Leáldozott a trafikoknak

Sokkszerű unalommal kezdődött az Országgyűlés hétfői ülése. Harrach Péter a gyereknap és az első világháború áldozataira emlékező „hősök napja” vegyítésével egy olyan álmosító beszédet állított elő, ami még edzett tudósítónkból is heveny fájdalomkiáltást váltott ki.

Fónagy beleharapott a simogató kézbe

Az álmosító délutánt csak hárman tudták úgy-ahogy feldobni: Józsa István, Kövér László és a Parlamentben igen ritka vendégnek számító Orbán Viktor.

Az MSZP-s Józsa egyedül emelte magasra a vörös zászlót. Napirend előtti felszólalásába tényleg sikerült mindent belesűríteni, amit az egyszeri szoci utálhat az Orbán-kormányban: volt itt „rosszabbul élünk, mint három éve”, rablókormányzás, égig érő simicskázás, minden. Párttársai már kevésbé voltak aktívak, Nyakó István próbált meg a Munka Törvénykönyvével kapcsolatban keményebb osztályharcos hangot megütni, de a sok rabszolgamunkázás, tőkésezés és burzsoázás mögül hiányzott a TGM-i értelemben vett osztályharcos hitelesség.

A párt eheti stratégiája messze nem volt olyan átgondolt, mint a trafikbotrány idején, a trafikpályázattal kapcsolatban is csak egy vérszegény Varjú-Gúr közös interpellációra tellett, sőt, Varjú még meg is sajnálta a sok vegzálás miatt a trafikpályázat szerencsétlen parlamenti felelősét, Fónagy Jánost, aki azonban köszönte szépen a gyengédséget, és beleharapott a simogatásra nyújtott kézbe.

A hétfői ülés egyik főszereplője megint csak Kövér László volt, aki – bármennyire is szórakoztató – azért kezdi pozíciója tekintélyének utolsó morzsáit is elpotyogtatni. Az ülésnap első felének vezetésénél például úgy viselkedett, mint azok a szocialisták, akiket ő szokott rendreutasítani. Előbb megjegyzést tett Józsa István felszólalására, majd pedig a napirendi változások miatti késlekedésen szabályosan megsértődött, még Rogán Antalnak is beszólt, hogy „nem kötelező beszélni”. Az ülésvezetés közbeni durcáskodás közepette szinte már fel sem tűnt, hogy megint visszadobott egy trafikbotrányos Szanyi-interpellációt, amivel szépen a kormány nyakába akasztott egy újabb strasbourgi pert.

Jobbik has poked Viktor Orban

A nap harmadik valamennyire is érdekes figurája Orbán Viktor volt, de ő is csak azért, mert olyan rég nem láttuk már. Nagyon úgy tűnik, hogy tényleg ő lehet a pártpolitikán felülemelkedő Államférfi, mert sem a Jobbik, sem az MSZP nem igazán akarja sarokba szorítani: az azonnal kérdések során egyetlen olyan témával sem kínálták meg, mellyel akár egy nanoszekundumra is kizökkent volna magabiztosságából. Szekeres Imre az árvízhelyzettel próbálkozott, amivel csak alkalmat adott arra, hogy kútmérgezőknek nevezze az MSZP-t, és lassan, tagoltan elmondhassa: "Magyarországon mindenki biztonságban van, és az árvízi védekezésre korlátlanul állnak rendelkezésre források".

A Jobbik még véletlenül sem a földügyekben penge Magyar Zoltánt uszította rá Orbánra, hanem Balczó Zoltánt, aki arról kezdett elvont vitába a miniszterelnökkel, hogy akkor most gyarmat vagyunk-e vagy sem. Orbán a mai napon igen aktív Z. Kárpát Dániellel kedélyesen eltrécselt a lakáshitelesek problémáiról, itt is csak annyi volt a nézeteltérés, hogy az árfolyamgát pohara vajon egyharmadig üres vagy egyharmadig tele van. Azért persze Orbán a hitelkárosultak kerekasztalára való meghívást csendben, de elutasította, inkább elkezdte szapulni a szocialistákat, hogy ők taszították az embereket a tönk szélére.

A harmadik próbát Baráth Zsolt állította Orbán elé, aki a cigánybűnözésről akart valamit mondani, de csak megteremtette a lehetőséget, hogy a miniszterelnök egy kicsit européerkedhessen a roma intergrációs elképzeléseivel – bár arra a fontos kérdésre nem válaszolt, hogy boksz helyett miért nem kajakoznak a cigányok.

Összességében az a talán nem is annyira megalapozatlan gyanúnk, hogy a háromhetente a Parlamentbe látogató Orbánt a Jobbik nem is akarja igazán megszorongatni, inkább biodíszletnek használja saját vezető témáinak előadására.

Bajnai tehet a Malév-csődről?

Amennyire láthatatlan volt ma az MSZP politikai irányvonala, olyan következetesen képviselték a Fidesz szónokai a Bajnai-ellenes vonalat. Ebben Zsigó Róbert és kormányzati beszélgetőpartnerei jártak az élen, a képviselőről kiderült, hogy neki aztán majdnem mindenről Bajnai és a Hajdú-Bét jut eszébe. Sőt, Zsigótól azt is megtudhattuk, hogy voltaképpen Bajnai vitte csődbe a Malévet is. De azért ma arra is fény derült, hogy legalább egy dolog van, amiről nem Bajnai jut az eszébe: ez pedig a fogyasztóvédelem.

A kormányzati válaszolgatásban – az elmúlt hetekhez hasonlóan – Cséfalvay Zoltán járt az élen, az NGM államtitkára ezúttal a neoliberális kedvencei nélkül szállt szembe a szocialistákkal, de Nyakót is felszólította, hogy hagyja a ruhatárban a Kommunista Kiáltványt. Cséfalvayból a fárasztó ülésnap végén azért csak előbújt a monetarista ördög: boldogan számolt be arról, hogy Magyarország végre a kockázati tőke kedvenc játékterévé vált.