Igen, erről beszélünk. Van, ami nem pénzkérdés.
I. sz. nőgyógyászati klinika, 2013. Genetikai vizsgálatra (amniocentézis, genetikai UH) küldték be a feleségemet. A betegirányítás nulla. A folyamat a következő: "genetika" feliratú ajtó előtt vár (minden információ nélkül, csak úgy a többi beteg viselkedését utánozva!). Kb 15 percenként kijön az asszisztens, beutaló odaad. Újabb 15 perc múlva asszisztens újra ki, átküld az ultrahangra, ami kb. 15 méterre van, két bejárat, mindkettő fölött egy kijelző, amin a személyi szám utolsó 4 számjegyével hívják a beteget. Ülőhely kb. 12db, abból nagyjából 2, ahonnan mindkét kijelzőt látni, várakozik 20 beteg, akik ide-oda ingáznak, hogy nem hívták-e őket be a másik ajtón... UH után megint vissza az eredeti ajtóhoz, mert a leletet le kell adni. Iszonyatosan időpazarló megoldás. Egy A4-es papíron a folyamat leírása 8 pontban sokat segítene az életükben először ott járó kismamák stresszén és szorongásán, és még pénzbe se kerülne.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.