Jordán katonába magyar tejet!

„A Szentkirályi ásványvíz szaúd-arábiai eladása is szépen alakul, de a jordán hadsereg tejszállítását is egy magyar cég hozta el” − mondta Szijjártó Péter a kőszegi Tranzit Fesztivál első napjának első programján a keleti nyitás sikerei kapcsán. A kőszegi vár oldalában a fideszes politikus a szocialista Ujhelyi István, valamint a sinológus Salát Gergely bevonásával beszélgetett másfél órán keresztül Magyarország keleti nyitásáról.

Borbás Barna moderátor, Ujhelyi István, az Országgyűlés szocialista alelnöke, Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára és Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE-BTK) docense, sinológus

Fotó: Nyikos Péter

Kínában nem látják a fordulatot

„A stratégia helyes, az ideológia hibás” − mondta Ujhelyi és hozzátette, az ideológiai szószra nincs szükség, egyszerűen csak látni kell, hogy az ázsiaiakkal erősítenünk kell a kapcsolatainkat. „Egyetértünk, pragmatikus megközelítés vezet célra” – válaszolta Szíjjártó. A moderátor kérdésére, hogy szükség volt-e egyáltalán a gazdasági kapcsolatok orientációjának módosítására, az államtitkár azt mondta: „Van egy tény: ha exportbővülést akarunk elérni, akkor az olyan országok felé kell fordulnunk, amelyek dinamikusan növekednek.”

Salát viszont Ujhelyi támogató bólogatásának kíséretében arra figyelmeztetett, hogy hazánkban nem 2010-ben támadt fel a keleti szél: 2003 óta minden évben legalább egyszer Pekingbe látogat az aktuális magyar miniszterelnök, és a két ország közti kereskedelem is egyenletesen növekedett. „Kínában nem látják, hogy fordulat lett volna" − mondta és hozzátette, hogy nem kell hasra esni a kínai teljesítménytől, Kína GDP-je nem több, mint a három legerősebb európai országé együttvéve.

A sinológus szerint nem is fontos, hogy a politika mit csinál, az nem befolyásolja a gazdasági kapcsolatokat. Példának hozta fel Csehországot: az ország politikai gesztusaiban mindent megtesz, hogy rosszban legyen Kínával − folyamatosan fogadja a dalai lámát és Tajvan miniszterelnökét − a gazdasági kapcsolata Kínával azonban pont olyan szinten állnak és ugyanolyan dinamikával fejlődnek, mint Magyarországé, melynek elitje – a beszélgetés tanulsága szerint – gondosan kerüli a kényes témákat.

Szijjártó szerint azért a politika jó alapot adhat a gazdasági együttműködéshez. Több eszköze is van erre, például a kereskedőházak létrehozása. Az államtitkár elmondta, hogy Moszkvában, Bakuban már van ilyen, bár azok magánkézben vannak: „Az állami kereskedőház-rendszernek az lesz a dolga, hogy miközben létrehozza a saját házait (pl idén Pekingben és Abu-Dzabiban), aközben a magánházakkal is jó együttműködést alakítson ki”. Szijjártó szerint emellett akár a jelenlegi diplomáciai és gazdasági külképviseleti rendszer átszervezésére is szükség lehet.

Arra azonban a beszélgetés mindhárom résztvevője felhívta a figyelmet, hogy Kína esetében nem maga az ország a magyar gazdasági törekvések célpontja, a mi igényeinket a több tízmilliós lélekszámú tartományok is simán ki tudják elégíteni. Salát példája szerint „ha sikerül akár csak egyetlen 20 millós tartomány hárommilliós fővárosában megállapodni, hogy az ottani éttermekben magyar bort szolgáljanak fel, akkor az egész magyar ágazat kint van a vízből".

Nem ez Orbánék legnagyobb hibája

Ujhelyi a sárga gumikacsákra is ugró kínai cenzúra ismeretében nagyon furcsa történettel dobta fel az emberijogi kérdéseken azonban nagyvonalúan átlépő beszélgetést. Amikor Kínában járt, volt olyan, hogy a párttitkár a protokoll menetrendjét megváltoztatva az egész konvojt a szegény vidék felé irányította, hogy megmutassa neki: „tessék, ezt a szegénységet szeretnénk felszámolni!" Itt megint nagyon egyetértett szocialista politikustársával Szijjártó, hogy bizony, a kínai vezetés nem söpri a szőnyeg alá a szengénység probémáját.

A kérdésre, hogy az azeri baltás kiadatása, illetve Németh Zsolt tökéletesen időzített, a török demokráciát méltató szavai is a keleti nyitás gesztusainak foghatók-e fel, Szíjjártó sokadjára mondta el, hogy az azeri ügyben egy „európai rutineljárást" követtek, és hogy „helyén kell kezelni a dolgokat, külön kell kezelni a gazdasági kapcsolatokat és a nemzetközi jogeljárást.” Azt pedig azért állíthatja biztosan, hogy az azeri baltás kiadatása nem hozható összefüggésbe semmiféle gazdasági előnyszerzéssel, mivel minden tárgyaláson ott volt.

Ujhelyi, mivel nem akart politizálni, az egészet azzal kommentálta: „Nem megyek bele most, de ebből, azt hiszem, mindenki sokat tanult. Nem ez a legnagyobb hibája az Orbán-kormánynak.” Szerinte ugyanakkor visszaköszönnek akár évek múltán is a rosszul sikerült mondatok vagy gesztusok, és ez különösen igaz az ázsiai országokra. És mivel Szijjártó sem akart politizálni − „hiába várják ezt most nagyon sokan tőlem” − ezért épp csak finoman szalongyurcsányozott egyet: felemlegette az exminiszterelnök szerencsétlenül sikerült arab terroristázását. Mindenki megnyugodhatott: a két politikus egálra hozta ki a menetet.

Viktor−Viktor

A beszélgetés végén még felmerült az a kérdés is, mi volt az oka annak, hogy Orbán egy júliusra leszervezett Kínai utazását lemondta, pedig ráadásul egy ottani konferencián Magyarország lett volna a díszvendég. Külön pikantériája az esetnek, hogy végül Viktor Ponta román miniszterelnök ugrott be Orbán Viktor helyett a négy napos programsorozatba. Szíjjártó elmondta, akkor „támadták meg″ Magyarországot az EU parlamentjében, ott volt szükség Orbánra, és ezt a kínai fél is megértette.

Fotó: Nyikos Péter

Ujhelyi azért kiegészítette a történetet: ő emlékszik rá, hogy a külügyminisztérium első hivatalos indoklása az volt, hogy Orbán Viktornak a választójogi törvény módosításának a szavazásán kell ottlennie. Ujhelyi azonnal hívta is Szíjjártóékat, hogy változtassanak ezen az indokláson, mert ez kínos, a kínaiak pedig nem buták. Nagyvonalúságát bizonyítandó elmondta, hogy lecsaphatott volna erre a bakira, hogy a médiát telekürtölje vele, de fontosabb volt számára, hogy a kapcsolatok ne romoljanak meg a két ország között. Ujhelyi fifikás népnek írta le a kínaiakat, és utalt arra, hogy a kínai diplomácia gyakorlatilag megmutatta, az egyik közép-kelet európai miniszterelnök pillanatok alatt lecserélhető egy másikra: Viktor−Viktor.

Mi a magyar kulturális exportcikk?

A kínai kapcsolatról szóló eszmecserével párhuzamosan a szomszédos sátorban Böszörményi Nagy Gergely fesztiválszervező és kormányzati dizájnszakértő moderálásával Gerendai Károly, Ablonczy Balázs, a párizsi Balassi Bálint Intézet igazgatója, illetve a deszkaszobraival lassan már a világhírnév felé araszoló Szőke Gábor Miklós próbálták megfejteni, mi is számít sikeres magyar kulturális exportcikknek.  De azon kívül, hogy megismerhettük, mivel is foglalkozik ez a három érdekes személyiség – mondjuk önmagában csak ezért nem volt érdemes Kőszegre utazni –, leginkább az derült ki, hogy ez, ilyen összetételben nem létezik.

Szőke alapvetően kozmopolita művésznek tartja magát, Gerendai pedig nem ismer olyan magyar produkciót, melyet egy külföldre szánt Sziget-plakátra rátenne. Leginkább úgy tűnt, hogy egy-egy sikeres magyar jelenség nemzeti jellege esetlegesen alakul, a Sziget esetében például Budapest, mint helyszín tömörít valami olyan jelentést, ami vonzó a külföldi fiataloknak.

Fotó: Nyikos Péter

Kulturpolitikailag a legérdekesebb talán Ablonczy fejtegetése volt, melyből kiderült, hogy Párizsban a nyelvhez nem köthető produkciókat lehet eladni, inkább a magyar jazz, komolyzene és táncszínház az, amire könnyű közönséget keresni. A magyar filmre kint sem sokan kíváncsiak, a magyar bor promóciója pedig jelentős ellenállásba ütközik. Ezen a beszélgetésen talán még kevesebb összeütközés volt, mint a szomszédban, néha a moderátor egy-egy állításba belecsimpaszkodva próbált vitát generálni, de hát nem nagyon volt sok ütközéspont.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!