Auguszta
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Két választás, egybe mehet?

2013.10.07. 00:22
Tudta, hogy jó magyar állampolgárként jövő tavasszal két választáson is részt kell majd vennie? Csak még azt nem tudni, hogy az európai parlamenti és az országgyűlési választást egyben tartják majd, vagy külön. Pedig a pártok többségének anyagilag nagyon nem mindegy, ha esetleg hat extra hetet kell majd ráhúzni az országgyűlési kampányra. Egyedül Szanyi Tibor nem aggódik, aki szerint „a Fidesz feldughatja a pénzét”, akkor sem nyer választást.

Bár a magyar választókat nem valószínű, hogy lázba hozza a dolog, mégis eldöntött tény: 2014. május 25-én az Európai Unió polgárai egy hétvégén szavaznak le az Európai Parlamentbe küldendő képviselőkről – pontosabban a pártlistákról, melyekről a képviselők a parlamentbe kerülnek.

Az eddigi két magyarországi EP-választás hagyományosan csak a két parlamenti megmérettetés közti erőfelmérőnek számított, de a soron következő alkalmat felértékeli az, hogy nagyjából egybeesik majd az országgyűlési választások időpontjával.

Nagyjából. Mert bár kézenfekvőnek tűnik, hogy a két választást egy időben tartsák meg, a választási kampány viharos kezdetével az egybe vagy külön kérdése is erőteljesen átpolitizálódott. Az év elején Gulyás Gergely, a Fidesz szakpolitikusa még különösebb kételyek nélkül mondta, hogy többek között a két-hárommilliárdosra becsült költségmegtakarítás miatt az országgyűlési választást az unió által kijelölt EP-választási időponthoz fogják igazítani.

Még a Fidesz sem tudja, amit Orbán már igen

Az elmúlt hetekben azonban erről is beindult a spekuláció. A Népszava még augusztusban megszellőztette, hogy Orbán Viktor tudatosan külön akarja tartani a két választást, mert attól tart, hogy így uniós választási megfigyelők koppinthatnak Kubatov körmére, illetve az európai baloldal anyagilag is támogathatja a magyar ellenzéki pártokat. Ehhez jött még Tóth Zoltán választási szakértő véleménye, miszerint Orbán tudatosan alacsony részvételre törekszik az EP-választáson, hogy ezzel is demonstrálja a magyarok „szabadságharcos” érzületét. És egy szuperintenzív országgyűlési kampány után négy-hat héttel szinte biztos, hogy a magyarokat még a két eddigi alkalomnál is kevésbé fogja motiválni az EP-választás, ezért borítékolható lenne az eddig sem túl dicső, 38,5 (2004) illetve 36,28 (2009) százalékos részvételi arány alulmúlása.

Kerestük a Fideszt is, hogy akkor most mit is képviselnek, egy időben vagy külön legyen-e a két választás. Egyelőre nem kaptunk választ. A párt részéről nyilvánosan eddig csak Navracsics Tibor érvelt a különválasztás mellett, ő is csak a „könnyebb technikai lebonyolításra” bírt hivatkozni. Gulyás Gergely ellenben augusztusban ismét kiállt az egyidejűség mellett, és azt mondta, hogy „mind az elnökségben, mind a frakcióban sokan gondolják úgy, hogy praktikus lenne a két választás egyidejű megtartása”. Ha másból nem, a rengeteg feltételes szerkezetből simán kiderül, hogy ez a kérdés még a Fideszben sem teljesen lefutott.

A mindig szemfüles Népszava azonban felfigyelt Orbán Viktor szeptemberi kongresszusi beszédében egy mondatra, ami úgy kezdődött, hogy „Már most, hét hónappal a választások előtt azt halljuk..."; és a „hét hónap” utalásból kiszámolta, hogy Orbán áprilisi – azaz külön tartott - választással számol. És bár a választás időpontjának kijelölése Áder János szuverén döntésére van bízva, a baloldali lap nem fűzött sok reményt ahhoz, hogy a köztársasági elnök szembemenne Orbán akaratával.

Lesz egy kurva nagy nacionalista roham

Az általunk megkérdezett ellenzéki erők – pontosabban akik válaszoltak nekünk – mindenesetre teljesen biztosak voltak abban, hogy a két választást külön fogják megtartani, méghozzá azért, mert ez sokkal nehezebb helyzetet teremt számukra.

Szanyi Tibor, a szocialisták leendő EP-listavezetője szerint az MSZP – akár egyben lesz, akár nem – integrált választási kampánnyal készül, azaz adott problémáknak egyszerre próbálja megmutatni a belföldi és az uniós vetületét. Szanyi ugyanis a legtöbb szakpolitikai kérdésben – mint például a szegénység és a fiatalok munkanélkülisége – teljesen hamisnak tartja a nemzeti-uniós szembeállítást. Ezzel szemben a Fidesz részéről integrált megközelítés helyett a kettős választási kampányban "egy kurva nagy nacionalista roham"-ot vár.

Szanyi szavait hallgatva azért eszünkbe jutott az, hogy a pártok minden EP-választás előtt megesküsznek arra, hogy az ő kampányukban mennyire összefonódnak majd az európai meg a magyar ügyek, de azért mégis mindig valahogy egy nettó belpolitikai pártcsatározás kerekedik ki az egészből.

De visszatérve a kettős kampányra, méghozzá a piszkos anyagiakra, Szanyi az extraköltségek között csak az ötven nap extra telefonálást és nyomtatóköltséget említette, mert az MSZP-nél állítása szerint az aktivisták önkéntes alapon dolgoznak, és „még az ásványvizet is maguknak veszik”. A leendő listavezető azt is állította, hogy a szocialistáknak „egy büdös vasuk” sincsen a választásra, de ennek ellenére szerinte a „Fidesz feldughatja a tömérdek pénzét”, mert az elementáris indulat úgyis elsöpri majd őket.

A Jobbik részéről nyilatkozó Dúró Dóra is azt mondta, hogy a kampányra fordítható keret adott, akár lesz hat extra hét, akár nem. Azt ő is biztosra vette, hogy Áder a fideszes érdekeknek megfelelően április elejére teszi az országgyűlési választást, pedig a Jobbik is inkább az összevonást támogatná, ami „olcsóbb, és a választóknak is egyszerűbb lenne”. Emellett a Jobbik saját szempontjából is előnyösebbnek tartaná azt, ha az uniós témák erőteljesebben jelenhetnének meg az országgyűlési választáson. A Fidesznek ugyanis az EP-kampányban nagyobb önmérsékletet kéne tartania az EU-ellenességben – ezáltal a Jobbik jobban kidomborodhatná azt, hogy uniós ügyekben ők „markáns különvéleményt, alternatívát” képviselnek az összes többi párthoz képest.

Kisebb pártok – nagyobb lutri

A Fideszen kívül a pártoknak tehát a kettébontott választás inkább tehernek számít, de politikailag egyes ellenzéki pártoknak nem feltétlenül jelent hátrányt.

Hogyan legyen jövőre a parlamenti és az EP-választás

  • 2570
    Egyben
  • 580
    Külön

Egyfelől ugyanis egy tisztán uniós választásnál nem érvényesül a kétpólusú választás csapdája. Ez alatt azt értem, hogy az országgyűlési választáson – különösen az új rendszerben – a választók várhatóan inkább a nagy, kormányképes blokkokra fognak szavazni, és ez a tömbösödés az EP-voksok számát is könnyen lehúzhatja az olyan, a kormányváltás-kormánymarasztalás kérdésében el nem kötelezett pártoknál, mint az LMP vagy akár a Jobbik.

Külön választva viszont az EP tisztán arányos rendszerében már a választónak is kifizetődő lesz a neki szimpatikus pártra leadnia a szavazatát, nem kell a kormányváltó preferenciáival vagy a favorizált párt szövetségi stratégiájával kalkulálnia.

A külön választás azonban politikai veszélyt is rejthet: ha egy párt az országgyűlési választáson rosszul szerepel – mondjuk kiesik –, akkor ezzel lerontja EP-mandátumra vonatkozó esélyeit is.

Előre a luxemburgi úton!

Egy biztos: az összevont választás egyáltalán nem lenne ellenére az EU-nak, sőt. Az Európai Bizottság intézményi ügyekért felelős szóvivője, Anthony Gravili a Bruxinfónak nyilatkozva kifejtette, hogy „gyakori, hogy egy uniós tagállam a költségek csökkentése, és a választói részvétel bátorítása miatt összevontan rendez választásokat”.

A bátorítás mögött valóban állhat egy olyan szándék, hogy a hagyományosan nagyobb érdeklődést kiváltó országgyűlési választás segítségével feltornásszák a botrányosan alacsony részvételi arányt – ami az unióban 1999 óta masszívan 50 százalék alatt van.

Az Európai Parlamentnek elemi érdeke az, hogy minél nagyobb társadalmi részvételt – vagy legalábbis érdeklődést – tudjon felmutatni, mivel tulajdonképpen megalakulása óta permanens szabadságharcot vív a tagállami kormányok, de még inkább a többi uniós intézmény ellen a saját jogkörének kiszélesítéséért – ezt persze így, ebben a formában soha, egyetlen uniós politikus sem ismerné be. Ebben a háborúban pedig a legfontosabb fegyvere az a sokat hangoztatott tény, hogy az EP az egyetlen demokratikusan választott uniós intézmény. Ennek indokával száll szembe a költségvetéssel, a stabilitási paktummal, és kér mind nagyobb beleszólást a költségvetésbe. Azt, hogy az EP valódi demokratikus legitimitással rendelkezik, az ötven százalékot még csak nem is súroló részvételi aránnyal nehéz komolyan venni.

Az a kijelentés viszont nem áll meg, hogy a választások összevonása „gyakori” volna az EU-ban. Az Európai Választási Adatbázis (NSD) szerint egyedül Luxemburgban hangolják össze rendszeresen a két választást: Viviane Reding szülőhazájában a választók 1994 óta mindig egyszerre szavaznak az EP- és a hazai listákra, ami derekas, 91 százalékos részvételi arányt eredményez.

A minden állampolgárra nézve kötelező szavazásnak köszönhetően szintén 90 százalék feletti volt a részvételi arány 2009-ben Belgiumban, mikor a választók a EP-listák mellett a regionális és szövetségi képviselőkre is szavaztak. Belgiumban egyébként amikor egybeesés van, akkor a hatóságok mind a három szavazást egy napra hozzák – igaz, ez 2009 előtt legutóbb 1999-ben fordult elő.

2014-ben a két Benelux-államon kívül csak Nagy-Britanniában csapnak hozzá más témájú szavazást az EP-választáshoz: ott a helyhatóságok miatt is urnákhoz hívják a választókat. A helyhatósági választást hagyományosan május első keddjére szokták kiírni, ezt azonban a parlament elhalasztotta több, mint három héttel, hogy így egyben tarthassák majd az EP-választásokkal.

Ez a praktikus döntés a briteknél is jó alkalmat adott arra, hogy azt számolgassák, ki nyerheti vele a legtöbbet. De ott nem a kormányzó konzervatívok vagy a liberális demokraták tűnnek a legnagyobb haszonélvezőnek, hanem Nigel Farage uniós színtéren már évek óta jelen lévő Függetlenségi Pártja  – és ezt maga az excentrikus pártvezér sem tagadta.