P. Zsoltnak lövészek a cigánygyilkosok

Két hét múlva, május 8-án véget ér a romagyilkosságok másodfokú pere: akkor fog eldőlni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyja, megváltoztatja, vagy esetleg hatályon kívül helyezi a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítéletét. Ha a harmadik variáció következik be, amit a tényleges életfogytiglannal szembenéző vádlottak próbálnak elérni, akkor az ügyet újra kell kezdeni elölről. A pénteki volt az utolsó tárgyalás az ítélethirdetés előtt.

A még mindig óriási bajszot és fehér inget viselő P. Zsolttal indult a nap, mert a legutóbbi tárgyaláson nem ért a végére a mondandójának. Idegesség nem látszott a harmadrendű vádlotton, egy gyors torokköszörülés után egy órán át olvasott fel a papírjaiból olyan tárgyilagos hangon, érzelmek nélkül, magabiztosan, mintha nem a hat ember halálában játszott szerepét vitatná, hanem valami parkolási bírságot.

P. úgy védekezik, hogy elfogultsággal vádolja a törvényszéket, szavahihetetlenséggel a rá nézve terhelő vallomást tevő negyedrendű vádlottat, Cs. Istvánt, és azt ismételi újra és újra, hogy nincs semmilyen bizonyíték ellene. Az elsőfokú ítéletet meghozó bíróság elfogultságának egyik bizonyítéka például szerinte az, hogy birodalmi sasként könyvelték el a tetoválását, pedig az szerinte csak egy turulmadár.

P. Zsolt pontról pontra ment végig az egyes vádpontokon, nyugodtan elemezte a részleteket. Talán bele sem gondolt abba, a kívülállók számára hogyan hangzik, amikor a gyilkosságokról beszélve, az emberek pontos elhelyezkedését és mozgását elemezve

Utána Cs. István ügyvédje következett, az ő védőbeszédének két igazán fontos alapállítása volt. Az egyik, hogy nem lehet valaki egyszerre szavahihető és szavahihetetlen is, ha a bíróság hisz Cs.-nek, amikor a többiekre terhelő dolgokat mond, akkor hinni kell neki akkor is, amikor a saját szerepéről beszél. A védő szerint azért, amit Cs. bűnsegédként tett, épp elég büntetés lenne az a majdnem 6 év, amit már leült, az első fokon kiszabott 13 év fegyházat, amelyet az ügyészség kevesell, ő sokallja.

A másik alapállítása az volt, hogy rettenetes hibák történtek nemcsak a nyomozás során, hanem a bírósági eljárásban is, az ügy

nem állatorvosi ló, hanem állatorvosi ménes.

Szerinte például sérült a vádlottak vallomásmegtagadáshoz fűződő joga, amikor a törvényszéki bíró az észrevételeiket vallomásnak vette, és egyben figyelmeztette őket, hogy ha nem tesznek valamire észrevételt, akkor úgy tekinti, hogy egyetértenek az elhangzottakkal. Az ügyvédekkel való bírói bánásmódot is sérelmezte, azt mondta, 25 éves pályafutása alatt nem találkozott máskor olyannal, mint itt első fokon, amikor egyszer a bíró azzal torkolta le az ügyvédeket, hogy "hogyan lehet ilyen hülyeségeket kérdezni".

Az ügyvéd olyasmiket is bevetett a védőbeszédében, minthogy védence csak egy borzalmas gyilkosságon felháborodva, részegen buzdított a cigányok kiirtására az interneten, hogy Kalasnyikov-tetoválása nem valamiféle eszmrendszerhez kapcsolódik, csak a hadsereghez, és hogy az egyik dédnagyanyja cigány asszony volt.

Az ügyészség arra hivatkozva próbál súlyosabb büntetést kiharcolni Cs.-nek, hogy ha időben elmegy a rendőrséghez, megakaszthatta volna a gyilkosságsorozatot, és legalább két életet megmenthetett volna. Az ügyvédje válasza erre az volt, hogy az ügyészség inkább "a saját háza táján söprögessen", szerinte csak akkor vethetnék Cs. szemére, hogy nem tett meg mindent, ha a nyomozók maguk mindent megtettek volna.

Pénteken kaptak lehetőséget arra a vádlottak, hogy az ítélet előtt, az utolsó szó jogán elmondják még, amit akarnak. Ezzel a lehetőséggel nem éltek, kivéve egyedül a fiatalabbik testvért, K. Istvánt, de sok mondanivalója neki sem volt. Csak arra kérte az ítélőtáblát, hogy helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, hogy legyen lehetősége "egy tisztességes eljárásban" "bizonyítani az ártatlanságát" a legsúlyosabb vádpontokban.