Volt ott egy férfi beteg is, aki üvegtáblába esett korábban, elvágta az ereket a csuklóján és elég sok vért vesztett. Neki azt tanácsolták, hogy tartsa magasra a karját. Amikor aztán a vérveszteség miatt elájult (én kaptam el, majdnem ráesett a páromra és a kicsire) akkor kicsit komolyabban vették, lefektették és kapott némi infúziót is. (...) Egyedül a többi beteg segítsége, kedvessége és embersége volt az, ami elviselhetővé tette ezt a napot, ami a kisfiam első karácsonyestéje volt. Nem ilyenre terveztük...
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.