Miért töri el a lábát valaki a kórházban?

A nénikét egy szál pongyolában tolták be ki tudja honnan. Láthatólag az öreg hölgy nem volt jól, de türelmesen várt. Fél órát, egy órát, másfelet. Aztán elkezdett nyöszörögni, hogy tudjuk-e, mikor fog bemenni...Nem tudtuk. Aztán kivágódott az ajtó, kirobban egy nővér, ordenáré stílusban oszt mindenkit, maga minek jött ide, és maga? semmi baja, és a nénike? Fáj valami? Biztos jó helyre hozták, mit keres itt? A nénike meg csak pillázott, lehet, hogy csak nem hallotta rendesen a kérdést, igaz a decibellel nem volt probléma, vagy egész egyszerűen csak nem értette. A 90 éves nénike füléből, orrából folyt a vér, több helyen felszakadt a bőr az arcán, remegett és már csak nyöszörögni tudott. Nincs orvosi diplomám, de talán fájhatott neki, na. Nővér meg csak annyit bök oda, hogy jó, majd megvizsgáljuk, üldögéljen még egy cseppet. Néni így is tett, de újabb egy óra elteltével próbált jelezni, hogy neki most már tényleg be kellene mennie a vizsgálatra, mert idő van és muszáj ennie a cukra miatt. A nővér önkívületi állapotban kezdte osztani az idős nőt. Ha éhes, menjen, vegyen valamit. Nos, itt ugye az egyik gond az, hogy tolószékben ült a maga kb 40 kilójával, egy szál pongyolában volt, nem volt nála pénz meg különben is 90 éves. Ő csak egy darab kenyeret kért volna legalább. Ez nem étkezde, kiabálta vissza az udvarias nővérke. Eddig csak amiatt aggódtunk, hogy egész biztosan tüdőgyulladást kap mezítláb, ezután meg már azért is, nehogy kómába essen. Találtunk egy automatát, abból hoztunk neki egy kakaót. Látták, hogy mennyi idős, látták, hogy össze van verve az egész feje, látták, hogy egy szál pongyolában ül a huzatos folyosón (a bejárati ajtó tárva-nyitva), tudták, hogy nincs vele senki, mert a betegszállító úgy hagyta ott, mint egy adag...szólt, hogy cukros. Nem tudjuk, mikor jutott be. Mi elmentünk.