Dilettánsak a Ptk. elfogadott módosításai

Az új Ptk.-ról szóló jogszabálytervezetet eredetileg még tavaly kellett volna elfogadnia az Országgyűlésnek, hogy a gigantikus kódex egyéves felkészülési idő után 2014. január 1-én hatályba léphessen. A zárószavazás azonban elmaradt, az időközben elfogadott módosító indítványok miatt a végszavazás leghamarabb februárban lehetséges.

Szemellenzős és álságos

A Ptk.-t előkészítő operatív szakmai bizottságot is vezető Vékás Lajos az elfogadott módosításokról írt elemzést. Cikke szerint a Ptk.-javaslat szerzőinek az volt a szándéka, hogy "a családjog szabályai a családot, mint közösséget és mint a társadalom alapvető sejtjét" védjék. Felfogásuk szerint ez a jogi védelem a törvény által alapított kapcsolatok (a házasság, örökbefogadás és gyámság) mellett az egyéb szabályozott együttélési formákra (az élettársakra, a mostohaszülő-mostohagyermek és a nevelőszülő-nevelt gyermek kapcsolatára) is ki kell hogy terjedjen, követve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát.

A szakértőkből álló kodifikációs bizottság javaslatát a kormány változtatás nélkül terjesztette elő, azonban ahhoz a KDNP, az Alkotmányügyi Bizottság és egy képviselő utóbb elfogadott módosító indítványokat tűzött.

A Ptk.-javaslathoz a KDNP frakciója által benyújtott módosítást december 17-én fogadta el az Országgyűlés. A kereszténydemokraták hallani sem akartak az élettársak családjogi státusának elismeréséről, ezért a családjogiból a szerződéseket szabályozó kötelmi kötetbe száműzték őket, és a törvényjavaslatból az összes, a bejegyzett élettársakra vonatkozó kitételt kihúzták. Érdekesség, hogy az Alkotmánybíróság a módosító elfogadásának napján mondta ki, hogy a családjogi törvénnyel a jogalkotó túl szűkre szabta a család fogalmát, kihagyva például az élettársakat, és ezért megsemmisítette a vonatkozó szakaszt.

Vékás a módosítást nem szakmai, hanem pártpolitikai kompromisszumnak tartja. Mint írja, "nem vall éppen a hatalmi ágak között elvárható kölcsönös respektusra, hogy az Országgyűlés az Alkotmánybíróság e határozatának kihirdetése napján, e határozat ismeretében – vita nélkül – fogadta el az élettársakat érintő módosító javaslatokat."

A professzor a módosítást a "szemellenzős" és "álságos" jelzőkkel illette. Mint írta, a módosítás eredményeképpen az élettársi kapcsolat továbbra is szerződéses viszonynak számít, éppúgy mint 50 évvel ezelőtt, tekintet nélkül arra, hogy időközben sokszorosára nőtt az így élők száma, és a gyerekek több már mint 40 százaléka születik házasságon kívül.

Alkotmányos aggályok

A Magyar Jog című szakfolyóirat idei első számában megjelent tanulmányában Vékás bírálja, hogy egy, az alkotmányügyi bizottság által benyújtott módosítás (pdf) eredményeképpen csorbul a szabad véleménynyilvánítás joga. Mint írja, komoly alkotmányossági aggályokat vet fel, ha a közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát, azaz bírálhatóságuk mértékét az Országgyűlés újabb feltételtől, a „méltányolható közérdek” fennállásától teszi függővé. Ez a többletfeltétel szerinte felesleges, és alkotmányos szempontból erősen aggályos megszorítást jelent a közügyek szabad megvitatására nézve.

A jogász a személyiségi és személyhez fűződő jogok megsértésekor járó nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj módosítását is károsnak tartja. Mint írja, a sérelemdíj elsősorban a jogsértés vagyoni elégtétellel történő, közvetett jóvátételét jelenti. A módosító javaslat azonban szerinte teljes félreértésként a másodlagos, büntető elemre helyezi a hangsúlyt, amikor a jogsértés ismétlődő jellegétől teszi függővé az összegét. Azt is értelmetlennek tartja, hogy a személyhez kötődő sérelemdíjat a jogalkotó örökölhetővé kívánja tenni.

Egy másik, szintén vita nélkül elfogadott módosítás a gyűlöletbeszéd magánjogi szankcionálásának lehetőségét teremti meg. A módosítás szerint „az egyén személyiségét meghatározó közösséget érintő jogsérelem esetén a közösség bármely tagja jogosult személyiségi jogot érvényesíteni, feltéve, hogy a jogsérelem alkalmas arra, hogy a közösség tagjaiban megalapozottan fenyegetettség érzését keltse.” Vékás szerint a javaslat komoly alkotmányellenes aggályokat vet fel, tekintettel arra, hogy a gyűlöletbeszéd polgári jogi szankcionálására (2007-ben és 2008-ban) már két hasonló tartalmú törvényt is elfogadott az Országgyűlés, de mindkettőt elkaszálta az Alkotmánybíróság.

Lázár dilettáns módosítója

Még váratlanabbnak és érthetetlenebbnek nevezi Vékás Lázár János módosító indítványát (pdf) (a professzor nem nevezte meg a javaslatot benyújtó képviselőt). A Miniszterelnökséget vezető államtitkár az örökösödés során felmerülő köteles rész szabályozását változtatta volna meg, ám indítványát sem a kormány képviselője, sem az alkotmányügyi bizottság nem támogatta. A képviselők ennek ellenére elfogadták a korábbi frakcióvezető javaslatát.

A köteles rész az örökségnek az a hányada, amit a végrendelet tartalmától függetlenül kell felosztani az arra érdemes törvényes örökösök között. Lázár javaslata egyrészt csökkentette a köteles rész mértékét, és szigorított a kitagadás okain, amit a család méltóságának megőrzésével indokolt.

A módosítás nyomán egyebek mellett kitagadható, aki „szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetését tölti”. Vékás életszerűtlenül szigorúnak tartja, hogy egy gondatlan (például közlekedési) bűncselekmény elkövetőjét ezen az alapon ki lehessen tagadni örökségéből, ugyanakkor értelmetlennek, hogy a még el nem ítélt, vagy a büntetésüket már letöltött személyekre nem vonatkozik a szigorítás.

Lázár módosítása az is, hogy kitagadható, aki „az örökhagyót szükséghelyzetben segítség nélkül hagyta”. Vékás szerint teljesen téves itt szükséghelyzetről beszélni, hiszen az jogi fogalomként „másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszélyt” jelent, ami ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetetlen.