Azt kellene felfogniuk a kórházaknak, hogy bármennyire is logikusnak tűnik számukra a betegfelvétel és tájékozódás, ha valaki először jár ott és még a vér is ömlik belőle, akkor nem fog tudni eligazodni a 23 ezer darab cetlin, ami egy ilyen helyen ki van teve ajtókra és faliújságokra. Csíkokat kell rajzolni a földre, amit lehet követni, meg nagy színes feliratokat kitenni, nem a betegeket savazni, hogy hülyék, miért nem találnak oda! Példát vehetnének a Bajcsyról, amit pozitív példaként említenék! Egyértelmű és hatékony a betegfelvétel, udvariasak és kedvesek az orvosok/kórházi dolgozók, tisztaság van és valóban az egész folyamat alapja az esetek surgősségének elbírálása, nem pedig a tolakodás. Bármikor volt valami a Bajcsyban, mindig nagyon kellemesen csalódtam az egészségügyben!
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.