Jót írni ér? A János kórház csütörtök esti ügyeletére szakorvosi beutalóval érkeztem ujjtöréssel. Pár perc után behívott egy orvos, csináltak röntgent, nem sokkal később egy rezidenshez kerültem. Ő konzultált az éppen bent lévő kézsebésszel, csináltatott még egy röntgent, újabb konzultáció, műtéti javaslat, majd mikor a kézsebész felszabadult és be tudott rohanni a műtőbe, meg is műtötték az ujjam. A rezidens közben végig velem volt, pedig már lejárt az ügyeleti ideje, és nem tervezte, hogy még egy műtétet is végigcsinál. Este 6-kor érkeztem az ügyeletre, fél 10-kor indultam haza. Mindenki kedves és türelmes volt, ahhoz képest persze, hogy folyamatosan hozták a sérülteket és a vizsgálóban egyszerre négyen voltak a vérző fejű bácsitól a szanaszét tört balesetesig. Ilyet is tud a János kórház.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.