Kövér lövést nem vár az ülésteremben

Ennek „a tragikomikus, de ugyanakkor gyönge színvonalúra sikeredett színjátéknak" az egyik mögöttes célja többek között az volt, hogy fizikai összecsapás színterévé tegye az Országgyűlés patkóját, amire utoljára 1912-ben volt példa. „Ezt a szívességet én nem teszem meg" egyetlen rossz szándékú képviselőnek sem  – mondta Kövér László házelnök a Jobbiknak a földtörvény szavazására időzített akciója után.

Mint mondta, régóta számított rá, hogy megpróbálják majd kiprovokálni az országgyűlési őrség behívását. Az MTI-nek azt mondta, ezek a képviselők a választóknak sem igazán képviselőik, csak saját, „alantas, rövid távú politikai céljaiknak". Ezek után mindenre számítani kell, Tisza Istvánra lőttek is, „erre azért őszintén szólva nem számítok" – fogalmazott.

Kövér ezzel a Tisza István elleni négy merénylet közül az elsőre utalt. 1912. június 4-én a nem sokkal korábban, május 23-án házelnöknek választott Tisza letörte az obstrukciót, többször is rendőrökkel vezettette ki a lármázó, sípoló ellenzéki képviselőket, és elfogadtatta a véderőtörvényeket.

Három nappal később Kovács Gyula, Justh-párti képviselő a képviselőházi ülésen háromszor rálőtt Tiszára. "Van itt még egy ellenzéki!" felkiáltással ugrott be az ülésterembe az újságírók karzatáról. Miután egyik lövése sem találta el Tiszát, fejbe lőtte magát. Tisza az incidens után folytatta az ülést. Kovács túlélte a fejlövést, és később a bíróság felmentette a gyilkossági kísérlet vádja alól.

Kovács nyugatra emigrált, sorsáról szinte semmit sem tudni, csak annyi bizonyos, hogy 1933-ban még élt. Tisza ellen még háromszor követtek el merényletet, a negyedikben életét vesztette. 1918-ban, az őszirózsás forradalom napján a katonák végeztek vele a saját otthonában.