Államosították még a trafikdizájnt is

A kormány szerencsére nem hagyja magára azokat, akik minden nehézséget vállaltak azért, hogy a nemzet trafikosai lehessenek. Így a jogok kiosztása után az állam a dizájneri feladatokat is magára vállalta ésútmutatót készített, hogyan nézzenek ki a nemzeti dohányboltok.

Az aprólékos útmutató alapján az látszik, hogy a Fidesz a dohányzást mégsem kiirtandó szenvedélybetegségnek tartja, hiszen akkor az előírás berácsozott ablakokat, zöld olajlábazatos falakat és raktári fémállványokat írt volna elő, és ragaszkodott volna ahhoz, hogy a világítás csakis vakító neon lehet. Így valóban éreznék a dohányosok, hogy miért is kellett a trafikokból karanténba űzni a dohánytermékeket.

Ehelyett a javasolt bútorok, grafikák, építészeti megoldások alapján a dohányzás inkább a boldog békeidőket juttatja a fideszes dizájner eszébe. A 20-as, 30-as éveket, amikor – legalábbis a kormányzati történelem szerint – a legnagyobb boldogság uralkodott Magyarországon, és akit mondjuk a zsidótörvények miatt nem zártak ki az össztársadalmi elégedettségből, azt trafikjogokkal jutalmazta a Horthy-kormány.

A berendezés archaizáló, nem követi egy mai újságos- vagy dohányboltok funkcionalitását. A székek, asztalok, a pult kialakításánál a múlt századi atmoszféra megteremtése volt a cél: a tárgyak kis lábakon állnak, az asztallap ornamentikával megtámasztva fut túl a bútortörzsön. A háttámaszos bárszék art deco-hatásokat mutat.

A boldog békeidős hangulatot egyedül a kötelező elemként meghatározott, szennyezett tüdős falikép zavarja meg kissé.

A kormány vonzódása ehhez a korhoz ismert. Annál meglepőbb, hogy vajon mit keresnek bárszékek a dohányárudában? Cigarettázni zárt helyen tilos, az állami tervező emberei tehát úgy gondolják, a hely a dohányosok klubjaként működik majd: a fideszes kádereknek kiutalt boltokban összegyűlnek majd az emberek, megbeszélik nehézségeiket – és ha pont fut valami jó kis kormányzati aláírásgyűjtés, akkor azzal itt kényelmesen el lehet ott bíbelődni.

A trafikosbódék is archaizáló stílusban készültek, az előképet a Szilágyi Erzsébet fasor háború előtti villamosmegállói szolgáltathatták.

Az útmutató aprólékosan meghatározza azt is, milyen betűtípust kell alkalmazni a cégéren: természetesen itt is a 20-as, 30-as évek stílusát írják elő. Annál érdekesebb, hogy a ránézésre múltidéző logó érdekes hasonlatosságot mutat a Lucky Strike-éval, ami zavarba ejtő gondolattársítások egész sorát indíthatja el.

A  Fidesz egyébként csak a dohányboltok külső megjelenését, a feliratokat és a logót határozta meg kötelező jelleggel. A berendezés, a bútorok csak mint javaslat jelennek meg, tehát egyelőre nem lesz kötelező attól a hódmezővásárhelyi magáncégtől venni a berendezést, amely véletlenül pont az állami dokumentumban bemutatott, logózott termékeket árulja, véletlenül éppen attól az időszaktól, amikor a kormányzati dokumentum megjelent.

Ez az ajánlás mindenesetre jó tanulóterep lehet az állami dizájnereknek azokra az időkre, amikor majd a kormányzat hasonló módon tesz javaslatot a kedves állampolgárok lakásainak berendezésére, és a javasolt bútorok rögtön kaphatók is lesznek az Ikeát kiszorító nemzeti bútorboltban.