Ezt nyilatkozza a most bemutatott kötetben:
Úgy illik, hogy ha valaki alkotmánybíró volt, és még köztársasági elnök is, akkor hivatalból bizakodó legyen.Lehet, hogy van ebben némi önvédő reakció: szeretném hinni, hogy a tevékenységem nem volt hiábavaló. S bár a jelen helyzetet elkeserítőnek tartom, szeretném félretenni aszubjektív szempontokat. Nagy változásokhoz nemzedéknyi idők kellenek. Lehet arra számítani, hogy a húsz éven át épült alkotmányos kultúra, s különösen annak beivódása a jogi oktatásba és a jogászok gondolkodásába, rendelkezik olyan alapokkal és olyan tehetetlenségi erővel is, hogy még hosszan hatni fog.
Tölgyessy Péter, Stumpf István és Sólyom László elmondja: jó volt-e, és ha igen, mire az egész alaptörvényesdi. Élőben a Mérlegen az alaptörvény bemutatójáról.
teszi hozzá Kukorelli.
Jakab András is bizakodását fejezi ki, mert egyszerűen nem lehet leváltani a világháború óta megszilárdult nemzetközi alkotmányos gyakorlatot. "Van egy gravitációja a meglévő lehetőségeknek" - állítja, és Magyarország az alkotmányos pályáról akkor sem szakítható le, ha bizonyos pontokon ki is mozdult.
merül fel az alkotmánybíróságok gyakorlatában, és ezt az ezer kérdést nagyjából mind el is darálja Stumpf István alkotmánybíró (és nem mellesleg a Bibó szakkolégium egykori igazgatója) konferenciazáró gondolataiban.
Stumpf felidéz - nem állít! - egy olyan megközelítést, mely szerint a túlzottan nagyhatalmú Alkotmánybíróság "fetisizálja" a jogot, idegen absztrakciókkal él, és olyan jogot tételez, melyet az adott közösség nem is fogadott el. Lehet, hogy az alaptörvény a "jogi túlkapások" elleni szellemben fogant?
Ezeknek még a felsorolása is kimerítené kereteinket, ezért mindenkinek ajánljuk, olvassa el a Mérlegen az alaptörvény-t. Ezzel az ajánlással fejezzük be, legyenek jogtudatosak!