Még Reszegepiskolton is szebb a tűzijáték

A tűzijáték már a királykoronázásoknak is része volt, de az első tűzijátékot – legalábbis egy forrás szerint – Mátyás király és Beatrix esküvőjén rendezték. De a maga nemében tűzijáték volt az is, amikor 1073-ben Salamon király serege Belgrádnál görögtűzzel pusztította el a bizánci hajóhadat. Európa-szerte tűzijátékra okot adó világesemény volt Buda 1686-os visszafoglalása a töröktől vagy Európa konzervatív uralkodói Szent Szövetségének megkötése 1814-ben.

Miért pont augusztus 20?

Az első, feljegyzett augusztus 20-i tűzijátékot 1829-ben tartották a Városligetben, ami már akkor is a pestiek kedvelt szórakozóhelye volt, hogy mást ne mondjunk: volt céllövölde, csúszda, látni lehetett Antoniót, a kardnyelőt, és birkózni lehetett Horánszkyval, az erőemberrel. Okunk van feltételezni, hogy a 19. század első felében már rendszeresek voltak az augusztus 20-i tűzijátékok, még akkor is, ha elég képlékeny volt, mit is ünnepelünk e jeles napon, és csak a katolikusok ünnepelnek-e vagy az egész ország.

Augusztus 20-a már a középkorban Szent István ünnepének napja, a magyar államalapítás emléknapja volt. A török idején nem volt mit ünnepelni, Mária Terézia viszont a nemzeti ünnepek sorába helyezte, ettől még katolikus ünnep maradt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után ünnep nélkül telt el tizenegy év, végül 1860-ban engedélyezték megtartását, de országos tüntetés lett belőle, így a Kiegyezésig kellett a megtartására.

Március 15. vagy augusztus 20.? – a Monarchiában így vetődött fel a kérdés, hogy melyik nap legyen a nemzeti ünnepünk. 1891-ben végül augusztus 20. mellett döntöttek a képviselők, de ha népszavazást írtak volna ki a kérdésről, alighanem március 15-e győz, a fővárosban legalábbis szinte biztosan; Kossuth Lajost alig három évvel később soha nem látott tömeg kísérte utolsó útjára Budapest utcáin.

Augusztus 20 nemzeti ünneppé tétele ellen annak erősen katolikus jellege szólt, bizonyítja ezt a naphoz kötődő Szent Jobb-körmenet. Magyarország lakosságának jó része ráadásul nem volt se katolikus, se magyar. Igaz, lehetett volna találni a reformátusoknak, evangélikusoknak, izraelitáknak, stb. is tetsző nemzeti ünnepet, a nemzetiségeknek viszont ekkor már nehezen lehetett volna a kedvükben járni.

Nem is lett igazi ünnep augusztus 20-a az 1920-as évekig, amikor az egészet újra kellett fogalmazni.

Trianon kapóra jött

A háború után pár évig még a körmenet jelentette az augusztus 20-i látványosságot, a területének kétharmadát vesztő országnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, mihez kezdjen augusztus 20-val.

És akkor jött Gálos Kálmán, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt. vezérigazgatója, aki megfogalmazta a Szent István-hét programját, ami kilépett a szűkre szabott katolikus vallási keretek közül. A Szent István-hét célja az volt, hogy a világ előtt demonstráljuk: határaink nem azonosak a Trianonban kijelölttel. A Szent Jobb-körmenet hangsúlyos része maradt az ünnepnek, de világi elemekkel erősödött: megjelent például az ünnepen az amúgy református Horthy Miklós kormányzó, és beszédet intézett a néphez, országzászlóárbócot avattak, köszöntötték a sokgyermekes magyar anyákat, jelmezes felvonulással elevenítették meg a magyar történelem nagyjait. És ennek sorába illeszkedik, hogy ismét volt tűzijáték, mégpedig 1926-tól egyre fényesebb.

Persze, a tűzijátékot is a trianoni országvesztés szolgálatába állították. Volt, hogy a tűzcsóvából Nagy-Magyarország képe bontakozott ki, máskor a Nem! Nem! Soha!-felirat. És persze ekkor is voltak fanyalgók. Olvasói levél Az Újság 1926. augusztus 25. számában:

"Ez nem tűzijáték s nem Szent István-ünnepén, ahol a vidéket édesgettük fel. Ilyen, de ennél szebb tűzijátékot láttam Kajászó Szt. Péteren a tűzoltó majálison, hiszen a mellettem állók kritikájának fültanúja voltam, de nem reprodukálom."

Egy másik lesújtó vélemény ugyanebből a lapból:

"Hát kérem. Én néhány hónap előtt Reszegepiskolton, az ottani legényegylet majálisán láttam egy tűzijátékot, ott legalább ötven rakétát, 10 forgónapot és egy csomó egyéb ötletes tűzijátékot mutattak be és az egész szakadatlanul két óra hosszat tartott. Ehhez képest a fent említett pesti tűzijáték, bocsánat a kifejezésért, olyan snassz és olyan kicsinyesen smucig csinálmány volt, hogy általános és méltó felháborodást keltett a Duna partra csalt és lóvá tett százezernyi közönség előtt."

Általános vélemény volt, hogy 1936-ig pocsék volt a tűzijáték. Íme, az 1932-es:

Itt meg az 1936-os. Volt bizonyos fejlődés, de a kortársak szerint cseppet sem volt olyan káprázatos, ahogy a filmhíradó állította:

1938: ránk figyelt a világ

1936-ban azonban a korábbinál jóval komolyabban feküdtek rá a tűzijáték-kérdésre. Hiába, közeledett az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus, aminek a rendezését Budapest nyerte el, és aminek a jelentősége egy ilyen kicsi és bezárkózó országnak majdnem annyit jelentett, mintha olimpiát rendezne.

Az 1938 főpróbájának tekintett 1937. augusztus 20-i tűzijátékra 32 hazai és külföldi tűzijáték- szervező cégtől kért ajánlatot a főváros illetékes bizottsága, de csak két magyar pályázatot kapott. Viszont kétségtelen, hogy volt fejlődés, a tűzijáték riportszerű, filmhíradós tálalásában mindenképp:

Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus szervezését egy profira, Németh Antalra, a Nemzeti Színház igazgatójára bízták. (A második világháború után ugyan nem találták háborús bűnösnek, de 1956-ig el volt tiltva a rendezéstől.) Ekkor lép színre Petróczy Gyula szombathelyi főhadnagy, aki megújította az augusztus 20-i tűzijátékokat. A Citadella előtt egy fénykévék által megvilágított csillogó nemzeti lobogó emelkedett a magasba. Egyébként ugyanez a Petróczy Gyula, ekkor már alezredesként, jelentkezett a szervezőknél 1949-ben, hogy megrendezze a Sztálin hetvenedik születésnapját köszöntő tűzijátékot. A megbízatást el is nyerte. Nem sokkal később nyugdíjazták, de az életét legalább – több, egykori horthysta tiszttársával ellentétben – meghagyták.

A régi világ utolsó tűzijátékát 1941-ben rendezték. Az 1942-es elmaradt, mert azon a napon lőtték le Horthy István kormányzóhelyettes, Horthy Miklós idősebb fiának gépét, 1943-44-ben pedig másfajta tűzijáték volt Budapest egén, egymást érték a szövetségesek bombázásai.

Szent Istvánból alkotmány

A második világháború befejezése után az ünnep radikálisan megváltozott, bár volt némi bizonytalanság, hogy az új hatalom mit is kezdjen vele. A koalíciós időkben, majd a fordulat éve után Szent István napból István király napja, új kenyér ünnepe, az új kenyér és az alkotmány, az új kenyér és az ifjúság, végül az alkotmány ünnepe lett. A Szent Jobb körmenetet 1947-ben még megtarthatták, de a következő alkalomra 42 évet kellett várni. Nem úgy a tűzijátékkal.

Már 1948-ban rendeztek tűzijátékot augusztus 20-án, a rendező természetesen Petróczy Gyula volt, akinek nem jelentett gondot az új rendszer szolgálatába állítani szaktudását, és piros-fehér-zöld rakéták helyett vörössel köszönteni az új rendet. Érdekesség, hogy Petróczyt maga a Magyar Dolgozók Pártja budapesti vezetősége beszélte le arról az ötletéről, hogy a néhány hónappal korábban a kommunista és a szociáldemokrata párt összevonásából alakult MDP neve és jelvénye is megjelenjen a tűzijátékon.

Augusztus 20 ugyan nemzeti ünnep maradt, de 1952-től már nem járt neki tűzijáték, ez a jog az új rendszer legitimitásában lényegesen fontosabb április 4-ét, a felszabadulás napját illette meg. 1956 után a Gellért-hegyről indított tűzijátékot 1966. augusztus 20-ig nem rendeztek. Kádárék tehát nem tértek vissza az április 4-i tűzijátékhoz, ezzel is finoman jelezve elhatárolódásukat a Rákosi-féle ötvenes évektől.

A rendszerváltással augusztus 20-ból megint Szent István király ünnepe lett. 1991-ben a magyar parlamentben ismét lezajlott a vita arról, hogy augusztus 20. vagy március 15. (netán október 23.) legyen-e állami ünnep. És, akárcsak 1891-ben, amikor a nemzeti ünnepnapról vitáztak a képviselők, megint augusztus 20 győzött. A tűzijátékot azonban ez már nem érintette, azt 1966-tól minden évben megtartották – a 2002-est kivéve, amikor az árvíz miatt napokkal korábban lefújták –, még 2006-ban is, amikor öt ünneplő vesztette életét a viharos időjárásban.

A 2006. augusztus 20-i tüzijáték idején kitört vihar elől az Alagútba menekültek a nézők

Fotó: Józsa Bernadette

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!