Mert mi és azok a betegek, akik kórházban jártak, azt szeretnénk, hogy végre változon valami. Miért van az, hogy a minősíthetetlen hangvételről, a szörnyű állapotokról, a leszarom-hozzáállásról, a rossz szervezésről, a hálapénzről szóló történetek öt, tíz, húsz éve ugyanazok? Tudjuk, hogy nincs pénz. Ezért főleg olyan hibákról írunk, amelyeket jobb szervezéssel, kis odafigyeléssel ki lehetne javítani.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.