Deutsch Tamás a magát nemkomcsinak tartó Pozsgay Imréről: Vállalhatatlan!

Úgy látszik, a Fidesz EP-képviselőjéhez és internetkonzultációs megbízottjához is eljutott az Index Pozsgay Imrével készített interjúja, melyben az egykori kommunista vezető halál komolyan így mutatná be saját magát azoknak a fiataloknak, akik még nem hallottak róla:

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből. Hogy most szabadon mozoghatsz, nekem is volt hozzájárulásom. 

És mond még erőseket, például, hogy rá azért volt szükség, hogy belülről szétszedje a diktatúrát, vagy hogy ő igazából már 1980-ban sem volt kommunista.

Nos, Deutsch Tamás is kissé kiakadt ezen, és Pozsgay egy 1957-es cikkét linkelte az '56-os forradalomról, mindössze ennyit hozzáfűzve: vállalhatatlan.

Pozsgay az Indexnek adott interjújában azt állítja, a "megtérés" pillanata számára Nagy Imre kivégzésével jött el 1958-ban, amit elfogadhatatlannak, "túlkapásnak, törvényellenes cselekedetnek tartott", és innentől kezdve kritikával viszonyult a rendszerhez.

Ehhez képest az 1957-ben írt, Deutsch által hivatkozott cikkében maga Pozsgay írja a következőket:

„Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak vagy a föld visszaadására rávenni. Az ellenforradalom először szociális demagógiával, félrevezetéssel hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint

Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták.