Csúnyán ráfázott a késelő hasonmása
További Belföld cikkek
- A kormány „egyházi szereplőkkel” bővítené a nevelőszülői hálózatot, de az egyházakat nem értesítették
- A virológus figyelmeztetett: van nagyobb veszély a Covidnál
- Rászoruló gyermekeknek gyűjt karácsonyi ajándékokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
- Harminchárom éves bűnügy végére tett pontot a rendőrség, elfogták a paloznaki gyilkosság egyik elkövetőjét
- Nagyszabású konferenciát szerveznek a reformátusok a kegyelmi botrány feldolgozásáról
Tizenhárom ügyben állapított meg alapjogsérelmet legutóbbi ülésén a rendőrök elleni panaszokat vizsgáló Független Rendészeti Panasztestület. A február 26-i ülésen született állásfoglalások a napokban kerültek ki a honlapjukra. Az egyik legdurvább történet, ami eléjük került, azé a budapesti gyógyszerkutatóé, aki pechjére hasonlított egy késelőre.
Az eset 2012. szeptember 4-én történt. A férfi, aki utólag beadta a panaszt, otthon volt aznap este. Fejhallgatóval zenét hallgatott, amikor két dal között meghallotta, hogy zörgetnek az ajtaján. Az ajtóban rendőrök álltak, és be akartak menni. Hivatalos engedélyük nem volt rá, de azt mondták, jobban jár, ha beengedi őket, így hát beengedte. A rendőrök körbenéztek, aztán rászóltak, hogy öltözzön fel, mert előállítják. Be is vitték kocsival a rendőrkapitányságra, miközben fogalma sem volt róla, miért történik vele mindez.
A kapitányságon lefotózták, jegyzéket készítettek a tárgyairól, és már épp felkészítették arra, hogy mindjárt keresnek neki helyet egy zárkában, amikor egyszercsak fordult a helyzet, és annyit mondtak neki, hogy "tárgytalan az ügy". Még ekkor sem tudta, egyáltalán mi volt az ügy. Végül addig kérdezősködött, míg megtudta, hogy megkéseltek valakit a lakhelyet környékén, és egy hosszú hajú ember lehet a tettes. Ő is hosszú hajú.
A rendőrök hazavitték a lakására, útközben még kérdezgették a késeléssel kapcsolatban, búcsúzóul még egyszer szétnéztek nála.
A panasztestület meghallgatta a rendőrök verzióját is a történtekről. Aznap délután egy utcasarkon nyakon szúrtak valakit, aki bele is halt a sérülésbe. A tanúvallomások alapján a vélt elkövetőről annyit tudtak, hogy körülbelül 35 éves, 175 cm magas, vékony testalkatú, fekete, pofacsontig érő, hullámos hajú, körszakállas, talán szemüveget viselő, fehér bőrű férfi volt, aki az elkövetés idején khaki színű rövid ujjú pólót viselt.
Az egyik rendőrnek beugrott, hogy valamikor az év elején, amikor egy gépkocsifeltöréshez riasztották őket, a feltört autó tulajdonosa nagyon hasonlóan nézett ki ahhoz, amilyennek a késelőt leírták a szemtanúk. Kimentek ahhoz a házhoz, ami előtt a kocsifeltörés történt, és ami egyébként nagyjából egy kilométerre van a késelés helyszínétől. Elkezdtek becsengetni a lakókhoz. Így kerültek a panaszos ajtaja elé is. A rendőröknek feltűnt, hogy a férfinak nincs ugyan körszakálla, de úgy néz ki, mint aki frissen borotválkozott. A kapitányságról végül azért engedték el, mert megmutatták a fényképét a szemtanúnak, aki nem ismerte fel benne az elkövetőt.
A panasztestület eljárásban utólag az is tisztázódott, hogy a panaszos tényleg frissen borotválkozott, de nem körszakálla, hanem bajusza volt, és 5-10 centivel magasabb is volt, mint a személyleírás alapján a késelő.
A panasztesület kimondta, hogy a külső hasonlóság önmagában kevés, egyszerűen nem volt olyan mértékű gyanú a panaszos ellen, ami indokolta volna, amit vele tettek a rendőrök. „Amennyiben egy olyan általános személyleírást fogadnánk el a rendőri intézkedés indokaként, amilyenre a konkrét esetben a rendőrség hivatkozott, az oda vezetne, hogy egy-egy ügyben a rendőrségnek a lakosság jelentős hányadát kellene intézkedési alá vonnia. Ez pedig ellehetetlenítené a rendőrség munkáját és nyilvánvalóan szükségtelen jogkorlátozáshoz vezetne” - írták le az állásfoglalásukban.
A szerencsétlenül járt férfinak volt néhány más problémája is a rendőrség eljárásával. Azt, hogy sokáig nem árulták el neki, miért vitték be, a rendőrök sem vitatták. Azzal érveltek utólag, hogy nyomozástechnikailg hibás lett volna több információt megosztani vele. Nem engedték telefonálni, és zavarta az is, hogy az aulában, mások szeme láttára fotózták le egy fehér felület előtt, ezért az arra járók azt hihették róla, hogy rabosítják.
Azt állította, hogy hiába kért inni a kapitányság aulájában az előtte lévő vizeskancsóból, az egyik rendőr nemet mondott, mondván nincs pohár, és a mosdóba sem engedték ki inni. A rendőrségen viszont a panasztestületnek azt mondták, hogy van erre a célra tartott műanyagpoharuk, az érintett rendőr pedig utólag nem emlékezett, hogy a panaszos egyáltalán kért-e inni. A férfi arra is panaszkodott, hogy állítása szerint levetették vele a szemüvegét, amikor jegyzéket vettek fel a nála lévő tárgyakról, és csak 5-10 perc után kapta vissza, pedig anélkül gyengén lát, és bizonytalannak érzi magát. A rendőrök tagadták, hogy ilyen történt volna. Víz-és szemüvegügyben a panasztestület - más bizonyítékok híján - nem tudta feloldani az ellentmondásokat.
A panasz többi pontjával kapcsolatban azonban megállapították, hogy a rendőrök megsértették a panaszos emberi méltóságát, személyi szabadságát, sérült a magánlakás sérthetetlenségéhez és a tisztességes eljáráshoz fűződő joga is.
A panasztestületnek szankciót kiszabni nincs lehetősége. A nagyon súlyosnak talált ügyeket elküldik az országos rendőrfőkapitánynak, akinek már van lehetősége felelősségre vonni az érintett rendőröket, ha úgy látja jónak. Ezt az ügyet is elküldte neki a testület.