Orvosok: nem mutatkoznak be, úgy mennek a folyosón, hogy nem néznek az ember szemébe, nehogy kérdezzenek tőlük, ha mégis szinte zaklatásnak veszik, a beteggel nem foglalkoztak.
Ápolók: sok jelzőt tudnék írni, de nem akarom megsérteni őket. Elég annyi, hogy kritikán aluli a viselkedésük 2 nappali nővér kivételével. Volt a szobában egy idős hölgy, sok fajta gyógyszert szedett, amiből jó pár nem volt ekkor a néni saját gyógyszerét adták neki, és felírták mi hiányzik, hogy másnap legyen. Egyszer se hoztak olyat, amit felírtak, hogy hiányzott. Az ápolónők a konyhába cigiztek ezerrel, miközben az egész kórház területén tilos a dohányzás. Legalább a parkba mennének le, ha már rágyújtanak, bár az is tilos.
Röntgen: egy fiatalember volt, neki se sikerült a bemutatkozás, se névtábla, amikor bent volt a lányom szólt neki, hogy siessen, mert Ő nem ér rá, és mikor mondta neki a gyerek, hogy 1 kézzel nem tudja azt a nehéz köpenyt úgy oda tenni, ahogy kell akkor az a kis pöcs oda dobta, hogy oldja meg. A kezét, ami el volt törve úgy rakosgatta, mintha semmi baja nem lenne a lányom majd elájult a fájdalomtól.
Takarító: Ő volt az, aki bekopogott, és megkérdezte bejöhet-e, aki megkérdezte a lányomat mi történt, hogy érzi magát.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.