Mekkora bajban lesz a Fidesz, ha elbukja a kétharmadot?

A Fidesz által lebonyolított közjogi átalakulás az Alaptörvény és a sarkalatos törvények elfogadásával az előző parlamenti ciklusban lényegében lezárult. Ez akár azt is jelenthetné, hogy immár nincs valódi tétje, hogy a Fidesz ebben a ciklusban megőrzi-e kétharmados többségét.

Ennek valójában inkább ez ellenkezője az igaz.

Helyzethez alakított kétharmados szabályok

Bár az új alkotmányt Orbán Viktor 2012-ben gránitszilárdságú alapnak nevezte, azóta ötször módosították. Ez egyértelműen mutatja, hogy valójában a Fidesz nem egy olyan, jól előkészített jogi normát teremtett, amihez Magyarországon a politikának és a jogrendszernek évtizedekig igazodnia kell, hanem a normát igazította, igazítja az aktuális politikai helyzethez.

Fotó: Huszti István

Minderre nem csak az Alaptörvény módosításai, hanem a választási törvények átalakításai is jó példák. A Fidesz áprilisban egész biztosan nem szerzett volna kétharmadot, ha képviselői fél évvel korábban nem igazítják az erőviszonyokhoz a választási törvényt. Ugyanez elmondható az októberi önkormányzati választásról: ha az áprilisi eredményekre reagálva nem változtatnak a kétharmados szabályon, a Fidesznek ma nincs többsége a fővárosi közgyűlésben. Sőt, Szalai Annamária üresen maradt helyét is csak úgy sikerült betölteni a Médiatanács élén, hogy előtte módosítottak a médiatörvényen.

Vége lesz a centrális politikai erőtérnek?

Mindez azért fontos, mert alkotmányos-sarkalatos fazonigazításra a jövőben is bármikor szükség lehet, ha közjogi akadály áll a Fidesz politikai, gazdasági terveinek vagy érdekeinek útjában. Tisztán fideszes kétharmad híján a nemzeti ügyek kizárólagos képviseletére berendezkedett kormánypártnak ezekben az esetekben alkut kell majd kötnie valamelyik parlamenti párttal vagy más párthoz tartozó képviselővel, azaz kicsit vissza kell vennie a nyers erőn alapuló politizálásból.

Erre kényelmetlen dolog lenne visszaszokni, és ezzel Orbán Viktor is tökéletesen tisztában van. Nem véletlenül mondta a választás előtt, hogy szeretne továbbra is kétharmadot, mert az az ország legnagyobb versenyelőnye, az államgépezet és a kormányzás hatékony működésének a feltétele.

Fotó: Huszti István

De mik lehetnek azok az esetek, amikor szükség lehet még a kétharmadra? A 2014-18-as ciklus hátralévő részében öt, az összes képviselő kétharmadának szavazatához kötött tisztségről kell még biztosan dönteni a parlamentben. Ilyen az Alkotmánybíróság februárban lejáró mandátumú elnökének sorsa. És akár meghosszabbítják Paczolay Péter hivatali idejét, akár nem, ismét elnököt kell választani a testület élére. Erre a két szavazásra várhatóan még idén sor kerül, ezért a kétharmad esetleges elvesztése ezeket nem fogja érinteni.

2016 tavaszán lejár három további alkotmánybíró (Kiss László, Lenkovics Barnabás és Lévay Miklós) mandátuma is, a pótlásuk szintén csak az összes képviselő kétharmadával lesz majd lehetséges. Ennek elmaradása azonban nem okozna nagy fejfájást a Fidesznek, mivel az alaposan felduzzasztott AB 15 helyett 12 taggal is jól elmuzsikálna, – így is bőven többségben maradnának a Fideszhez erősen lojális bírák.

Ha azonban a Fidesz meg sem próbálná pótolni Kisséket, az rosszul mutatna: úgy tűnne, hogy a párt kizárólag kétharmados hatalomgyakorlásra képes, és ha nincs kétharmad, inkább nem is próbálkozik. Ezért valószínűbbnek tűnik, hogy ha a körülmények úgy hoznák, kompromisszumkésznek mutatkoznának, és esetleg más, kétharmados alkukban használnák aduként a megüresedő alkotmánybírói helyeket.

Fotó: Szigetváry Zsolt

Ilyen, különleges alkuhelyzet adódhat, ha a kétharmaddal választottak közül valakit előre nem látható ok miatt pótolni kell. Ilyen poszt elég sok van, a főügyésztől az alkotmánybírákon, a Kúria és a bírói hivatal elnökén át az ombudsmanig és a számvevőszék elnökéig.

Hogy megkösse a következő kormányok kezét, a Fidesz az adó- és a nyugdíjrendszer alapvető szabályainak megváltoztatását is kétharmados korláthoz kötötte.  Azonban a gazdasági helyzet változásával ez nagyon visszaüthet: hiába akarna változtatni rajtuk, a kétharmad hiányában ezt a Fidesz sem tehetné meg.

Akár így, akár úgy, a kétharmad elvesztése hatalomtechnikailag bizonyos mértékig a koalíciós idők visszatérését jelentené. Ahhoz ugyanis elég nagy szerencse kéne, hogy a felsorolt, kétharmados kényszerhelyzetek közül a ciklus során egyik se álljon elő, vagy hogy egyetlen, ma még nem látható strasbourgi vagy brüsszeli döntés miatt se kelljen hozzányúlni az Alaptörvényhez vagy a sarkalatos jogszabályokhoz.

Prezidenciális rendszer nemigen lesz

Az elmúlt években fel-felröppent a hír, hogy az államfő jogköreinek jelentős kiszélesítésével az ország a prezidenciális rendszer irányába változzon. Két éve maga Orbán Viktor beszélt arról, hogy "számos érv szólt amellett, hogy inkább a prezidenciális, elnöki rendszer felé mozduljunk", amire az Alaptörvény kidolgozásakor csak "történeti és jogtiszteleti" okból nem került sor.

A végrehajtó jogkörökkel is felruházott köztársasági elnöki posztra történő sokéves kinevezés logikus menekülési útvonal lenne Orbánnak, ha a Fidesz támogatottsága radikálisan csökkenne. Csakhogy 5-6 évvel az Alaptörvény hatályba lépése után egy ennyire nyíltan egyszemélyi hatalmi célú beavatkozás véghezvitele feltehetőleg már a Fideszen belül is komoly ellenállásba ütközne, más pártok soraiban pedig nem valószínű, hogy sikerülne szövetségest találni hozzá a parlamentben.

Az elnöki rendszerre való átállásnál létezik bejáratottabb forgatókönyv is a hatalom megtartására. Ha további tömegek pártolnak el a Fidesztől, pár év múlva ismét fel fog merülni az igény a választási törvények átírására, hiszen ezt egy éve pusztán a kétharmad megtartása érdekében is simán megtették. Ehhez azonban kétharmados többség nélkül külső támogatót kell majd találni, ami szintén borzasztóan nehéz lesz.

Egyszer márpedig mégis vége lesz

Könnyen lehet, sőt, egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy a Fidesz a ciklus végéig megőrzi a parlamentben a kétharmados többségét. Az azonban előbb-utóbb egyszer minden bizonnyal el fog olvadni, a sarkalatos törvények sorával hatalmasra duzzasztott kétharmados szabályrendszer pedig abban a pillanatban be fog fagyni.

Mivel a fideszes közjogi reform nem széles politikai konszenzusra épült, hanem egyetlen párt hatalmi igényeire szabták, a politikai erőviszonyok változásával épp ez a struktúra, és az egyoldalúan megválasztott figurák jelentik majd a változás legfontosabb, egyben legnehezebben lebontható akadályát.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!