Németh Zsolt: A külügynek sok urat kell kiszolgálnia

Egy hete átsiklott egy olyan mondat fölött a parlamentben, ami miatt pár nap múlva tízezrek tüntettek. Hétfőn a szocialisták Orbán Viktor miniszterelnököt felszólították, hogy váljon meg Öntől, amiért nem reagált elég keményen Gyöngyösi Márton listázós kijelentésére. Utólag hibának tartja a parlamenti reakcióját?

Egyetértek azzal, hogy ott és akkor a parlamentben határozottabban kellett volna elítélni a Gyöngyösi Márton mondandóját. Abban a helyzetben azonban, amikor két perce van az embernek a válaszadásra, aztán egy perce a viszontválaszra és közben az izraeli helyzetről szóló fő kérdésen gondolkodik, talán mi államtitkárok is elvárhatunk némi empátiát.

Az MSZP példája mutatja, nem mindenki volt empatikus.

Igen, de azt hiszem, a jobbikos felszólalásra a kormány elsőként, és megfelelő súllyal reagált, majd pedig másnap, amikor nekem is több időm volt, magam is megfogalmaztam, hogy amit a Gyöngyösi képviselő előadott, az nem más, mint egy új fajelmélet.

Gyöngyösi felszólalásának utóéletéből, a vasárnapi tüntetésből az mindenesetre kiderült, hogy nagyfokú érzékenységet szül  mindenféle listakészítés ötlete. Természetesen teljesen más kontextusban, de a kettős állampolgárok nyilvántartását a határokon kívül élő állampolgárok számára bevezetett választójoggal az új törvény is szükségessé teszi majd. Hogyan lesznek nyilvántartva a kettős állampolgárok, ki kezeli adott esetben az izraeli-magyarok listáját?

A közszereplők esetében nyilvános adat, hogy valaki kettős állampolgár, de az nem, hogy melyik másik ország érintett. Biztosítanunk kell a határon túl élők számára, bártan élhessenek a kettős állampolgárság megszerzésének jogával.

Az állampolgárság nyilvántartása a Belügyminisztériumnál van. Eddig nagyon megbízhatónak bizonyult az adatbázis, és az adatkezelés biztonságosságával kapcsolatban sem vetődtek fel kételyek. Most az a feladat, hogy ugyanezt a munkát az x százalékkal megnövelt adatbázissal is eredményesen végezzék el. Nincsen kétségem afelől, hogy az adatbázis a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő, garanciális elemekkel rendelkező nyilvántartás lesz.

Hogyan oldják meg az alapadatok beszerzését például Szlovákia esetében, hiszen onnan nyíltan nem kérhetnek információt a választásra regisztrálókkal kapcsolatban még arról sem, az illető egyáltalán életben van-e, hiszen ha kiderül, hogy magyar állampolgárként akar szavazni, megfosztják a szlováktól?

Szlovákia valóban egyfajta büntető állampolgársági törvényt fogadott el a magyar törvény elleni indulatból 2010-ben az első Fico-kormány idején. Ez volt az egyik mélypont a két ország kapcsolatában, de utána a Radicova-kormánnyal látványosan elkezdődött egy dialógus, ami elvezetett oda, hogy majdnem eltörölték a kettős állampolgárság tiltását. Az új Fico-kormánnyal is működik a párbeszéd, és most ott tartunk, hogy nyilvánosságra került egy olyan tervezet, amely az országon kívül lakó szlovákoknak engedné a kettős állampolgárságot. Ez elmozdulás a korábbi álláspontról, amit nyilván az is okozott, hogy mostanra négyszázra emelkedett azok száma, akiket megfosztottak szlovák állampolgárságuktól, mert felvettek egy másikat is. Ennek a számnak csak kevesebb mint tizede magyar vonatkozású. A tervezet szerintünk problémákat vet fel, ezért a két külügyminisztérium főtárgyalókat jelölt ki, és én azt hiszem, hogy megoldást fogunk találni, és talán akkor arra is választ tudunk adni, hogy hogyan lehet a szlovák állampolgárok és a magyar állam kapcsolattartásának kérdéseit tisztázni.

Utalt arra, hogy Szlovákiában 30-40 személyt fosztottak meg azért állampolgárságától, mert a hivatalok is tudomást szereztek arról, hogy felvették a magyart is. Arról van információja, hogy hányan vannak azok, akik valóban kettős állampolgárként szavazhatnak, mert titokban tartják az ittenit?

Nehéz erre tényszerű választ adni, és lehet, hogy nem is lenne diplomatikus. Sok felvidéki magyar él kétlaki életet. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatokból az nem egyértelműsíthető, hogy valaki szlovák állampolgár, de közben magyarországi rezidens.

Szlovákiában is volt rá példa, de nemrég a horvát titkosszolgálat vezetőjéről is kiderült, hogy amerikai kettős állampolgár. Az ön tudomása szerint van olyan személy a magyar kormányban, akiről – nyilván önszántából tett nyilatkozat alapján – ez kiderült?

Nem tudok ilyenről. Amiben biztos vagyok, az az, hogy nekem nincs.

Nemrég jelentette be a kormány, hogy az Egyesült Államokban 3 milliárd forintos alapító tőkével egy új alapítványt hoz létra az amerikai magyarok számára. A Friends of Hungary-nak is lesz szerepe a kettős állampolgárság intézmények népszerűsítésében?

A Friends of Hungary mindenképp céljának tekinti majd, hogy azokat, akiknek van magyar kötődése, azokat aktívabban vonja be a magyar kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatba. Különösen azután, hogy a legutóbbi népszámláláson 1,4-ről 1,7 millióra ment fel azoknak a száma, akik magyar származásúként tekintenek magukra, a legnagyobb magyar diaszpóra az Egyesült Államok, utána Kanada, Ausztrália, és Izrael, ahol közel 200 ezer magyar ajkú él. Nem csoda, hogy az amerikai közösség középpontjában van ennek a kezdeményezésnek.

Néhány nappal a Gyöngyösi-affér előtt a kormányellenességgel általában nem igazán vádolható Magyar Nemzet durván nekiment Külügyminisztériumnak, amikor számos ügyet felsorolva egy rövid dolgozatban a puhány jelzővel foglalta össze a tárca fellépéséről alkotott véleményét.

Ez egy teljesen más természetű kérdés, de minden esetre rávilágít arra, hogy komoly nézetkülönbség van e tekintetben köztem és a cikk szerzője között. A magyar külpolitika dolga szerintem az, hogy következetesen próbálja meg a magyar nemzeti értékeket érvényre juttatni. Ez nem az a műfaj, ahol dobbal lehet verebet fogni, nem is a kardcsörtetés műfaja. Nekünk az a feladatunk, hogy kiszámítható, következetes álláspontot képviseljünk. Ezen az alapon köttetnek szövetségek, barátságok. Ezen az alapon lehet nézetkülönbségeket, adott esetben nemzetközi konfliktusokat, mint például a közel-keleti konfliktus ügye, rendezni. És ezen az alapon - átgondolt, újragondolt koncepció mentén – a belpolitikai konszenzust is igyekszünk teremteni. Az ugyanis, ha bizonyos kérdésekben, mint például a közel-keleti rendezés kérdése, nagyon mély és látványos nézetkülönbségek vannak a politikai pártok között, megkérdőjelezheti Magyarország szavahihetőségét. De azért alapvetően úgy gondolom, hogy a magyar külpolitika eredményesen tudott ezeken a területeken lépéseket tenni.

A puhány nyilván leginkább annak szólt, hogy miközben Magyarországot és a kormányt ebben a ciklusban minden korábbinál keményebb kritikák érték főként az unióban, a külügy szava nem nagyon hallatszott ki a politikai reakciók közül. Miért nincsenek karakteresebb külügyminisztériumi megszólalások?

A külső nemzetközi kommunikáció egy jó darabig Kovács Zoltán államtitkár vezetésével a KIM kereteiben zajlott, majd a feladat a közelmúltban átkerült a Kormányszóvivői Irodához, ahol most Kumin Ferenc helyettes államtitkár foglalkozik ezzel a területtel. Ha azonban statisztikát csinálnánk, és megmérnénk, hogy ezekben a kérdésekben a külügyi vezetők, és a külügy kötelékébe tartozó nagykövetek milyen intenzitással látták el a rájuk szabott feladatokat, akkor biztos vagyok benne, hogy a külügy nem vallana szégyent. A gazdaságdiplomácia, a kultúrdiplomácia vagy a nemzetpolitika területe is beletartozik a feladataink közé, holott ezeket a területeket sem mi irányítjuk. Az Európa-politika pedig olyan szerteágazó terület, amellyel minden tárca foglalkozik. A külügynek nagyon sok urat kell egyidejűleg kiszolgálnia.

A legdurvább, uniós területekről érkező beszólások után a nagykövetekre is kiosztották, hogy igyekezzenek minden módon javítani a megtépázott országimázson. Volt ennek kézzel fogható eredménye?

A diplomáciai munkát segítette, hogy jó egy éve külföldi tanácsadó cégek is rendelkezésünkre állnak. Van egy-egy londoni, washingtoni, berlini és párizsi cég, amely segít az adott nyelvi környezetben a helyi sajtóban elhelyezni üzeneteket. Ez a tevékenység szoros együttműködést követelt a nagykövetségek és a kommunikációs államtitkárság között. Eredménynek tekinthető, hogy ebben az időszakban már számos pozitív kicsengésű cikk is megjelent az országról. Azt gondolom, hogy lényegesen rosszabbul állna az ország megítélése, ha az elmúlt két-két és fél évben ezt a munkát nem végeztük volna el.

Valószínűleg az országimázs javításán dolgozott éppen egy nagy nemzetközi Wallenberg-konferencia szervezőjeként Oslóban Jeszenszky Géza is, amikor hirtelen róla kezdtek szólni a hírek, és a romák szexuális szokásairól tett állítása miatt kitiltották saját rendezvényéről. Ez a diplomácia nyelvén egyértelmű jelzés volt, miért nem váltották le?

Jeszenszky Gézának egy több évvel ezelőtt írt jegyzetét olvasták a fejére, akkor amikor éppen túl volt egy nagyon nagy sikerű romaintegrációs konferencián Oslóban, néhány héttel a Wallenberg-konferencia előtt. Ez a néhány tény nagyon árulkodó. Olyan akcióról volt szó, amit némelyek nagyon tudatosan kigondoltak, és végrehajtottak. Tagadhatatlan, hogy félreérthető volt Jeszenszky egyik mondata. Az, hogy a magyar cigányság körében gyakran találkozunk a vérfertőzés eseteivel, ami a magyar közvéleményben – megkockáztathatjuk – társadalmilag elterjedt jelenségként van számon tartva, ugyanakkor semmiképp sem mondható, hogy ez a cigányság körében normatív értelemben elfogadott. Ugyanakkor számunkra egyértelmű, hogy a nagykövet úr egész életműve az emberi és kisebbségi jogok védelmében zajlott, ezért egyértelmű volt, hogy a minisztériumnak is töretlenül kell, hogy megmaradjon benne a bizalma, alkalmasságához továbbra sem fért kétség. Egy kérdés persze nyitva maradt, hogy a norvég közvélemény hogyan dolgozza fel azt az ügyet. Szerencsések voltunk, sikerült gyorsan tiszta vizet önteni a pohárba, és kiderült, hogy a norvég politika megértette, hogy kiről és miről van szó.

A háttérben lezajlott egy Jeszenszky-mentő akció a kormányzat részéről, hogy meggyőzzék az oslói vezetést arról, hogy az ottani Holokauszt Intézet túlreagálta az ügyet?

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a norvég nagykövettel, sőt a norvég miniszterelnök-helyettessel, aki egyébként részt vett a roma integrációs konferencián, így tudtuk tisztázni a helyzetet.