Elkapták a szvetteres postarablót Szigetcsépen
Peter Parker és Clark Kent mindig csak a mosdóban mert átöltözni, hogy nehogy bárki rájöjjön, hogy szuperhősök – hogyha az ilyen dicséretes tulajdonságot is nehéz titkolni, mit szóljon az, akinek jóval sötétebb titka van?
Vegyük például J. Gézát: bármibe lefogadnám, hogy a környezetének egész idáig fogalma sem volt, micsoda erőfeszítésre volt szüksége, hogy 66 éven át titokban tartsa: mindig is postarabló szeretett volna lenni.
Rossz belegondolni, milyen kínokat kellett kiállnia, amikor bement egy-egy gázszámlát befizetni vagy az OTP-lakáshitelt törleszteni, és legszívesebben fegyvernek látszó tárgyként használta volna a zsebében heverő ütött-kopott sörnyitót, de nem lehetett.
Hat évtizeden keresztül gyártotta magának a kifogásokat: mit szólna az anyjuk? a szomszédok? a rokonság? De vér nem válik vízzé: Géza már jócskán a nyugdíjkorhatáron túl döbbent rá, hogy ki kell törnie a törvénytisztelet börtönéből.
Aztán talán már csak azt vette észre, hogy mennyivel gyorsabban lepereg az egész, mint hitte volna, vagy mint a tékából elkunyerált, rongyosra nézett gengszteres filmek lassított jeleneteiben látta: dél körül kezében egy fegyverrel vagy annak utánzatával bement a szigetcsépi postahivatalba, megfenyegette az alkalmazottakat, lelépett a készpénzzel. Sehol egy sziréna, autós üldözés, cicanacis szőke nő az anyósülésen, csak ő meg a táska pénz.
Most, amikor a rendőrség rablás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat ellene eljárást, ki tudja, talán pont arra gondol a cellában, hogy
ezt kár lett volna kihagyni.
A pénz nagy részét a rendőrök megtalálták a lakásán, azt mondta, a többiből csekkeket fizetett be – de hogy valójában mivel telt élete első igazán szabad délutánja, lehet, hogy sohasem tudjuk meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
