Könyöksérüléssel vittem kisebbik fiamat, a János Kórház gyermek osztályára utaltak minket. Kértem a vizsgáló orvost pontosan mondja el, mi a diagnózis, mit mutatnak a röntgen felvételek. Meg akarom érteni, és apaként mérlegelni kívánom én is a lehetséges beavatkozás típusokat. Ez furcsa gesztus volt az individualista, megmondáshoz szokott, információs asszimmetriával hálapénzért vígan visszaélő fajtának. Azt válaszolta, nem mondja el, mert “Bolyai bonyolult elméleteit sem lehet elmondani az átlagembernek”. Jeleztem, éppen modellalkotó matematikus vagyok, egyszerű tőmondatokkal, szerényen ismertethető gyakorlatilag bármely eredménye. A rögzítőkötés mindenesetre jól sikerült, fiam pár nap alatt gyógyult.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.