Eldőlt, Paks2 lesz, de kedves nép, azért egyeztessünk róla!

Egy évvel és két hónappal azután, hogy Orbán Viktor váratlanul Moszkvába utazott, majd Vlagyimir Putyinnal megkötötte a Magyarország történetének legdrágább beruházásáról szóló, paksi bővítést finanszírozó hitelszerződést, a kormány elkezdte megmagyarázni az atomerőmű környékén élőknek, hogy miről is van szó.

Persze, a bővítés hírére nem esett ki a kanál azoknak az embereknek a kezéből, akik negyven éve atomerőmű mellett élnek. Mégis: az először Kalocsán rendezett, Paks2 környezeti hatásaival foglalkozó lakossági fórumon többször előkerült: miért nem kérdezték meg őket a megállapodás előtt. 

Nekem ezzel a tanácskozással az a gondom, hogy az orosz megállapodás előtt kellett volna megtartani

– foglalta össze többek véleményét egy kalocsai nyugdíjas férfi, Vajtai László. De mielőtt a lakosság kérdéseire térnénk, érdemes picit közelebbről megnézni a fórum körülményeit.

Az atomerőmű nem érdekli a helyieket

Beszédes, hogy az összejövetelt kedden délután négy órától tartották, amikor az emberek döntő többsége még dolgozik. Ennek ellenére csurig megtelt a kalocsai városháza díszterme, zömében nyugdíjasokkal. Kérdéseket is csak ők tettek fel, ami adott egy különös hangulatot a fórumnak, hiszen

Ezt nagyjából ki lehet következtetni a magyar nők és férfiak várható átlagos élettartamából, vagy az egyik felszólaló okfejtéséből, aki hangsúlyozta, hogy nem a saját élete miatt aggódik, hanem a gyerekei és az unokái életéért. 

Az is érdekes, hogy a környék lakóinak mindennapjait ilyen szinten meghatározó témára kevesebb időt hagytak, mint egy focimeccsre. Négy után kezdtek, hatkor már Foktőn kezdődött a következő fórum, úgyhogy sietni kellett a kérdésekkel, nem is maradt idő mindegyikre. A nyolcvan perces esemény közel első fele arról szólt, hogy köszöntötte a helyieket a polgármester, aztán a választókerület országgyűlési képviselője, végül Aszódi Attila, paksi bővítésért felelős kormánybiztos tartott egy rövid előadást.

Aszódi beszédéből valószínűleg viszonylag kevés maradt meg a helyieknek, pedig láthatóan próbált érthető lenni, de még így is becsúszott egy rakás olyan szám, mértékegység és kifejezés, amelyek szinte áthatolhatatlan falat húztak fel a kalocsai lakosság és a bővítés szakmai indokai közé. 

De a felszólalásokból hamar kiderült, hogy Kalocsán keveseknek van gondja a szomszédos atomerőművel, megszokták már, mint egy rossz szokást, a havi egy szirénázáson kívül nincs is vele kapcsolatuk. Éppen ez a problémájuk. 

Azt akarják, hogy hozzon tőkét, munkahelyeket, fejlesztéseket, mert ezek mind Paksra jutnak, Kalocsára meg szinte semmi. Font Sándor, a választókerület országgyűlési képviselője pozitív jelnek vélte, hogy Kalocsán kezdődik a 41 állomásos lakossági fórumsorozat, szerinte ez is azt mutatja, hogy „a Duna bal és jobb partján is van élet”.

Hol a híd?

A fórum leghangsúlyosabb témája a Paks és Kalocsa közti híd volt. Pontosabban annak nemléte. A helyiek ugyanis nagyon szeretnének egy ilyen hidat, szerintük ha lenne, akkor a Duna bal partja is be tudna kapcsolódni a paksi bővítésbe, hozzájuk is jönnének az erőműnél dolgozó szakemberek, ez pedig magával hozna minden jót. Légvonalban ugyanis nagyjából tíz kilométer Paks és Kalocsa, viszont ha Bogyiszló vagy Dunaföldvár felé kell átkelni a Dunán, akkor az már több mint egyórás út. 

A híd megépítését támogatják a helyiek, a Jobbik és a fórumon elhangzottak alapján a kormány is. Bár egyértelmű ígéret nem hangzott el sem Font Sándor, sem Aszódi Attila szájából, mindketten arról beszélnek, hogy van ilyen kormányzati szándék, de pontos ígéretről még nem tudnak beszélni. A szándékot L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára is megerősítette, mert hogy ő is ott volt. 

L. Simon megjelenése némileg váratlan volt, ő ugyanis főleg kulturális területen politizált eddig, de úgy néz ki bedobták az atompolitikába is. L. Simon megjelenése egyébként nem volt hiábavaló, ugyanis egy-két felszólaló alaposan megkóstolta a kormányt, ő viszont kommunikációs verőlegényként gyorsan elcsitította az elégedetlenkedő hangokat. 

Azon, hogy 40 évvel ezelőtt az akkori világban a megkérdezésünk nélkül ideraktak egy erőművet, nem csodálkozom. Azt úgy hívták, népi demokrácia. Az viszont nagyon meglep, hogy Önök is így jártak el, pedig az elmúlt öt évben folyamatosan levelezgettek velünk. Nem hinném, hogy egy kétharmados kormánynak félnie kell a nép hangjától

mondta egy felszólaló úr, akit L. Simon gyorsan leszerelt néhány logikai bukfenc kíséretében. Először azzal érvelt, hogy azért vannak itt, hogy meghallják a nép hangját, majd arról beszélt, hogy a paksi bővítést „minden felelősen gondolkodó magyar kormány támogatta”, végül azzal jött, hogy ők igazából megkérdezték az embereket, a 2014 áprilisi választás tétje ugyanis a paksi bővítés volt. Méghozzá azért, mert a kampányban egyértelművé tette az ellenzék, hogyha kormányra kerülnek, felülvizsgálják a Putyinnal kötött megállapodást. 

Az emberek elmentek, a hatástanulmány maradt 

A fórumon két ember is szóba hozta, hogy a környéken gyakoriak a rákos megbetegedések, mire L. Simon megjegyezte, hogy szerintük nincs szó ilyesmiről, de „ha valakinek a kormányénál jobb statisztikái vannak, akkor várják szeretettel”. Az is elhangzott, hogy olyan világban élünk, ahol egyre több az öreg, az öregedéssel pedig megnő a rákos megbetegedések kockázata is.

Az esemény egyik utolsó felszólalója aztán igazán váratlant húzott. A Paks és Kalocsa közé vágyott hídról vaskos tervrajzokat nyújtott át L. Simonnak és Aszódinak, előtte pedig azt mondta, 

a híd megépítése nem kerülne 3-4 stadionnál többe. 

Ezen jót derült a közönség, hogy aztán pár perc múlva mindenki elszivárogjon a gigantikus festményekkel tarkított díszteremből. A paksi bővítésről szóló 2200 oldalas környezeti hatástanulmány több száz oldalas összefoglalója viszont ott maradt a polgármesternél, hogyha valakit érdekel, bármikor bemehessen és belelapozhasson.