Kis dráma a rendelőben. Egy orvos küldte nekünk most:
Beteg a rendelés hivatalos befejezése után 1 órával kerül sorra
Beteg: Doktornő, szívesen jövök egy másik időpontban. Nekem ez csak egy kontroll vizsgálat. Kérek akkor egy hónap múlvára...
Orvos1: Most. Csak át kell mennünk valahova, mert itt kezdődik a délutáni rendelés.
Az orvos és a beteg helyet keresnek a kardiológián, ez tíz percbe telik. Az orvos értékeli az ultrahang eredményt. Elkezd zagyvaságokat beszélni. A beteg komolyan aggódni kezd az orvosáért. Az orvos elkezd félrebeszélni az asszisztensnőknek. Ők sem igazán értik, de nem akadnak fent. Ekkor belép két másik orvos.
Orvos2: Hagyd már abba a rendelést. Gyere egyszer ebédelni, már két hete nem ettél velünk. Hoztál magadnak kaját? Megvárjunk?
Orvos1: Itt a kajajegyem. Egyetek helyettem is. Befejezem a rendelést. Ne várjatok. Nincs kajám.
Orvos3: Biztos a betegek is megértik. Enned kell! Napról napra soványabb vagy.
Orvos1: Köszönöm, hogy benéztetek. Folytatom a munkámat.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.