Koronavírus adatok

2022. jan. 21.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Vince, Artúr
-6 °C
4 °C

Így bánik a megkínzott állattal a büszke lovas nemzet

517049555(1)
2014.10.10. 16:00
Az életben maradásért küzd az őrbottyáni lómenhely, miután másfél éve nem fizeti az állam az állatkínzásból lefoglalt lovak tartását. A tartozás mára több mint hatmillió forint, aminek hiánya a menhelyet üzemeltető alapítvány végét jelentheti.

Még a városban sem tudja mindenki, hogy itt van az ország egyetlen lómenhelye, pedig már 12 éve működünk!

– állítja Rédei Éva, a Bottyán Equus Hungária Lóotthon egyik vezetője. Egy ló, legyen hobbi- vagy haszonállat, ha kiszolgálta az idejét vagy lesérült, általában vágóhídon végzi. Már nem hoz hasznot, csak a pénzt viszi, ezért tulajdonosaik inkább levágatják vagy elaltatják őket. Ezt a bánásmódot nem bírta feldolgozni az ötvenes éveiben járó nő. Először egy öreg, kiszolgált lovat vásárolt, hogy megmentse a vágóhídtól, majd lett még két lova. Az egyre gyarapodó állomány fokozatosan elkezdte kitölteni az addig fodrászként dolgozó nő életét. Mára 43 ló él a házuk melletti területen.

Éva hitvallása szerint az emberiség annyi mindent köszönhet a lovaknak, hogy egyszerűen 

nem engedhetjük meg magunknak, hogy lelketlenül félrehajítsuk annak a fajnak a példányait, amelyik évezredeken át segített megalapozni az emberi kultúrát.

A földhöz fagyott ló és egyéb történetek

Az asszony lovak iránti rajongása átragadt férjére, Rédei Attilára is, ketten vezetik az Őrbottyán szélén lévő lóotthont. Segítőként az asszony unokaöccse és néhány önkéntes dolgozik még a telepen. A már senkinek sem kellő öreg és beteg lovak itt békésen élhetnek halálukig anélkül, hogy bárki a vágóhídra akarná küldeni őket. Éva szerint

ebben az országban nincs kultúrája a lótartásnak, annyi szenvedést látni.

Az alábbi videóban Éva olyan lovakat mutat be, akikről már mindenki lemondott, de a menhelynek köszönhetően most mégis nyugodt életet élnek. 

Ha megdöglik a ló, etessék meg a kutyákkal

A menhely közhasznú alapítványként működik szűkös költségvetésből, az egyetlen állandó pénzforrás az adó 1 százaléka, ami átlagosan 5 millió Ft évente. Ez azonban nem elég ennyi ló tartására, ezért egyéb forrásokat is megpróbálnak kiaknázni, elsősorban családi és baráti pénzadomány vagy kölcsönök formájában. Időnként kapnak dologi jellegű támogatást is. A kuratóriumi tagok juttatást nem kapnak, az intézmény profitot nem termel.

Trágyahalomból a szabadságba

A jelenlegi állományból 21 ló rendőrségi lefoglalás útján került a lóotthonba. Az állatkínzás miatt lefoglalt állatokat a rendőrség bűnjelként kezeli, de saját hatáskörben nem tud megfelelően gondoskodni róluk. A törvény szerint azonban átadhatja őket egy arra alkalmas civil szervezetnek.  A nyomozás lezártáig a tartás költségeit meg kell térítenie számukra, amit aztán a bíróság az elítélten hajt be később.

Eddig nagyszerűen működött ez a fajta együttműködés a különböző rendőrkapitányságokkal, egészen addig, amíg 2013 júniusában egy lakossági bejelentésből fakadó rendőri intézkedéskor újabb 7 ló nem került az állományba. Ezeket a lovakat egy mocsai állattartótól foglalta le a Komárom-Esztergom megyei rendőrség. A hét lovat akkor már öt éve tartották lánccal a nyakukban kikötve egy balesetveszélyes, fullasztóan ammóniaszagú, 40 fok körüli hőmérsékletű akolban, teljes sötétségben. Megtalálásukkor sem vizük, sem takarmányuk, sem almuk nem volt. Mindegyik ló alultáplált, senyves állapotban volt, súlyos pata- és csüdizületi deformációkkal, hiányos szőrzettel, sebes bőrrel, gombás fertőzésekkel, férgesen. 

A lovaknak percekre volt szükségük, hogy ki tudják nyitni a szemüket, amikor kivezették őket az előzőleg csákánnyal feltört, betonkeménnyé száradt trágyahalmon keresztül a szabadba. 

A rendőrség lefoglalta a lovakat tulajdonosuktól, az alapítvány pedig Őrbottyánba szállította őket az otthonba, ahol másfél év elteltével mind a hét ló rendbe jött. Súlyuk közel a duplájára gyarapodott, megkaptak minden szükséges oltást és kezelést.

A kálvária

Ekkor kezdődött az a folyamat, amely jelenleg már az alapítvány működését veszélyezteti. A rendőrség 2013. június 20. óta egy forintot sem fizetett a lovak után a lóotthonnak, amelynek 2014. május 20-ig (ekkor az ügy átkerült a Komáromi Járási Ügyészséghez) 4 és fél millió forintjába került a hét ló orvosi kezelése és tartása.

Az ügyészség is bekavart

Amikor 2014 tavaszán az ügy a Komáromi Járási Ügyészséghez került, a hivatal jelezte, hogy hiányolja azt a szerződést a nyomozati iratokból, amely szerint az alapítvány kezeli a rendőrség által lefoglalt bűnjeleket. 

Számon kérték a Bottyán Equuson, hogy milyen jogon vannak náluk a lovak, és ki engedélyezte azt, hogy ők tartsák azokat.

Az alapítvány vezetői felháborodva jelezték, hogy a rendőrségi lefoglaláskor, miután ők elszállították a lovakat, hiába várták a rendőrségtől a nyilatkozatot és az átvételi elismervényt, ezeket nem küldték el nekik, és a helyszínen sem készült semmilyen erre vonatkozó dokumentum. Azon is gondolkoztak, hogy akkor már inkább feljelentik saját magukat és az ügyben eljáró rendőrkapitányságot, hogy ők a rendőrök elnéző segítségével tulajdonképpen ellopták a lovakat, de az ügyészség erről lebeszélte őket.

A menhely vezetői szerint az intézkedő rendőrök adminisztrációs feladata lett volna kiállítani a szükséges dokumentumot, annak tudatában vitték el a beteg és haldokló lovakat, hogy ezt később pótolják. Ez végül meg is történt, viszont a később megfogalmazott bértartási szerződést az alapítvány már nem fogadta el. Kifogásolták ugyanis, hogy aszerint csak a tételes számlák után hajlandó bűnügyi költséget fizetni a rendőrség, ők pedig ezekkel nem rendelkeznek a már fent említett okokból.

A rendőrség lovankénti tételes számlákat vár, az alapítvány azonban csak az állatorvosi kezelések számláit tudja tételesen bemutatni, mert a takarmányozást, a vizet és az egyéb tartási költségeket nem lovanként számlázzák le nekik sem, mikor kifizetik a többtonnányi szénát vagy a vízdíjat. A másfél éve tartó huzavona során a rendőrség arra is hivatkozott, hogy a költségeket a vádlottól hajtsa be a lómenhely polgári peres úton – pedig bűnügyi költségként első körben őket terheli a fizetési kötelezettség. Az ítélet után a bíróság majd ráterheli az elítéltre a költségeket, amit aztán vagy be tud hajtani az állam, vagy nem. 

A jelenlegi helyzetben azonban a civil szervezet akaratán kívül hitelez az államnak, saját működését lehetetlenítve el ezzel, miközben nemcsak a rábízott lovak „állagmegőrzését”, hanem azok rehabilitációját is elvégzi.

Az alapítvány a lovak havi tartásáról egységesen 35 ezer forintról ad számlát a rendőrségnek lovanként, amely egyéb, a hazai lótartást jól ismerő forrásaink szerint is rendkívül méltányos ár. 

A menhely többször kérte a rendőrséget, hogy tekintsenek el a lovankénti tételes, mindenre kiterjedő számlák bekérésétől, és vegyék figyelembe, hogy jóval olcsóbban tartják a lovakat, mint az Magyarországon általános, a rendőrség gazdasági osztálya azonban rendíthetetlenül ragaszkodik a papírokhoz. 

A lómenhely vezetői azért állnak értetlenül az ügy előtt, mert az évek alatt összegyűlt tapasztalataik alapján a többi, hasonló esetben eljáró rendőrkapitányság kivétel nélkül eleget tett törvényben előírt kötelességének és rendesen fizette nekik a bűnügyi költségként elszámolandó tartási költségeket.

A lovakat lelövik, ugye?

Időközben a Tatabányai Járásbíróság elrendelte a hét ló előzetes értékesítését, mert a bűnjelek hosszú ideig tartó tárolása indokolatlanul magas költségeket ró az államra. Az alapítvány aggályosnak tartja a lovak értékesítését, mert ezeknek az állatoknak tenyészértékük nincsen, teljesítményük értékelhetetlen, haszonállatként sem alkalmazhatóak, ezért jó gazdának eladni szinte lehetetlen. További sorsuk szinte követhetetlenné válna, és nagy eséllyel a vágóhídra kerülnének. A Bottyán Equus álláspontja szerint 

a lovak nemcsak bűnjelek, hanem egyben az állatkínzás sértettjei is.

Az alapítvány azt szeretné, hogy a lovak tulajdonjoga szálljon át a magyar államra vagy az alapítványra, mely gondozásba veszi a lovakat, és megpróbálja előre vállalt határidővel örökbe adni azokat. A tartás további költségei innentől az örökbefogadót terhelnék, aki ezzel azonban nem szerzi meg a tulajdonjogot az állatok fölött. Így az  alapítvány munkatársai bármikor visszavehetik az állatokat, ha kiderül, hogy nem biztosítanak megfelelő körülményeket számukra.

Ezt az eljárást már sikeresen alkalmazták több ehhez hasonló bűnesetben is. Eddig 17 ló talált így nyugodt körülményeket élete hátralévő részére.

Büszke lovas nemzet

A lómenhely közben teljesen ellehetetlenült anyagilag, az ötmillió forintnál is magasabb pluszköltség a többi állat megfelelő tartását is veszélyezteti. Rédeiék elkeseredetten igyekeznek nem tudomásul venni, hogy pont a rendőrség és azon keresztül az állam nem veszi figyelembe a rá vonatkozó törvényeket, és hárít át minden terhet és felelősséget az állampolgárra, elnézve annak teljes ellehetetlenülését. A lovak iránti tiszteletük miatt kitartanak, ameddig bírják, de ha tönkremennek, azzal eltűnik a lovak utolsó menedéke is abból az országból, amely hajlamos büszke lovas nemzetnek tekinteni magát.

Elismerték a tartozást, de

Megkerestük a Komárom Megyei Rendőrkapitányságot az ügyre vonatkozó kérdéseinkkel, akik pár órán belül jelentkeztek, és elismerték a követelés jogosságát, valamint jelezték azt is, hogy ki fogják fizetni tartozásukat. Írásbeli választ egy munkanappal későbbre ígértek, ám az azóta eltelt másfél hétben ezek nem érkeztek meg, így cikkünkben a rendőrségi álláspontot csak a rendelkezésünkre álló levelezés és egyéb dokumentumok alapján tudjuk ismertetni.

 Az állatkínzás bűntette miatti első tárgyalási nap csak 2015 januárjában lesz, ezért addig vár még néhány nehéz hónap a lóotthonra.



  • Vennék
  • Hírek