet kérni.

A Felüljáró és a Tréler című sorozatok azonban még cikkünk írásának pillanatában sem zárultak le, a művésztől akár most vehetnénk egyet. Rákérdeztünk Kudász Gábor Arionnál, aki elmondta, a műveit forgalmazó galériánál ezek a képek jelenleg 4-500 ezer forint körüli áron vásárolhatók meg. (A Kieselbach aukciós archívuma szerint 85 ezer volt a 2006-os kikiáltási ár) A két fotóért 2,9 és 3,3 milliót fizetett a KÉSZ a lista szerint.

Nem csak a művek árszínvonala, hanem az árak formája is szokatlan. A hivatalos, ügyvéd által ellenjegyzett listában nincsenek kerek számok: 5 615 139 forint. 2 241 878 forint. Vagy éppen 3 485 793 forint. Ilyen árakat egyetlen galériás sem ad. Akkor jöhetnek ki ilyen összegek, ha például a könyvelő elé raknak egy végösszeget, amelyet ő oszt el számológéppel, tételekre bontva, hogy minden rubrikába jusson valamennyi.

A műgyűjtemény kalandos útja 1.

A művészektől származó információink alapján Kozma Péter 2007 és 2008 közt vásárolta a műveket. A legtöbb munka galériáktól került hozzá, néhány képet vásárolt csak közvetlenül művészektől. Az érintettek a feltüntetett árak töredékét kapták, mondták el az Indexnek.

A felvásárlás mögött álló cég a Radikalmod Kft. volt. Kozma Péter kérdésünkre azt mondta, hogy a műtárgyakat valóban ez a kft. vásárolta, ő pedig csak szakértő volt. A cégadatbázisból ugyanakkor kiderült, hogy Kozma Péter volt a cég egyik alapítója, és az ügyletek idején ő volt az ügyvezető is. Letagadott cége az ügyletek idején annak a Karton galériának a címére volt bejelentve, amelyet Kozma Péter ma is vezet.

A Radikalmod Kft. a műtárgyvásárlások két évében évében éppen egymilliárd forintnyi nettó árbevételt tüntetett fel (2007-ben 563 millió, 2008-ban 438 millió forint). A cég éves bevétele a következő évben bevétele hirtelen kevesebb mint a tizedére esett vissza, majd soha többet nem szolgáltatott már adatot. A műtárgyvásárlások lezárultával – 2010 szeptemberében – Kozma Péter kiszállt, a tulajdonos egy seychelle-szigeteki off shore-cég, az ügyvezető pedig egy ukrán nő, Ivett Kostin lett.

Időközben elenyészett az egymilliárdot kereső cég bevétele is: a Radikalmod ellen kényszer törlési eljárás indult, és idén júniusban fel is számolták. Ezzel eltűnt az ügyletben megforgatott tetemes összeg, és vele az egyik résztvevő cég is.

A műgyűjtemény kalandos útja 2.

Kalandos a vásárló sorsa is. A KÉSZ Kft. 2008 decemberének végén megalapította a K-ARTS Kft.-t, amelybe 2009 júniusáig, tehát fél év alatt 1 milliárd 60 millió forint értékben apportálta a Radikalmodtól származó műtárgyakat.

A műtárgyvásárlások és a K-ARTS alapítása a gazdasági válság kirobbanásával és a KÉSZ egyre nehezebb anyagi helyzetével estek egybe.

Erről az időszakról számoltunk egy cikkünkben: ekkor, tehát 2010 szeptemberében a KÉSZ Kft.-t a vezetőség a holding többségi tulajdonosából az egyik tagcéggé fokozta le. Még abban a hónapban a nevét KÉSZ-ről Re Consra változtatják. A már Re Cons nevű cég pedig annak ellenére, hogy másfél éve még nagyvonalúan szórta a pénzt műtárgyakra, csődvédelmet kért. A cég végül nem ment csődbe, annak köszönhetően, hogy egy 2010 decemberi megállapodásnak értelmében tartozásainak csak a 20 százalékát kellett kifizetnie, a többit elengedték a hitelezők.

Másfél év után zárult le a történet: két héttel a Radikalmod megszűnése után a KÉSZ Holding kiszállt egykori cégéből, elvágva a szálakat a műtárgyvásárlás résztvevőitől.

A K-ARTS Kft. egymilliárdos gyűjteménye alig gyarapodott ezek után. Évi 10-10 millióval nőtt csak az egymilliárdos vagyon értéke, de nem vásárlások útján: a Kft. nyaranta szobrászati szimpóziumokat szervezett, és az azon szereplő művészek nekik ajándékozott műveit számolták el 10 milliós értékben.

A KÉSZ Holding pedig tovább folytatja sikeres tevékenységét. Kecskeméten szállodát és konferenciaközpontot, Szegeden kulturális központot, Mohácson idegenforgalmi tömböt, Orosházán városközpontot épít.

A KÉSZ a művészektől azóta nem vásárolt, és hozzájuk nem jutott el a listán szereplő összegek töredéke sem.



  • Vennék
  • Bankszámla