Betett saját magának a fagyállós gazda

Nem sikerült jól a fagyállós gazdaként elhíresült V. Pál belépője csütörtökön, amikor reggel fél 9-kor, másfél évvel a történtek után, elkezdődött a büntetőpere a Budapest Környéki Törvényszéken. Elkésett az ügyvédjével együtt. Csak pár percet, de ez pont elég volt ahhoz, hogy az átlagnál feszültebben induljon a tárgyalás, és a feszültség egész napra meg is maradt, sőt, idővel csak egyre rosszabb lett.

A harmincas évei végén járó férfi azért tudott elkésni, mert nem bv-őrök kísérték a tárgyalóterembe, szabadlábon védekezik. A Pest Megyei Főügyészség életveszélyt okozó testi sértéssel vádolta meg, de a bíró, Szegedi Gyöngyvér szinte a tárgyalás legelején igazított ezen, és rögzítette, hogy amit V. Pál a vádirat szerint tett, azt másképp is lehet minősíteni: halált okozó testi sértésnek, de akár előre kitervelt, aljas indokból elkövetett emberölésnek is. Az majd csak a per végére dől el, melyikben ítélik el végül, ha bűnösnek találják.

Részegnek hitték, későn hívtak mentőt

A vád lényegét, hogy mit is tett, azt V. Pál sem vitatja már. A vácszentlászlói gazda 2013. október 24-én fagyállót tett a meggyborába, amit rendszeresen dézsmáltak tolvajok. A megmérgezett borból lopott egy helyi férfi, Sz. Sándor. Nagyobb mennyiséget megivott belőle, és utána fogyasztott még valamilyen drogot, egy pszichotróp szert. Az apja azt hitte, csak részeg, ezért mondta neki, hogy feküdjön le aludni. Egy ideig nem foglalkoztak vele, és csak később a bátyjának tűnt fel, hogy valami nagyobb baj lehet, mint a részegség. Mentőt hívtak hozzá, kórházba vitték, de Sz. Sándor végül a kórházban 2013. november 1-jén meghalt. Halálát heveny veseelégtelenség okozta.

A megmérgezett, lopott meggyborból mások is ittak, néhányan enyhe lefolyású mérgezést szenvedtek, de nagy baja másnak nem lett. A vádirat szerint Sz. Sándor életét meg lehetett volna menteni, ha időben orvosi ellátáshoz jut. A drog, amit beszedett, a mérgezés lefolyását nem befolyásolta, de ahhoz hozzájárult, hogy részegnek hitték, és nem hívták időben a mentőket. Az ügyészség a gazda javára írta, hogy nem tudhatta előre, hogy a tolvaj csak későn fog kórházba kerülni.

Ez nem volt jogos védelem

Amikor a fagyállós esetet megírták a lapok, sokan rögtön V. Pál pártját fogták, sorra íródtak a felháborodott hozzászólások, amelyekben Szoboszlai Barnához, a kesznyéteni uborkás gazdához hasonlították és jogos védekezésről beszéltek. A bíró a mai tárgyalásnak szinte a legelején tisztázta:   egyetért a váddal abban, hogy a Btk. jogos védelemről szóló paragrafusa (jobbra olvasható) a vácszentlászlói esetre nem alkalmazható, itt nincs szó jogos védelemről, mert a borhoz mérget kevertek, mindenféle tájékoztatás nélkül. „Persze érvelni lehet, a bíróság meggyőzhető” - jegyezte meg azért a védelemnek címezve.

A tárgyaláson V. Pálról kiderült, hogy egyetemet végzett ember, kertészmérnök. Büntetlen előéletű, felesége, két gyereke van. Volt egy kutyája, de azt megmérgezték, legalábbis ő meg van róla győződve, hogy emiatt pusztult el. (A mérgezésről a fagyállós akció után szerzett tudomást, pár nap múlva találta meg az addig eltűntnek hitt állatot.)

Felelősnek érzem magam, a tehetetlenségem miatt sodródtam bele ebbe az egész dologba

- válaszolta, amikor megkérdezték a bűnösségéről.

V. Pál vallomása alapján a bűncselekmény története ennyi: folyamatosan fosztogatták, a rendőrség nem segített neki, ezért végső elkeseredésében maga vette kezébe a dolgokat, de nagy bajt nem akart okozni. A csütörtöki tárgyaláson ezt a történetet gyengítették le azok az ellentmondások, amelyekbe a gazda kavarta magát a logikátlanságokra azonnal lecsapó bírói kérdések nyomása alatt.

Elfogultsággal vádolja az ügyvéd a bírót

A meghallgatás alatt a férfi ügyvédje elég hamar felmérte, hogy védence szempontjából nem mennek túl jó irányba a dolgok, ezért elfogultságot jelentett be a bíró ellen. A bíró közölte, hogy nem érzi magát elfogultnak, persze ettől az ügyvéd bejelentését még el fogják bírálni, de addig is nincs akadálya annak, hogy folytatódjon a tárgyalás. Az elfogultsággal kapcsolatos első szóváltás után azonban csúnyán elmérgesedtek a dolgok a bíró és az ügyvéd között, innentől kezdve bármit mondtak egymásnak, abból éles vita lett. Egy idő után úgy tűnt, mintha az ügyvéd szándékosan próbálná tovább rontani a helyzetet, támadható reakciót kiprovokálni, hogy így végül ő a védencével új bíró előtt, tiszta lappal kezdhesse elölről az ügyet.

A gazda elmondása szerint ezeket lopták el tőle a fagyállós akciója előtt a tolvajok: gyümölcs, fa, láncfűrész, fűnyíró, kerti csap, talicska, létra, bor és végül a két gyereke horgászbotja, amivel az első halukat fogták.

Ezen lettem iszonyú ideges, hogy már azt is

- mondta az emlékként nagy becsben tartott horgászbotokról. De a gazda nem tett jót magának azzal, hogy felhívta a bíró figyelmét a pecabotokra, mert szavahihetetlenséget bizonyított rá ezzel saját magára. A tárgyaláson a horgászbotok érzelmi értékéről beszélve megjegyezte, hogy amúgy nem sokat érnek, talán kétezer forintot. Később viszont előkerült a a rendőrségnek tett korábbi vallomása, amelyben még azt állította, hogy a pecabotok miatt 25 és 17 ezer forint kár érte. Amikor szembesítették most az ellentmondással, V. Pál elismerte: a rendőrök hozzáállását akarta befolyásolni, azért mondott először magasabb értéket.

Nem az volt a tolvaj, akire gyanakodott

A gazda védekezésének fontos eleme volt, hogy kérte ő régebben a rendőrök segítségét, de hiába. A tárgyaláson viszont ellentmondásos válaszokat adott, amikor a korábbi rendőrségi ügyekről faggatta a bíró. Végül kiderült, hogy a fagyállós eset előtti időszakban egyáltalán nem tett meg mindent azért, hogy törvényes megoldást találjon a problémájára. „Mindig rohanok, nem érek rá” - indokolta a bíró kérdésére, miért nem tett feljelentést. Az is kiderült a tárgyaláson, hogy az említett lopások nem egyszerre történtek, hanem összességében hat év leforgása alatt. Vácszentlászlót egyébként a gazda olyan falunak írta le, ahol vannak „tyúklopások”, kisebb betörések, de összességében „nyugodt falu”.

A meggybort egy löszfalba vájt, ajtó nélküli, nyitott pincében, hordóban tartotta, de a gazda szerint a bor lelőhelyéről csak az tudott, aki volt bent a kertjében, mert kívülről nem látni. Ő maga K.-ékra, az alkalmi munkásaira gyanakodott. Őt is meglepte, hogy nem ők, hanem Sz. Sándor volt a tolvaj, akit csak hallomásból ismert.

Lecke, nyomozás vagy bosszú?

A legkeményebb és legnagyobb tétre menő kérdések azok voltak, amelyek a fagyállós akció célját firtatták. Erre is többféle válasza volt a gazdának, de amellett végig kitartott: nem akarta, hogy meghaljon valaki. Volt, amikor azt mondta, a célja figyelmeztetés volt, máskor azt, hogy a célja az volt, hogy kiderüljön, ki a tolvaj. De már arra, hogy hogyan derült volna ki számára ez, ha – ahogy korábban mondta, hogy hitte – csak hányást, hasmenést okoz a fagyállóval, nem tudott meggyőző választ.

Amikor sarokba szorították, a végső magyarázata mindig az volt, hogy abban az időszakban alig aludt, éjjelente vascsövet markolva őrködött, fáradt és elkeseredett volt, nem hozott logikus döntéseket, nem gondolta át a következményeket. „Vannak határok, amiket még ilyen elkeseredésében sem léphet át az ember” - mondta egy ilyen alkalommal neki a bíró, aki megjegyezte azért azt is, hogy a lopások feletti erkölcsi felháborodásban osztozik.

Úgy harcol a rossz ellen, hogy ezzel ön is átkerül a rossz oldalra?

- kérdezte később.

A poligráfot nem vállalta

Az ügy egyik kulcskérdése, mennyi fagyálló is volt a borban. A lefoglalt minta alapján olyan töménységű volt a keverék, hogy abból 6-7 deci már halálos lehetett. V. Pál vallomásai ebben is ellentmondásosak: a rendőrségnek eredetileg azt mondta, hogy 10-12 liter borba töltött 1 liter fagyállót. A tárgyaláson már jóval hígabb keverékről beszélt: 20 liter borba tett 2-3 deci fagyállóról.

Egyébként eleinte, az első rendőrségi kihallgatásán még tagadta azt is, hogy ő fagyállót tett volna a meggyborba. A második kihallgatása legvégére gondolta meg magát, és tett beismerő vallomást. Ez már azután volt, hogy Sz. Sándor meghalt, és a gazda elkezdte félteni a családját és saját magát a férfi rokonaitól. A tárgyaláson elhangzott, hogy egyszer a nyomozás alatt szerettek volna poligráfos vizsgálatot végezni a vádlotton, de ő ezt nem vállalta.

A gazda többször belekezdett a tárgyaláson, hogy lefesse saját személyiségét a bíróságnak. Többször előhozakodott a horoszkópjával, mondván ő „jószívű, konfliktuskerülő hal”, elmesélte, hogy támogatta a szegényeket, többször adott kölcsön 1-2 ezer forintot. A megszólalásai alapján V. Pál olyan ártatlan embernek látja magát, aki a körülmények áldozata.

Ezt kikényszerítették belőlem. Belesodort a környezet meg a jószívűségem

- mondta.

A következő tárgyalási napon tanúkat fognak meghallgatni.