Eltemették özvegy Horthy Istvánnét

Kenderesen, a Horthy-család kriptájában helyezték örök nyugalomba csütörtökön Horthy Miklós kormányzó fiának feleségét, özvegy Horthy Istvánnét. Leánykori nevén Edelsheim Gyulai Ilona idén április 18-án, 96. életévében hunyt el. Köztiszteletben álló asszony volt, aki fordulatos és kemény élettörténetét a Becsületesség és kötelesség című könyvében írta meg.

Budapesten szerdán reggel tartották a megemlékezését a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplomban, csütörtökön pedig a család egykori otthonaként szolgáló Kenderesen, a Horthy-liget első világháborús emlékhelye előtt ravatalozták fel, itt róhatta le tiszteletét előtte a nagyközönség. A búcsúünnepség után sírját a ligethez közeli Horthy-kriptába szállították, ezen a misén csak a szűk családi kör lehetett jelen, de az érdeklődők kintről hallgathatták a misét.

A rendkívül erős rendőri biztosítás mellett zajló eseményen több száz ember vett részt, jelen volt Lezsák Sándor, az országház alelnöke, Boross Péter, volt miniszterelnök, Mádl Dalma asszony, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Varga István fideszes képviselő. Koltay Gábor filmrendező is ott volt, aki a Horthy, a kormányzó című dokumentumfilm után most Ilona asszonyról készít filmet.

Az emberek érdekelték

A temetésre hazautazott fia, ifjabb Horthy István, muszlim neve szerint Sharif, aki szinte tökéletes magyarsággal mondott beszédet a ravatalnál. Horthy Miklós fizikus és építészmérnök végzettségű unokája feleségével, az indonéz származású Tuti Horthyval érkezett Angliából. A család részéről körülbelül harminc fő jött el a temetésre, egyikük sem él már Kenderesen.

Horthy István Sharif a szubud egyik fő ideológusaként ismert (a szubud mozaikszó, jelentése: az Isten hatalmának alávetett helyes életmód, ami a lélekben foglaltatik), ez az életszemlélet mondandójában is megmutatkozott.

„Egy csepp szomorúságot sem érzek, mert tudom, hogy itt van velünk, talán még közelebb, mint előtte. Tele vagyok derűvel, anyámban mély volt az Isten hatalmába vetett hite, hitt az öröklétben. A katolikus hit és az iszlám iránt is elkötelezett volt, 55 évig követte a szubud lelki gyakorlatot. Azt akarta, hogy a magyarok tanulják meg becsülni egymást, semmilyen ideológia nem érdekelte, csak az emberek érdekelték” – mesélte.

„Sosem álmodtam apámmal, de édesanyám halála előtt azt álmodtam, visszajött, és a kertünkben leszállt a kisrepülőjével. Később értettem meg, hogy érte jött. Köszönöm, hogy ilyen csodás édesanyám lehetett”.

Horthy István Sharif mielőtt megszületett volna, elvesztette az édesapját, Horthy Istvánt, aki visszavonulása előtti, utolsónak szánt bevetésén a szovjet fronton, a belgorodi területen fekvő Ilovka falunál 1942. augusztus 20-án hajnalban, nem sokkal a felszállás után vadászgépével lezuhant, és meghalt. „Nekem az édesanyám lett az apám, mindig arra biztatott, hogy álljak a saját lábamon, és tegyem magasra a mércét” – mondta a temetésen. „Ha a halált említette, el sem tudtam képzelni, hogy ez előfordulhat vele, mindig olyan erős volt”.

Józanság, kivételes érzékenység

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona 1918. január 14-én született Budapesten, gyermekkorát Felvidéken, Felsőelefánton töltötte. Horthy Istvánnal az Operabálon találkozott, szerelmesek lettek, 1940 április 27-én volt az esküvőjük Budapesten.

Ilona asszony 1942 tavaszán önkéntes ápolónői képzésen vett részt az egyik pesti hadikórházban, többek között a Jurányi úti és a Sziklakórházban gyógyította a sebesülteket. A leánylevente mozgalom fővédnöke volt. Személye és nőiessége, a korabeli európai, haladó és egyenrangú nő példaképévé vált Magyarország-szerte. Férje lelkesítésére vitorlázórepülő-engedélyt szerzett, szenvedélyes pilóta volt.

„Józansága, példás lelki ereje és kivételes érzékenysége nagy hatással volt mindenkire, akivel kapcsolatba került. A háborúba sodródott Magyarország egyre riasztóbb, szinte reménytelennek tetsző helyzetében világos fővel és kitartással mindent megtett a nagyobb tragédia elkerülésének érdekében. A sikertelen 1944. októberi kiugrási kísérlet után azonban az ország és a Horthy család sorsa is megpecsételődött. 1944-ben Magyarországról védőőrizetnek álcázott akció keretében a németek elhurcolták őket” – írják könyvének ajánlójában.

A háború után a portugáliai Estorilban telepedtek le, Ilona asszony 56 évet élt itt, két éve költözött fiához Dél-Angliába. Második férje Guy Bowden brit alezredes lett, aki katonai attasé volt Portugáliában.

A „kiskormányzóné” 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a második világháború idején kifejtett ellenállási tevékenységéért, a kiugrási politika támogatásáért, valamint a portugáliai magyarság körében végzett munkássága miatt.

Kenderes

A Horthy-család húszszemélyes kriptáját az 1920-as években építették a kenderesi temetőben. Itt nyugszik Horthy Miklós, felesége, gyermekeik Horthy Magdolna, gróf Károlyi Gyuláné Horthy Paulette, Horthy István és Ifj. Horthy Miklós, Horthy Paulette férje Gróf Károlyi Gyula, a kormányzó nagyszülei, édesapja, édesanyja és öt testvére.

Kenderes 5300 lakosú, jellegzetes alföldi település, Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén. A XIX. század második felében jutott itt örökséghez a Horthy-család. Horthy Miklós kormányzósága idején alakult ki település arculata, a két világháború között a szegény lakosság ellenére a település látványos fejlődést mutatott, jórészt Horthy Miklósnak támogatásának eredményeként: középületek, iskolák, vízvezeték- és villanyhálózat létesült, korszerű egészségügyi és szociális ellátás alakult ki. Itt található a Halasy-Horthy kastély, ami most kollégiumként funkcionál, a Tengerészeti Múzeum.

Szerény arisztokrata volt

A Horthy Miklós Társaság alelnöke, Kocsis Sándor búcsúbeszédében hiteles emberként, egyenes, megkérdőjelezhetetlen történelmi tanúként jellemezte Ilona asszonyt, akitől élő történelem órákat vehettek. „Finom volt és udvarias, egy szerény arisztokrata, aki gyermekeit előbb szolgálni tanította meg, csak utána parancsolni. Mérhetetlenül szeretett és sokan szerették. Lélekben elképesztően erős törékeny kis asszony volt” – mondta.

A település polgármesterasszonya, Pádár Lászlóné elmondta, hogy minden évben ellátogatott Kenderesre, látogatásai felejthetetlen élményt jelentettek. Kivételes ember volt, aki újra és újra elkápráztatott mindenkit. Cseh Judit református lelkész arról beszélt, hogy kezdenek kiveszni azok az értékek, amiket Ilona asszony képviselt, „a szívek még mindig acsarkodnak egymás ellen”.

Lezsák Sándor beszédében felelevenítette, hogy Horthy Istvánné cselekvően részt vett a zsidómentésben és a kiugrási kísérletben, „emlékező mondatainak selymes sodrását”, külső és belső szépségét.

Vitézek, katonák, tengerészek, gojok

„Meglepően kevesen vannak” – vélte egy résztvevő, aki húsz éve jelen volt Horthy Miklós újratemetésén ugyanezen a helyen – akkor szinte tele volt az egész park emberekkel. Pedig különböző szervezeteken – a Horthy-vitézi rend, katonák, tengerészek, a Horthy Miklós Társaság, a tavaly alakult Horthy István Társaság és néhány motoros – kívül sok városbeli és más magánember is fontosnak tartotta eljönni.

„Azért jöttünk, mert minden tiszteletet megérdemel. Az egész család nagyon rendes volt mindig, apám mondta, hogy vele is olyan jól bántak, hogy már szinte zavarban volt” – mesélte egy idősebb helybéli hölgy.

A búcsúztatást a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, című dallal fejezték be.