11:00, November 26.
Tunézia 0
Ausztrália 1
al-Dzsanúb Stadion D csoport
14:00, November 26.
Lengyelország 2
Szaúd-Arábia 0
Education City Stadion C csoport
17:00, November 26. ÉLŐ
Franciaország 0
Dánia 0
974 Stadion D csoport
20:00, November 26.
Argentína 0
Mexikó 0

Sztrájkba lépett az Európai Tanács

2013.06.28. 06:37
Az EU-csúcstalálkozó csütörtöki maratoni tárgyalásán a fiatal munkanélküliek és a kkv-k voltak a fókuszban: előbbieket 2014-től nyolcmilliárd euró segíti az értelmes elfoglaltságok keresésében, utóbbiak felpörgetése érdekében tízmilliárddal megnövelték az Európai Fejlesztési Bank tőkéjét. Közben sztrájkol a Tanács, no nem Rompuy, hanem a takarítók meg a portások. Tudósítás Brüsszelből.

Megkönnyebbülten csillogott Barroso és Van Rompuy arca a csütörtök késő éjszakai sajtótájékoztatón, a Bizottság, illetve Tanács elnöke nem kudarcokról, hanem fejlesztésekről, pluszpénzekről és dinamizálásról számolhatott be. Pedig a folyosói pletykák alapján az este folyamán nem csak a spanyol-olasz tizenegyespárbajon izgulhattak: az EU örök party-pooperének számító David Cameron ezúttal állítólag a csütörtök reggel kötött költségvetési egyezség számaiba kötött bele, pedig a megegyezésig amúgy is igencsak rögös út vezetett mind a három uniós csúcsintézmény számára.

Az Index tudósítója számára az igazán rögös utat a csúcstalálkozó helyszínére való elvergődés jelentette. Az esemény gazdájának számító Európai Tanács kiszolgáló személyzete ugyanis pont ezekre a napokra időzítette sztrájkját, jelezve, hogy a válság még a Justus Lipsius irodaacél épületben sem csak a papírokon létezik. Az uniós mikroválság miatt ezért az igazolványokkal az esetlenül klikkelgető biztonsági személyzet szöszölt. A harmadik várakozással töltött órában már azon gondolkoztam, a szemétbe dobom az ESM-mel, YEI-vel, EIB-vel és egyéb uniokrata mozaikszavakkal telfirkált jegyzeteimet, és inkább nekiindulok, hogy lefényképezzem a külön beléptetőajtón keresztül elérhető WC-t.

De utána végül megérkeztek az egyik securitys telefonjával készített igazolványképek, és utána már csak ki kellett várnom, ahogy a majdnem 28 tagállam - az EP Antall József épülete előtti téren már pakolják a piros kockákat a július elsején csatlakozó Horvátország tiszteletére – vezetője újra megmentse az Uniót.

A munkanélküliség az új megszorítás

Az EU gazdasági diskurzusában a fiskális stabilitásért való aggodalom helyét 2013-ra átvette a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség miatti aggodalom. Az adatok valóban drámai helyzetet mutatnak: az Unióban a 25 év alatti munkanélküliek aránya átlagosan a duplájára rúg a teljes munkaképes korú lakosságban mértnek. Görögországban és Spanyolországban különösen elborzasztó a helyzet, ott már 2012-ben is 50 százalék körül járt az állástalan fiatalok aránya, de Olaszország, Portugália és Szlovákia sem áll valami fényesen az ILO szerint.

Ahogy arra egy csütörtöki brüsszeli beszélgetésen Andor László foglalkoztatási- és szociálpolitikai biztos felhívta a figyelmet, a tömeges munkanélküliségének nem csak generációs következményei vannak. Hiszen a dolgozó fiatalok számával együtt vészesen csökken a társadalmakban a produktív réteg aránya, azaz az elöregedő Európában az indokoltnál is kevesebb járulékbefizetők tart el egyre több nyugdíjast. Ezen kívül néhány országot tömeges méretű elvándorlás fenyeget, hogy ne csak mindig Magyarországgal példálózzunk: a recesszió sújtotta Portugáliából például tízezrek vándorolnak az egykori gyarmatokra, Brazíliába, vagy az új Eldorádónak számító Angolába.

A szikár gazdasági tényekhez hozzá kell még tenni azt a fontos politikai szempontot is, hogy az uniós elitben komoly aggodalom él a 2014-es EP-választások miatt. Fóris György, a Bruxinfo elemzője szerint Brüsszelben az az egyöntetű várakozás, hogy a belföldinél amúgy is mindig kissé protesztjellegűbb uniós választás során a kiábrándult fiatalok nagy része a szélsőségesen EU-szkeptikus pártokra adja majd a voksát, ami könnyen abszurd erőviszonyokat idézhet elő az Európai Parlamentben.

Nyolcmilliárd euró láblógatás ellen

A kissé későn ébredő uniós elit ezért most a korábbiakhoz képest szokatlan energiával vetette bele magát a célzott programok megvalósításába. Csütörtökön például elfogadták az Ifjúsági Garanciaalapot, ami azt a szándékot takarja, hogy minden 25 évét elért embernek vagy legyen minőségi munkája, vagy pedig négy hónapon belül találjon magának valami új iskolát, továbbképzést, netán szakmai gyakorlati lehetőséget – azaz bármi olyat, ami tevékenységet, ami nem merül ki a láblógatásban és az EU szidalmazásában.

A nemes cél érdekében a Bizottság már februárban kidolgozott egy tervet; a Youth Employment Initiative (YEI) hatmilliárd eurót irányzott elő speciálisan a 18-25 év között korosztály megsegítésére- ebből három milliárd euró lenne a többletforrás, a többit a szociális alapból irányítják át. Ezt csütörtök éjjel Herman von Rompuy bejelentése alapján – kihasználva a friss költségvetésben rejlő tartalékokat – nyolcmilliárdra emelték. Uniós remények szerint ehhez az összeghez a nemzeti kormányok saját zsebükből is hozzá tudják-akarják tenni a maguk részét – amire nagy szükség is lenne a probléma érdemi kezeléséhez, hiszen az ILO tavaly 21 milliárd euróra becsülte a szükséges összeget.

Rompuy éjszakai sajtótájékoztatója alapján nem akarják rétestésztaként elnyújtani a hétéves költségvetési ciklus egészére, hanem adrenalinlöketként az egészet 2014-2015-ben költik majd el.

Orbán majd hozzácsap még néhány tízmilliárdot

Magyarország szempontjából ez úgy fog kinézni, hogy az uniós forrásokból – még Rompuy bejelentése előtt - 48 millió euró jut majd ránk, amit Orbán Viktor az uniós elvárásoknak megfelelően még minden bizonnyal megfejel néhány milliárd forintos önrésszel. Ezt a pénzt pedig a regionális szemlélet jegyében Magyarországon a négy legveszélyeztetettebb nagytérségre fordítják – ami Budapest körzetén, illetve a Dunántúl északi- és nyugati részén kívül az egész országot felöleli.

Mivel ennél többet nem tudunk az egészről, ezért megkérdeztem Pelczné Gáll Ildikót, az EP Monetáris és Gazdasági Bizottságának tagját is, aki megerősített abban az érzésben, hogy a program még rettentően homályos, a fideszes képviselő szerint a konkrét megvalósítási tervvel kapcsolatban csak szeptemberre lehet majd tisztábban látni.

Azért annyit már látni, hogy a pénz egy része az európai állás- és tanulmánykereső hálózatba, az EURES-be, illetve a sok egyetemistában kellemes emlékeket idéző Erasmus fejlesztésébe fog menni. A jelenlegi csúcstalálkozó nagy ötlete azonban a szinergia, azaz, hogy a fiatalok piacképes oktatásához és munkavállalásának elősegítéséhez rendeljünk hozzá egy másik kínzó problémát: a kis- és középvállalkozásokét.

Mindenki vegyen fel magához még egy embert!

Ők persze a „small is beautiful” korában ideológiától és irányzattól függetlenül a politika kedvenceinek számítanak – persze a méltatások sok kkv-t nem mentettek meg attól, hogy a válságba belerokkanjon. A szektor ráadásul még most sem kecmergett ki a kátyúból, ami mind nemzetgazdasági, mind foglalkoztatási szempontból óriási gondot jelent – na hol? Természetesen az állástalan mediterrán fiatalok által lakott vidékeken.

A legegyszerűbb persze az lenne, ha minden kkv felvenne még egy fiatal munkást, hiszen – a véletlenek frappáns összjátéka folytán – az Unióban pont 26 millió munkanélküli fiatal van és 26 millió kis- és középvállalkozás.

A foglalkoztatáshoz azonban – óriási, ámde az Unió által is vallott egyszerűsítéssel – a vállalkozásoknak pénzre van szükségük, amit viszont a bizalmatlan befektetők nem szívesen kölcsönöznek egy campaniai cipésznek. A vállalkozások feltőkésítése érdekében ezért az uniós tagállami vezetők rábólintottak az Európai Fejlesztési Bank (EIB) tőkéjének tízmilliárd eurós növelésére, a pénznek ugyanis a gazdag északról délre kéne mennie.

Persze itt is fontos az, hogy a pénz a valóban tőkeínséges vállalkozásokat találja meg, de Hermann von Rompuy megnyugtatott mindenkit, hogy Werner Hoyer EIB-elnök beszámolója alapján már több százmillió eurónak találták meg a megfelelő helyet. Így legyen.



  • Hírek
  • Bankszámla