A miniszterelnök gratulált a koalíció pártjainak és politikusainak az elszántságukért, mellyel napirenden tartották a devizahitelesek megsegítését. Ez kellett az önkormányzati választási kampány csodafegyvere, a bankelszámoltatás küszöbön álló megvalósításához. A miniszterelnök új bejelentést nem tett, ennek megfelelően a vita sem volt túl érdekfeszítő, az ellenzék pedig nem mert fellépni a bankok elszámoltatása ellen. Aztán viszontválaszában Orbán tett egy meghökkentő kijelentést a civilekről.
Szél Bernadett Lázár Jánosnak szegezi, hogy amikor aláírták az Orbán-Putyin paktumot, akkor már látszottak az előjelei az orosz agressziónak, amikor szentesítették, akkor pedig már dörögtek a fegyverek.
A kormány csak elromlott kakukkosóraként ismételgeti, hogy az uniós szankciók nem érintik a paksi bővítést.
Pedig előfordulhat, hogy nem lesz pénze az oroszoknak, és itt maradunk egy félkész atomerőművel, és egy csomó államadósággal.
Nade Lázár nem az az ember, aki ettől a kihívástól meghátrál, egy Obama-idézettel tesz hitet a békés és erős Oroszország mellett, majd csavaros szófordulatokkal nagyjából azt a modellt vázolja, melyben a magyar kormány az orosz gáz miatti függőség csökkentésére az orosz atomipartól való függőségbe veri magát. Az uniós szankciók beruházásra tett hatásairól - a tulajdonképpeni kérdésről - nem beszél, ellenben megmondja a frankót a környezetbarát energiapolitikáról:
Az alternatív áram a gazdagok luxusa.