Rossz sajtója volt tavaly Magyarországnak

A vizsgálat során 7 ország 40 újságjának és hírügynökségének összesen 3659 cikkét elemezték. A legfontosabb amerikai, német, osztrák, orosz, angol, francia és svájci lapok az esetek 46,6 százalékában negatív hangnemben írtak az országról, 47,7 százalékban pedig semleges cikkek születtek. A kutatást vezető Antal Zsolt szerint az során rendkívül intenzív figyelem irányult az országra, kicsit talán intenzívebb is, mint amennyire Magyarország nemzetközi súlya indokolná.

Három téma külön kiemelkedett a többi közül: a kormány intézkedéseiről, a gazdaságunk helyzetéről és hazánk és az unió viszonyáról is számos cikk született. Bár a magyar ellenzékről viszonylag kevés cikk szólt, ugyanakkor Antal szerint ezt kompenzálta, hogy az ellenzék által tematizált témák viszont sokszor fordultak elő a külföldi lapokban. Volt két külön ügy is, ami önmagában nagy visszhangot tudott kiváltani, Safarov kiadása és a köztársasági elnök lemondása is felbukkant a legtöbbet emlegetett magyarországi témák között.

A legtöbbet januárban írtak az országról, ebben a hónapban 702 cikk foglalkozott velünk. Ez az eredmény Antal szerint még a 2011-es év hozadéka, ekkor egyszerre több olyan téma is volt, amiért a nemzetközi sajtó érdeklődésének középpontjába keveredtünk: lezárult az alkotmányozás, kötelezettségszegési eljárások indultak ellenünk, nem mentek éppen gördülékenyen a tárgyalások az IMF-el, és akkor zajlott a Békemenet is. A legkevesebbszer májusban cikkeztek rólunk, mindössze 179 alkalommal, szemmel láthatólag a külföldi médiát nem érintette mélyen Áder János megválasztása.

Az év többi hónapjában a megjelenések száma 300 körül alakult, Antal szerint ez a szám nagyjából megfelel Magyarország figyelemszükségletének. Ugyanakkor jogosan vethető fel a kérdés, hogy miért összpontosult ekkora figyelem magyar belpolitikára, hiszen "bizonyos országok léte megkérdőjeleződik a megjelenésük tükrében." Antal saját kérdésfeltevésére már nem válaszolt, mint ahogy az egész prezentáció alatt kerülte, hogy magyarázatokat fűzzön a szigorúan kvantitatív kutatás eredményeihez.

Készült elemzés műfaji szempontból is. Túlsúlyban voltak a hírösszefoglalók, de a szemlézett írások nagyjából ötödét tették ki a véleménycikkek és olvasói levelek. Antal elmondása szerint "ismerve a Magyarországgal kapcsolatos általános vélekedéseket, ezek rontottak a megítélésünkön", és a negatív hangvételű írások számát gyarapították.

A legrosszabb sajtónk viszont nem januárban, hanem szeptemberben volt, ekkor a rólunk szóló cikkek 64 százaléka volt negatív hangvételű. Ezt főleg Safarov kiadásával sikerült elérnie a magyar kormánynak. Ezzel amúgy egy javuló tendenciát törtek meg, miután június óta folyamatosan javult a semleges és pozitív cikkek aránya. A baltás gyilkos ügyének lecsengése után folytatódott a konszolidációnak nevezett időszak, Antal szerint ebben nagy szerepe volt a széles körű tájékoztatásnak és az intenzív háttérmunkának.

Látja a javulást Kumin Ferenc, a nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár is, ugyanakkor szerinte olcsó poén lenne csupán az ő júniusi színre lépésével magyarázni az eredményeket. Szerinte a lényeg azon van, hogy a politika milyen témákat tart napirenden, a külföldi sajtó ugyanis sajátos lencsén át figyeli az eseményeket, és csak bizonyos dolgok érdeklik. És mivel a nagyszabású törvényalkotás és az alkotmányozás lezárult, jelenleg nincsenek olyan nagy ügyek, amik képesek lennének dominálni a negatív híreket.

Persze azért saját érdemeiket sem kívánta elhallgatni Kumin. Irodájuk naponta többször küld ki angol nyelvű tájékoztatást újságíróknak, továbbá jelen vannak a közösségi médiában is: nemrég indult a személyes hangvételű Twitter-csatornájuk, és angol nyelvű blogon is próbálják befolyásolni a véleménycikkek íróit. Kumin szerint mindez nem propaganda, hiszen a külföldi tudósítókról úgyis lepattanna, ha ilyesmivel próbálkoznának.

Kumin ugyanakkor azt tapasztalja, hogy az érdeklődés nem csökken a magyar politika iránt, az Orbán Viktorral interjút készíteni szándékozó újságírók várakozási sora ugyanolyan hosszú, mint egy évvel ezelőtt. Ráadásul a kormány "produkálja is az ügyeket", a vizsgálatban nem szereplő spanyol és portugál sajtó például az utóbbi időben a gazdaságpolitikánkra és az adósságrendezésünkre kíváncsi, Kumin szerint tanulni szeretnének belőle.

A helyettes államtitkár több olyan cikket szeretne, mint ami az amerikai neokonzervatív hetilapban, a Weekly Standardban jelent meg tavaly októberben. A cikk szerzője, Christopher Caldwell ugyanis rászánta az időt, hogy bejárja az országot, alaposan tájékozódott, valamint volt lehetősége egy hosszú interjúra a miniszterelnökkel is. E közben pedig Caldwell képes volt magát távol tartani az amerikai sajtó által táplált sztereotípiáktól, és "nyitott aggyal engedte be a direkt benyomásokat." A cikk Kumin szerint áttörést hozott az amerikai sajtóban, utána elkezdtek máshogy tekinteni Magyarországra.

Fontos eredmény még Kumin szerint, hogy sikerült a magyar politikusoknál áttörni "a külföldi sajtóval szembeni bizalmatlanság falát." Korábban a magyar politikusok nem szívesen nyilatkoztak külföldi lapoknak, nem tudták kivel állnak szemben. Kuminék ezért igyekeznek felkarolni az ideérkező újságírókat, megszervezni nekik az interjúkat és meggyőzni a magyar politikusokat, hogy a külföldi újságírók "rendes emberek, nem kell tőlük élni."

Kumin szerint fontos, hogy megjelenjen az ellenzékivel szemben a külföldi sajtónak egy másik értelmezése is. Ugyanis a külföldi híradásokat a belpolitikai versenyben fegyvernemként használják a felek, ebben pedig az ellenzék jobban teljesített. Részben történeti okokból, részben pedig jobb kapcsolati hálójuk miatt többször voltak képesek arra, hogy végső, megkérdőjelezhetetlen érvként a külföldi sajtóban megjelent írásokra hivatkozzanak. Kumin szerint ugyanakkor megjelennek más vélemények is, ezeket pedig tudatosítani kell itthon is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!