A hálapénzről meg annyit, hogy mindaddig, amíg egyetlen ember is külön fizet a jobb ellátásért, amelyet nyilvánvalóan csak azok kárára kaphat meg, akik nem fizetnek külön, így azok is bele vannak kényszerítve, hogy fizessenek, különben mindig a sor végén maradnak (a 100 kilós disznóból nem lehet 150 kiló kolbászt tölteni). Úgyhogy amíg kis országunkban az egészségügy folyamatosan alulfinanszírozott, miközben pl. 8-10%-os meccs látogatottság ellenére focipályák garmadája épül és intézményesült, sőt törvényekbe van foglalva a csalás és a korrupció, ne várják el, hogy az emberek majd pont a saját, vagy szeretteik egészségét, testi épségét vagy akár az életét is kockáztassák üres erkölcsi frázisokért. Inkább fizetek és válok „bűnrészessé”, mint hogy egész életemben tolókocsiban tologassam az esetleges ellátatlanság miatt fogyatékossá vált gyerekemet.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.