Remélem, egyszer vége lesz ennek a szarnak

Persze könnyű lenne most rávágni, hogy sikertörténet, azért nem érdemes kapkodni ezzel. A szombati takarítást olyan dolgok előzték meg, mint például hogy másfél hónapig nem volt hajlandó a rendőrség egy egyértelműen bűzlő lakásba bemenni, vagy hogy másfél hónapig az önkormányzat, a tisztiorvosi szolgálat, az örökösök és a megyei kormányhivatal egymás térfelére dobálták a szaros labdát, mert senkinek nem volt kedve eltakarítani a fertőzésveszélyes, veszélyes hulladéknak számító ürüléket a nyár kellős közepén, amit az elhunyt maga után hagyott. A helyszínen jártunk a Nagy Takarítás napján.

A történet június 7-én kezdődött, legalábbis a nyilvánosság előtt, amikor hónapokkal halála után találtak rá egy középkorú férfira saját lakásában egy kaposvári társasházban. Miután a tűzoltók bejutottak a lakásba, erős látvány fogadta őket: a férfi évek óta műanyag flakonokba és zacskókba gyűjtötte saját vizeletét és ürülékét. A férfit elszállították, a többit másfél hónapig nem.

Amikor megérkeztünk szombat reggel a házhoz, a takarítók épp dolgoztak a lakásban, az állapotokról pedig az egyik szomszéd beszélt nekünk, mivel a lakás egyik örököse a helyszínen megtiltotta, hogy a lakásba lépjünk. Ő azon gondolkodik, hogy kit vagy kiket jelentsen fel, mert „az, hogy azok a képek kikerültek az internetre meg a tévébe, eleve nonszensz, arra senki nem adott engedélyt, és a sajtó ezzel a hírveréssel megakadályozza, hogy ez a lakás eladható legyen”. Azt szeretné, ha az jelenne meg végre, hogy ennek az egész hercehurcának vége, és a lakást kitakarították. Tessék.

„Az egyik szobában aludt, ott van egy heverő, meg egy szekrény. Volt olyan rafinált, hogy ott nincs húgy meg szar. De a mellette lévő szobában már van vagy száz-kétszáz lezárt flakon. A lakás másik részén, ahol az ablakok az udvarra néznek, ahol a konyha is van , ott sorakoznak a hugyok, a fürdőszoba pedig annyira tele van húggyal meg szarral, hogy az ajtót már nem lehet kinyitni. A húgy nagy része lezárt flakonokban van, de van olyan, aminek a teteje le van vágva, talán azért, mert így kényelmesebb volt. A székletét nejlonzacskóba ürítette. Amit beletett egy másikba, és elkötötte a száját. A vécében egy rakás ilyen zacskó van” – mesélte a halott férfi szomszédja a lakásban látottakról.

Majd hozzátette, hogy a konyha a legdurvább: „A gáztűzhelyet úgy képzeld el, hogy valaki leönti az egészet egy vödör olajjal, utána homokot szór rá, és egy évig hagyja állni. Vastagon áll az olaj és a retek. Ételmaradékok a tányérokban, stb. Remélem, egyszer vége lesz ennek a szarnak!" A lakásban egyébként már hónapok, akár évek óta nem volt sem áram, se gáz, se víz. Közös költséget évek óta nem fizetett, így körülbelül két-hárommillió forint volt ráterhelve a lakásra.

A lakás a város Fő utcájának sétálóutcai részén van, két ablaka a sétálóutcára néz, alatta a város egyik közkedvelt fagylaltozója, ott ültünk le. Hullámokban jött a szag a lakásból, ami leginkább ahhoz hasonlított, mint amikor a Szigeten elsétálunk a Toi Toi-sor mellett. A lakás ablaka másfél hónapja van nyitva, amióta megtalálták és elvitték a férfi holttestét. Többen beszéltek arról, hogy vajon megéri-e a lakással foglalkozni, felújítani, eladható-e, visszahozza-e az árát. Az egyik szomszéd szerint egy kőműves azt mondta, tégláig le kell verni a vakolatot, mert a szag egy sima festéssel nem szűnne meg. Plusz csöveket cserélni, parkettát felszedni stb.

Egy helyi ingatlanos szerint még ha teljesen fel is kell újítani egy lakást, itt a belvárosban, a lakás négyzetméter ára minimum 170-200 ezer forint. Ez pedig egy 75 négyzetméteres lakás. Az örökös szerint ezt a lakást a hírverés miatt 10 évig legalább nem lehet eladni, mások viszont azt gondolták, hogy egy év múlva már senkit sem érdekelne, hogy mi volt itt, ha olcsón hozzájuthat egy belvárosi lakáshoz. Az 1885-ben, eklektikus stílusban épült épület egyébként valamikor a „Somogy megyei Takarékpénztár” székháza volt.

Az egyik szomszéd szerint igazságtalanok azok a kommentek, amikben a házban lakókat támadják azzal, hogy már korábban észre kellett volna venniük, valami nem stimmel a férfi körül. Elmondta, hogy sokáig tényleg nem lehetett érezni semmit. Amikor viszont igen, akkor sem volt egyszerű dolga.

A férfi sokat mászkált, naponta nyolcszor, tízszer is felment a lakásába, majd elment egy hátizsákkal a hátán. A szomszédjának az tűnt fel, hogy vagy három napig nem látta egyáltalán. Szólt a rendőröknek, de ők azt mondták neki, legalább egy hónapnak el kell telnie, hogy nekiálljanak keresni. „Azt pedig felejtsük el, hogy feltörjék a lakást” – mondta.

Aztán eltelt egy hét, nagyon büdös volt, megint szóltak a rendőröknek. Akkor is kijöttek, mondták, hogy ők nem éreznek semmiféle szagot, és elmentek. Eltelt még egy hét, megint kihívta őket, akkor azt mondták, hogy itt nincs halott, nincs itt senki, látszik, hogy a zárba kívülről tört bele a kulcs. Aztán eltelt két hét, akkor jött a kánikula, amikor már 35 fok volt, akkor már annyira büdös volt, hogy nem lehetett nem érezni. „Akkor felhívtam a központot, hogy valamit csináljanak. Ezután jöttek ki a tűzoltókkal, akik kívülről egy létrával mentek fel az ablakhoz, amit betörtek és megtalálták a holttestet" − mesélte a szomszéd.

A rengeteg vizelet és széklet viszont ottmaradt. És elkezdődött az egymásra mutogatás. A speciális takarítók körülbelül félmilliós összegért takarítanak ki egy ilyet. A ház közös képviselője elmondta, hogy a háznak nincsenek ilyenekre tartalékai, azt nem tudja megelőlegezni, hogy majd esetleg a jövőben valaki megtéríti. Az örököseket sokáig keresték, de hiába sikerült megtalálni a négy örököst, hárman azonnal lemondtak a lakásról. A negyedik örökös, amikor a hírekből megtudta, hogy mi történt, bement az önkormányzathoz. Ott pedig szinte visongva az örömtől adták át neki a lakás kulcsait és vele a problémát.

A tisztiorvosi szolgálat szerint nem az ő feladatuk kitakarítani, mivel amíg a lakásban van az ürülék, addig lakossági hulladéknak számít. Ahogy a szóvivőjük fogalmazott: „Valóban szennyeződés van a lakásban, de ez nem jelent fertőzésveszélyt.” A kormányhivatalnál állítólag azt a példát hozták a helyzetre, hogy a pelenkában is ugyanaz van, mégsem száll ki mindenhová egy speciális tisztítóbrigád a kormányhivatal megbízásából. A felvetésre azonban, hogy akkor szépen lassan lehordják a kukába a pakkokat, azt a választ kapták, meg se próbálják, hiszen az veszélyes hulladéknak fog számítani.

Az egyik szomszéd szerint végül a sajtóban megjelent hírek fotók, illetve a közös képviselő minisztériumokba írt levelei miatt szólhattak a polgármesternek, Szita Károlynak, hogy ugyan zárja már rövidre ezt az ügyet, nem kellene ennyi szarral ráfordulni a választási kampányra, így a polgármester végül július 24-én felszólította Neszményi Zsolt megyei kormánymegbízottat, hogy a jogszabályok elemezgetése és tanulmányozása helyett haladéktalanul takarítsák ki a lakást. A kormányhivataltól Soóky Krisztina kabinetvezető azonnal meg is erősítette, hogy szombaton kitakarítják.

A férfiról is kérdeztük a szomszédokat. Egyikük szerint régebben gimnáziumi történelem tanár volt, majd dolgozott az önkormányzatnál is. Az édesanyjával élt, de ő 11 éve meghalt. Ekkor kezdett el látványosan „megcsúszni”: elkezdett inni, lefogyni, ruházata, megjelenése elkezdett romlani. „Régebben volt vagy 80-90 kiló is, a végére ha 45 lehetett” – mondták, és hozzátették, hogy sokszor kéregetett piára, cigire, de néha még munkája is volt, például a kórház éjszakai ügyeletén igazította el a betegeket, hogy kinek hová kell mennie.

Az utóbbi időben már elkezdett magában beszélni. Mások úgy tudják, újságot is árult, és szerette a kvízjátékokat. Sokat olvasott, sokat járt könyvtárba. Sok tipp elhangzott arra, hogy miért gyűjtötte a vizeletét és a székletét. Volt, aki szerint bosszúból hagyta hátra az örökösöknek, akik nem igazán foglalkoztak vele; volt, aki szerint az ital vette már el annyira az eszét, hogy ilyen perverz dolgot csinált, mások szerint pedig egyszerűen csak nyomot akart hagyni maga után.

Közben eltelt a nap, a takarítók végeztek. A munkát két férfi végezte, egyikük állítólag a patológián dolgozik, a másiknak pedig egy speciális takarító cége van. Utóbbi az egyik szomszédnak azt mondta, sok mindennel találkozott már életében, de ez mindennél erősebb. Először a közel ezer liter vizeletet engedték le egy gumislaggal az udvarban található csatornába, majd a székletes zacskókat szedték össze nagyobb zsákokban, és tették egy utánfutóra. Amikor ezekkel végeztek fél hét körül, akkor az egész lakást, és a folyosót is lefertőtlenítették. A veszélyes hulladékot pedig állítólag marcali veszélyeshulladék-lerakóba vitték.