Biszkunak a hiúsága lett a veszte

Biszku Béla minden bizonnyal ma is békében és elfeledve élhetne budai lakásában, ha Novák Tamás és Skrabski Fruzsina nem készítenek róla 2010-ben egy dokumentumfilmet, a Bűn és büntetlenséget. Addig senkit nem érdekelt, mi történt vele és hová tűnt, él-e még vagy meghalt.

A filmet követően a politika és a sajtó felkapta a témát és folyamatosan napirenden tartotta, négy évvel később, 2014 május 13-án pedig a Fővárosi Törvényszék első fokon elítélte a volt belügyminisztert háborús bűntettek, valamint lőszerrel visszaélés és kommunista bűnök tagadása miatt. Skrabski Fruzsina, a Biszku-film egyik alkotója elmesélte az Indexnek, mit gondol az ítéletről, az odáig vezető útról, és hogyan látja abban a saját szerepét.

Idétlen a lőszerrel való visszaélés

Skrabski azt mondja, az ítéletben számára nem az a fontos, hogy Biszku hány évet kapott, hanem hogy végre kimondták a bűnösségét. Szerinte ugyanakkor baj, hogy nem azért ítélték el a volt belügyminisztert, amiért valójában kellett volna:

Nem azért ítélték el, mert Biszku befolyásolta a bíróságokat és így felelős az 1956 utáni megtorlásokért, többszáz ember kivégzéséért, többezer ember meghurcolásáért. Ezek a meghurcolt emberek többségében roncsok lettek, mind lelkileg, mind fizikailag. Az áldozatok megérdemelnék, hogy a kinzójukat elítéljék, de sajnos nem ezért ítélték el. Persze az is jó, hogy a sortüzekért is felelősségre vonták, de nem tudom, hogy abban mennyire érintett Biszku. Azt viszont idétlennek tartom, hogy lőszerrel való visszaélésért és kommunizmus bűneinek tagadásért is felelősségre vonják. 

Skrabski szerint az utóbbiak „nem bűnök″, nem mérhetőek súlyukban mindahhoz, amit Biszku a megtorlások során tett, és amiért viszont nem mondták ki a bűnösségét. A dokumentumfilm készítője nem sajnálja Biszkut, akinek „egyelőre még csak tárgyalásokra kellett járnia″. Azt mondja, ez a minimum azért, mert belügyminiszterként aktívan részt vett az '56 utáni megtorlásban, és mivel ez még csak elsőfokú ítélet, így egyáltalán nem biztos, hogy ténylegesen börtönbe kell vonuljon.

Fotó: Bődey János

Villogni akart szülőfaluja fiataljai előtt

Skrabski ugyanakkor nem érti, miért nekik kellett felkutatniuk a „köztünk élő bácsit″, miért nem jutott ez eszbe másnak:

Itt élt köztünk, a saját nevén, és nem hordott álszakállt. Nem értem, hogy miért nekünk kellett megkeresni, miért nem kereste az ügyészség, a rendőrség, a történészek, a politikusok? Miért kellett várni négy évet erre a perre? Persze, jó érzés, hogy van hatása az ember munkájának, remélem egy kis igazságtételt élnek át az áldozatok, a hozzátartozóik és az egész ország.

A 2010-es Bűn és büntetlenségben Novák és Skrabski a nyilvánosságtól visszavonult Biszkut gyakorlatilag csapdába csalták. Elhitették vele, hogy ők civil lokálpatrióták, akik Biszku szülőfalujának, Márokpapinak a neves szülötteivel készítenek interjút. Sőt még egy ünnepi rendezvényt is szerveztek a volt belügyminiszternek – ahol aztán közönség, és persze kamerák előtt szembesítették a múltjával:

Biszkunak egyébként a hiúsága lett a veszte. Azért nyilatkozott nekünk, mert szeretett volna villogni a szülőfaluja fiataljai előtt, egyébként élhetett volna nyugodtan. Nem hiszem, hogy más megkereste volna.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!