Szegény, és pont itt lakik? Pech

Ez a cikk arról szól, hogy

• Nagy átalakulásban van a segélyezési rendszer Magyarországon.
• Lesz olyan változás, amit régóta sürgetett már a szociális szakma, de négy segélyfajta teljesen a helyi önkormányzatok döntési jogkörébe kerül, akár meg is szüntethetik azokat.
• Az egyik ilyen a lakásfenntartási támogatás, ami nagyjából félmillió embert érint.
• Ahol megszűnik a szociális szakma kevés sikertörténete egyikének tartott adósságkezelési támogatás, ott sok krízishelyzetben lévő család nem fog többé bekerülni a szociális munkások látókörébe.
• A tapasztalatok alapján arra lehet számítani, hogy nagy különbségek lesznek a települések közt, és sok helyen nem fognak önként olyan segélyt adni, amit már nem kötelező.
• Február 28-ig minden önkormányzatnak meg kell alkotnia az új segélyrendeletet.
• Eddig is voltak olyan önkormányzatok, amelyek a nemkívánatosnak tartott emberek távoltartására, kiszorítására szabták a helyi szociálpolitikát.
• A jogorvoslati eljárás annyira lassú, hogy hónapokig életben lehet bármilyen rendelet.

Ezekben a hetekben az összes önkormányzati testületben újra végig kell gondolniuk a képviselőknek, hogyan viszonyulnak a szegényekhez, kiket tekintenek rászorulónak, ezek az emberek milyen segítséget érdemelnek szerintük, és mennyi pénzt akarnak, tudnak erre szánni a helyi költségvetésből.

A segélyezési rendszer tavaszra teljesen átalakul. Lépéskényszerbe kerültek az önkormányzatok: február 28-ig muszáj új rendeletet hozniuk, és annak március 1-jén már hatályba is kell lépnie.

Míg két fontos támogatási forma az önkormányzatiról járási szintre kerül át, az önkormányzatoknál maradó segélyfajtáknál az eddigi törvényi keretek egy része eltűnik, az önkormányzati mozgástér megnő, a helyi képviselők szabadabban dönthetnek, mint eddig. Így aztán elég nagy különbségek alakulhatnak majd ki.

Az átalakulással a szociális törvényből eltűnik négy támogatási fajta:

• a lakásfenntartási támogatás
• az adósságkezelési szolgáltatás
• a méltányossági közgyógyellátás és
• a méltányossági ápolási díj.

Hogy helyettük lesz-e bármi, és ha igen, mi és milyen feltételekkel, ezt kell a helyi önkormányzatoknak most eldönteniük.

A régi rendszerben is volt a kisebb segélyfajtáknál olyasmi, amivel variálhattak az önkormányzatok. Be is bizonyosodott, hogy ha van mozgástér, akkor tényleg szépen ki is alakulnak eltérések település és település között, és tiritarka országos összképet kapunk.

Gyógyszer kéne? Hol lakik?

Erre jó példa a méltányossági közgyógyellátás. Ez lényegében segély gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre olyan rászoruló embereknek, akiknek a központi kritériumok alapján nem járna egyébként közgyógyellátás. Eddig úgy volt, hogy ilyet adhatnak az önkormányzatok, de nem kötelező, és nagyrészt (de nem teljesen) rájuk van bízva, hogy ha adnak, akkor milyen feltétekkel.

Az eredményt mutatja ez a pár adat arról, hogy egy egyedül élő idős ember ma mikor kap méltányossági közgyógyellátást az ország különböző pontjain:

• Adonyban akkor, ha a havi gyógyszerköltsége 5700 forint felett, jövedelme 105 450 forint alatt van.
• Baján akkor, ha a havi gyógyszerköltsége 7125 forint felett, jövedelme 57 000 forint alatt van.
• Dudaron akkor, ha a havi gyógyszerköltsége 2850 forint felett, jövedelme 57 000 forint alatt van.
• Budapest XII. kerületében életkortól függenek a küszöbök, de aki 100 évesnél idősebb, és a havi gyógyszerköltsége 2850 forint felett van, annak jár méltányossági közgyógyellátás, bármennyi is a jövedelme.
• Fulókércsen inkontinens betegnek kell lenni a méltányossági közgyógyellátáshoz. Egyedül élőknél további feltétel, hogy a havi gyógyszerköltség 7125 forint fölött, a jövedelem 57 000 forint alatt legyen.
• A Borsod megyei Bőcs községben soha. Itt egyáltalán nincs méltányossági közgyógyellátás, mióta 2013 februárjában sajnálkozva, a költségvetés nehéz helyzetére hivatkozva megszüntette a testület.

Eddig azt nem dönthették el szabadon az önkormányzatok, hogy ha már adnak, mennyit adnak ezen a címen. A szociális törvény kőbe véste, hogy a méltányossági közgyógyellátás összege annyi, amennyi az érintett havi rendszeres gyógyszerköltsége, legfeljebb 12 ezer forint. A törvény azt sem engedte, hogy annyira irreálisan alacsony jövedelmi szinthez kössék a támogatást, hogy a jogosultak köre egészen apróra zsugorodjon. Havi 7125 forintnál nagyobb gyógyszerköltséget és egyedül élőknél havi 57 000 forintnál kisebb jövedelmet nem lehetett megkövetelni feltételként.

Tavaszra ezek a keretek eltűnnek, és az önkormányzatok teljesen a saját kedvükre szabhatják a helyi segélyeket, amelyeknek az egységes neve ezentúl települési támogatás lesz. A törvény csak egy felső határt húz: a települési támogatás 2015-ben maximum havi 28 500 forint lehet, illetve annyit előír még, hogy valamiféle rendkívüli települési támogatást kötelező nyújtani.

A márciustól élesedő új rendszerből

Az önkormányzati rendeletek tárába a cikk megírásának időpontjáig csak a Komárom-Esztergom megyei Dorog és a Heves megyei Egercsehi települési támogatási rendelete került be. A dorogi rendelet január 30-án, az egercsehi január 28-án született.

A régi keretek eltűnése jól látszik: Egercsehiben a régi 12 helyett 10 ezer forint lett a gyógyszersegély plafonja, és csak az kaphat ilyen segítséget, aki a jövedelme 30 százalékánál nagyobb összeget költ gyógyszerre. Azaz például egy minimálnyugdíjból, 28 500 forintból élő idős több mint 8550 forintot.

Dorogon teljesen új helyzet lesz márciustól. Itt nem bajlódtak számokkal, százalékokkal, bonyolult feltételrendszerrel. Végső soron egyszerűen teljhatalmat adtak a március 1-jén hatályba lépő rendelettel a települési támogatások ügyében a polgármesternek. A rendelet ugyan megemlíti, hogy a családsegítő szolgálat készíthet környezettanulmányt, és a szociális ügyosztály javaslatot tesz, de a két kulcsmondat:

• „A települési támogatás kérelemre adható.”
• „A kérelemről a polgármester dönt.”

Lakásfenntartás: félmillió ember

Az önkormányzatok kezébe adott segélyfajták közül a legnagyobb tömeget a lakásfenntartási támogatás érinti. Itt a lényeg az, hogy a rászorulók könnyebben boldoguljanak a rendszeres, lakhatással kapcsolatos kiadásokkal: a rezsivel, a lakáshitellel, a lakbérrel vagy épp a tüzelővel, ne kerüljenek utcára nem fizetés miatt. A támogatást sokszor nem is pénzben, hanem természetben folyósították: egyből a közműszolgáltatónak utaltak vagy a tüzelőt vették meg.

Eddig ez normatív formában mindenhol működött. A szociális törvény egy bonyolultabb képletet használva aprólékosan és pontosan megmondta, milyen jövedelmi szintnél, milyen típusú háztartásnál (hány felnőtt, hány gyerek), a költségek mekkora százalékát kapják meg a rászorulók támogatásként. Volt egy minimumösszeg is: 2500 forint.

Közel félmillió (498 931) ember  kap lakásfenntartási támogatást Magyarországon, az átlagos támogatási összeg havi 3700 forint volt, idézte a 2012-es évre vonatkozó statisztikát a Habitat for Humanity lakhatási szegénységről szóló, 2014-es jelentése. A költségvetés abban az évben összesen 22,2 milliárd forintot költött erre.

Márciustól ha egy önkormányzatnak úgy tetszik, lecsökkentheti, teljesíthetetlenül szigorú feltételhez köthetik, vagy akár teljesen be is szüntetheti helyben a lakásfenntartási támogatást.

Alig adták, ahol nem volt muszáj

Az adósságkezelési szolgáltatásnál is rengeteg ember boldogulásáról van szó. Eddig a 40 ezresnél nagyobb városokban muszáj volt ilyet működtetni. Az eladósodottság, mondjuk rezsitartozás miatt veszélybe került embereknek nyújtott segítség nemcsak pénzről szólt, hanem például előrefizetős mérőórák beszereléséről, tanácsadásról is. A Habitat for Humanity-jelentés adatai szerint 2012-ben 13 450 ember részesült ilyenben.

Hogy mi várható márciustól, amikor többé a 40 ezresnél nagyobb városokban sem lesz kötelező adósságkezelési támogatást nyújtani, azt előrejelezheti az, hogy mi a helyzet most a kisebb településeken. A jelentés szerint 2012-ben a támogatottak mindössze 6 százaléka élt 10 ezer fő alatti településen (miközben a teljes népesség mintegy 40 százaléka), az 500 fő alatti falvakban élők közül pedig senki sem részesült ilyen támogatásban.

Van változás, aminek örül a szakma

A segélyezési rendszer átalakításánál nem egyértelmű a kép, mondta az Indexnek Szikra Dorottya, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója. Határozottan pozitív lépésnek tartja, hogy az önkormányzatiról járási szintre kerül két segélyfajta:

• a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (az kap ilyet, aki munkaképes, de épp közmunkában sem tud dolgozni), valamint
• a rendszeres szociális segély utódja, az egészségkárosodotti és gyermekfelügyeleti támogatás.

Szikra szerint a szakemberek régóta mondják, hogy fölfelé kell tolni az ellátási szinteket, így „a személyes basáskodásnak kisebb terepe lesz”.

Lekerülnek a radarról

Ezzel viszont teljesen ellentétes lépés, ami az önkormányzatok mérlegelési körébe adott kisebb segélyekkel történik. A négy tétel közül a lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás a legfontosabb, eddig mindkettő jól működött, Szikra szerint az utóbbi a magyarországi szociális munka  „nagyon kevés sikertörténetének az egyike volt”.

Az adósságkezelési szolgáltatásnak volt egy olyan nagyon fontos előnye, hogy behozott embereket a szociális munka látókörébe, szem elé kerültek a családok, amelyekben egymásra épülő krízishelyzetek alakulnak ki, mondta Messing Vera, aki szintén az MTA TK Szociológiai Intézetének munkatársa.

A kormányzati kommunikáció szerint nem lesz olyan, hogy egy település azért nem ad segélyt, mert nincs rá pénze. Azt ígérik, hogy ahol nincs elég helyi adóbevétel, ott a központi költségvetésből kisegítik majd az önkormányzatot.

A segélyezés színvonala azonban nem csak pénzkérdés. Messing Vera szerint „ami alapján lehet sejteni, hogy mi fog történni, az a tűzifasegély”. A háztartások 13 százalékában tűzifával fűtenek. A tűzifasegély önkormányzati szintre volt utalva, az önkormányzatoknak kellett az államhoz pályázni támogatásért. A kutató szerint mivel „a pályázás idő, energia”, voltak önkormányzatok, amelyek vették a fáradságot, pályáztak, és szereztek tűzifát a rászorulóknak, és voltak, amelyek nem.

Ez abszolút azon fog múlni, hogy az adott önkormányzat vezetőinek milyen attitűdjük van a szegényekkel kapcsolatban

– mondta.

Az országban több vitatott helyi rendelet is ismert példa arra, hogy egyes önkormányzatok a nemkívánatosnak tartott emberek távol tartására használják a szociálpolitikát.

Borsodi kiszorítósdi

Ahogy többször is írtunk róla, Borsodban egyre több olyan település van, ahova a Miskolcról elköltöző nyomorteleplakók nem mehetnek, hacsak nem akarnak lakás, közmunka és segély nélkül élni. A módszert egymásnak adták tovább a helyi képviselő-testületek: rendeletet hoztak „a más önkormányzat által elköltözés céljából nyújtott pénzbeli térítés helyi intézkedéseiről”, és ebben lényegében kimondták, hogy a jövevényeknek náluk mi minden nem jár.

Ezek a rendeletek törvénysértők. Ezt nemcsak jogvédők mondják, hanem maguk a helyi jegyzők is figyelmeztették erre előre a képviselőket. Ennek ellenére elfogadtak ilyen rendeletet Abaújszántón, Hangonyban, Rudabányán, Sajókazán, Sátoraljaújhelyen, Szerencsen, Vilyvitányban és Monokon.

A képviselők kezére játszik, hogy a jogorvoslat, az úgynevezett törvényességi felügyeleti eljárás iszonyú lassú folyamat. Van, ahol ezt egészen nyíltan eleve be is kalkulálták a döntésükbe a képviselők, felismerve, hogy ha egy évekig húzódó jogi hercehurca végén vissza is vonatják egyszer velük a rendeletet, a fő, hogy időt nyernek, és ez éppen elég ahhoz, hogy ne hozzájuk költözzenek a Miskolcot elhagyók.

Szerencsen például, ahol szeptember 19. óta hatályos a kiszorítós rendelet, épp a legutóbbi, január 29-i ülésen került elő a kérdés, mihez kezdjenek a kormányhivataltól kapott törvényességi észrevétellel, amelyben a rendelet hatályon helyezését kérték tőlük. Bő négy hónapja élt már a rendelet, mire eljött ez a nap.

Az ülésen – a város honlapján olvasható összefoglaló szerint – a polgármester „elmondta, hogy az ő véleménye nem változott a kérdésben, a probléma megoldása nem szerencsi feladat, s kérte a jelenlévőket: tartsák fenn továbbra is a korábban hozott rendeletet, hiszen az a legfontosabb, hogy az itt élők érdekeit védjék.” Az egyik képviselő „kiemelte, hogy nem szabad elfeledkezni arról, hogy a testület tagjait az emberek felhatalmazták arra, hogy ezt a várost vezessék,

ügyeljenek arra, hogy rend legyen a településen, ahol tisztességes emberek élnek

és hozzátette, hogy a város fejlődése érdekében ezt a határozatot nem szabad visszavonni”.

Egyhangú szavazás lett a vége a fideszes testületben: nem vonják vissza a szerencsi rendeletet, inkább állnak a bírósági eljárás elébe.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerint a segélyezési rendszer teljes átalakításának egyik indoka az volt, hogy a települések választott vezetői ismerik leginkább a rászorulók nehézségeit, speciális igényeit. „A település vezetői egy közösség jólétéért vállalnak felelősséget, így érdekük, hogy ne induljanak be visszafordíthatatlan társadalmi folyamatok, a lakosok elegendő forrással rendelkezzenek a létfenntartásukhoz, hiszen ennek hiányában növekedne a társadalmi elégedetlenség” – írta a tárca sajtóosztálya, amikor azt kérdeztük, szerintük mi teszi érdekeltté a méltányos segélyezésben az önkormányzatokat.

Lesz szükséges intézkedés, csak győzze kivárni

A borsodi tapasztalatoktól kiindulva megkérdeztük az Emmit: számoltak-e azzal az eshetőséggel a települési támogatással kapcsolatban, hogy egyes önkormányzatok szándékosan a rászorulóknak hátrányos rendeletet hoznak azzal a céllal, hogy szabaduljanak a nemkívánatosnak tartott emberektől.

Az Emmi a válaszában a törvényi korlátokra hivatkozott, például a diszkrimináció tilalmára, miszerint a rendeletek „nem tartalmazhatnak valamely társadalmi csoport tekintetében hátrányos megkülönböztetést”, és arra is, hogy a rendeleteknek összhangban kell lenniük például magával az alaptörvénnyel is.

Azt írták, hogy mivel „a tárca kiemelten fontosnak tartja a szociális védelmi rendszer hatékonyságának vizsgálatát”, tervezik a március elseje utáni önkormányzati gyakorlat vizsgálatát. Az Emmi szerint ha egy önkormányzat visszaél a részére biztosított jogkörrel, akkor az állami szerveknek lehetősége van fellépni a jogsértő rendelkezés ellen. „Amennyiben a gyakorlatban előfordul, hogy az önkormányzati rendelet jogszabálysértő, úgy az önkormányzatok törvényességi felügyeletét gyakorló fővárosi és megyei kormányhivatal meg fogja tenni a törvényesség biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket” – írta az Emmi sajtóosztálya.

Sátoraljaújhelyen a miskolci jövevényekre célzott rendeletet július 10-én hozták.  Törvényességi felügyeleti eljárás indult. Hét hónap eltelt. A rendelet még most is él.