Eddig a korábbi cikkeinkre érkezett leveleket közültük, de ma dél óta folyamatosan jönnek az e-mailek újabb sztorikkal. Itt egy pozitív történet a János-kórházról.
A 2 éves kislányunk elesett és kicsit felrepedt az álla. Bár a bölcsődében tettek rá ragtapaszt, de biztos ami biztos elvittem a János Kórház gyereksebészeti ambulanciájára (kedden délben). Előzetesen megnéztem a interneten a térképet és az alapján már csak kicsit kellett keresgélni (kocsival mentünk). A váróban nem volt senki és kb 15 perc várakozás után az asszisztens kijött kérdezte mi történt. Elmondtam kb. 5 percre rá ott volt az orvos is behívott minket, szakszerűen bekötötte a sebet. Végig kedves volt és a kislányt is nyugtatta. Segítőkészen tájékoztatott a további teendőkről és így összességében 30 perc után már távoztunk és az udvaron lévő felújított játszótéren csúszdáztunk. Szóval bár ritka, de van pozitív történet is, szerintem ez főleg orvosra válogatja.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.