Még dobog néhány vörös szív

2013.04.04. 17:20 Módosítva: 2013.04.04. 17:21

„Katonásan fiúk!” − szólt a két idős aktivistához Thürmer Gyula, akik büszkén tartották, a fel-felerősödő szélben olykor látványosan lobogó vörös és magyar zászlókat. „Sajnos csak egy koszorú van a miénken kívül” − lépett oda Fogarasi Zsuzsa a párt központi bizottságának budapesti elnöke Thürmerhez, aki megnyugtatta: „Nem baj, csak fordítsuk úgy, hogy látszódjon”, majd hozzátette, ideje elkezdeni a műsort, „az oroszok már fél órája várnak”.

Körülbelül 70-80 ember gyűlt össze a Szabadság téren a szovjet katonák emlékművénél, ahol a Munkáspárt tartott sajtótájékoztatót az orosz-magyar kapcsolatokról, illetve emlékezett meg a második világháborúban elesett szovjet katonákról. Intő jel lehet azonban a pártnak, hogy míg tavaly még a Jobbik is kiment, ma otthon maradtak és izgalmas sajtóközleményükben sem említik a Munkáspártot. Az átlagéletkoron a sajtó munkatársai, a hangulaton pedig a hangszórókból szóló mozgalmi indulók javítottak.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke felhívta a figyelmet, hogy április 4-e nem egy szomorú nap és ha rajtuk múlna, még ma is ünnepnap lenne. Az elnök üdvözölte a kormány keleti nyitás stratégiáját, ám azt kevésnek tartja. Szerinte a kormánynak nem államtitkári szinten, hanem minimum miniszterelnök-helyettesi szinten kell foglalkozni a két ország közötti kapcsolatokkal. Amíg ez nem történik meg, ők a „népi diplomácia eszközeit használva” fognak küzdeni a két ország jó viszonyáért. Emellett szerinte sokkal több orosz könyvet kellene olvasnunk és filmet néznünk.

 
Az ezt követő műsor rövid ám annál erősebb volt. Dömel Vilmos Heltai Jenő Szabadság című versét szavalta el, majd Fogarasi Anna tartott gyújtó hangú beszédet. Elmondta, ahogy az anyagi dolgokat, úgy a történelmet is meg lehet hamisítani és bár lehet zavaros történetekkel etetni az embereket, de amíg ember él Európában, addig élni fog a hős orosz katonák emléke. „Míg Oroszországban 800 hely van, ahol emlékezhetünk a második világháborúban elesett magyar katonákra, addig Magyarországon hány ilyen hely van?” − hívta fel a figyelmet az ordító igazságtalanságra.
 
Fogarasi köszöntötte a jelenlévő külföldi vendégeket, az Oroszországi Föderáció és a Belorusz Köztársaság magyarországi nagykövetségének munkatársait, valamint a közben megérkező 3 szír férfit, akik egy szír nemzeti zászlót tartottak. Utóbbiak figyelmét rövid időre elterelte egy idős hölgy, aki figyelmeztette őket, vigyázzanak Amerikával, nehogy mindenüket ellopja, mert azok olyanok. Az egyik szír férfiról kiderült, '72 óta él Magyarországon, talán neki is nosztalgikus emlékei vannak a rendszerváltás előttről.
 
„Emlékezünk vörös virággal, vörös zászlókkal és vörös szívvel. Legyen nyugodt az álmotok, mi nem felejtünk!” − zárta ünnepi beszédét a központi bizottság budapesti elnöke, majd a „Jó pihenést és szabadságot mindenkinek!” mondattal búcsúzott a jelenlévőktől.

 
A műsor közben az aktivisták arról beszéltek, csodálkoznak hogy ennyien eljöttek, de ezek szerint mások is úgy várják a kormányváltást, mint ők, mert ők már bizony számolják a napokat a választásokig. Az egyik pedig megemlített egy 8-10 fős csapatot, amit létre akar hozni, hogy aktívan, napi szinten posztoljanak, kommenteljenek a facebookon és különböző fórumokon. 
 
Az eseményt két népszerű dal zárta, az egyik az  Internacionálé volt, amit a jelenlévők közösen énekeltek, a másik pedig az Utánam srácok! című Republic szám. Mint ismeretes, a Republic énekesének, Cipőnek kommunista temetése volt, ahol az énekes kérésére lejátszották a szovjet himnuszt is, így mindkét dal telitalálat volt.