Embercsempészeket szúrtunk ki Budapesten

Néhány héttel ezelőttig nem igazán találkozott a kormány menekültügyi propagandája és a Budapesten érzékelhető valóság. Migránsokat persze mindig is lehetett látni, de a jelenlétük nem volt feltűnő; a fővárosból nézve az utóbbi hónapokban az országon áthaladó több tízezres menekültáradat egy távoli, kissé hihetetlen sztorinak tűnt. Az elmúlt hetekben viszont megváltozott a helyzet, és már az is észreveszi az utazótáskákkal, szatyrokkal, sokszor családosan közlekedő külföldi embereket az utcákon, aki még nem hallott a Magyarország déli részén épülő, ideiglenes határzárnak nevezett vasfüggönyről. 

A kerítésépítés bejelentése után történt. Napról napra lett keményebb. Mostanában előfordul, hogy 50-100 ember alszik egymás mellett a Keleti előtt. A pályaudvarral szembeni gíroszosnál szinte mindig tömeg van, ott töltik a telefonjaikat, pihennek és esznek. Az egyik közeli utcában lévő internetkávézó is megtelik esténként, sorok kígyóznak előtte

– mesélte egyik, a Keleti közelében lakó kollégánk.

A Magyarországot érintő menekülthullám Budapest több pontján is megmutatkozik (néha a befelé tartó autópályák leállósávjaiban is látni caplató csoportokat), a Nyugati és a Jászai Mari tér környékén találkozhatunk sátrazó, a ruháikat a Dunában mosó, kilátástalan helyzetben lévő embereket.

De a fővárosba érkező menekülthullám nem egyenletesen oszlik el, hanem a tapasztalatok alapján nagyrészt a VIII. kerületre összpontosul. A Keleti pályaudvar és a Blaha Lujza tér között gyűlik össze a legtöbb migráns, akik többsége tovább szeretne utazni Nyugat-Európa felé. 

Magyarországra jönnek, és elveszik az internetet!

A Magyarországon átmenő migránsoknak Józsefváros ideális terep, hogy akár csak egy-két estére összeszedjék magukat, majd továbbmenjenek. A Népszínház utcában fürtökben lógnak a call shopok, netkávézók, ahonnan az otthon maradt családtagjaikkal érintkezhetnek, és továbbutazásukat intézhetik: gyakran az úgynevezett netezőkben szokták a repjegyeiket is kinyomtatni. 

A felgyorsult migráció a Népszínház utcai netezők forgalmán is meglátszik. Két hely üzemeltetőjével beszélgettünk, és mindketten azt mondták, hogy az utóbbi hónapokban érzékelhetően többen járnak hozzájuk. De nemcsak megnőtt a netezők forgalma, hanem átalakult a közönség is. 

Korábban szinte csak magyarok és cigányok jártak hozzánk, az utóbbi 2-3 hónapban viszont kiszorultak, és ma már szinte csak menekültek jönnek ide

– mondta nekünk az egyik netező tulajdonosa, a Srí Lanka-i származású Mohammad Sifar. Ő öt éve él az országban, szépen megtanult magyarul, két netezője van a városban. Azt mondja, a migránsokkal nehezebb a munka, mert gyakran csak a saját nyelvükön beszélnek, de egyébként nincs baj velük. Ezt mondta nekünk az utca egy másik internetkávézójában dolgozó Alvári Roland is. 

Lefüleltünk két embercsempészt

A legális internetezés mellett azonban egy jelentős, jól jövedelmező, Józsefvárosban is virágzó iparág is kiépült a migránsokra. Az embercsempészet annyira kendőzetlenül zajlik, hogy

A Köztársaság téren próbáltunk migránsokat kérdezgetni, odamentünk egy árnyékban fekvő, öttagú afgán családhoz. Nem beszéltek idegen nyelven, úgyhogy rövid hümmögés után hagytuk őket. A tér sarkán szembejött egy csapat közteres, akik nem hivatalosan, de sok érdekességet meséltek a kerületi menekülthelyzetről. A legizgalmasabb az volt, hogy szerintük Józsefváros egyik hírhedt utcájában (a nevét szándékosan nem írjuk le egyelőre) vannak olyan lakások, ahova harmincasával tömik be a migránsokat, akik a lesötétített redőnyök mögött napokig, hetekig bezárva várják, hogy továbbvigyék őket kisbuszokkal „csoportos kirándulásnak álcázva”. 

A közteresekkel folytatott társalgás után körülbelül fél órával visszatértünk a Köztársaság tér szívébe, az afgán család tagjai még mindig a fűben feküdtek, egy külföldi férfi pedig éppen néhány méterről mondott nekik valamit, majd amikor meglátott minket, eloldalgott. Odamentünk hozzá, hogy megkérdezzük, hogyan látja a kerületi menekülthelyzetet. Széles mosollyal többször elismételte, hogy minden oké, egy éve él Budapesten, és minden nagyon király. Fél perc után megérkezett hozzánk a haverja, a világ legtermészetesebb módján lepacsiztunk, majd csörgött a telefonjuk, mondták, menniük kell, úgyhogy elköszöntünk. Elindultak az afgán család felé, de nem mentek oda hozzájuk, leültek egy padra a közelükben. Egy darabig néztük őket, nem történt semmi, ezért elmentünk egy másik helyszínre. 

Egy órával később jutottunk el odáig, hogy felkeressük a közteresek által említett utcát, hátha megtaláljuk az embercsempészek lakásait. Egy perce sem lehettünk ott, amikor az ellenkező irányból felbukkant az a két külföldi férfi, akikkel korábban pacsizgattunk. Az állunk akkor esett le, amikor bementek pontosan abba a házba, amit informátoraink említettek. Pár méter lemaradással pedig követte őket az az afgán család, amelyhez mi is odamentünk a Köztársaság téren, és amelynek az egyik külföldi férfi is magyarázott, amíg meg nem zavartuk. 

Az nem látja, aki nem akarja

A jelenség teljesen nyilvánvaló, a kerületi közteresek valószínűleg mind tudják, a sarki kisboltban sem titok, meglepő lenne, ha éppen a rendőrség látószögéből maradnának ki azok az embercsempészek, akik a házuk árából menekülő családokat húzzák le nagyon keményen, de közben segítik őket, hogy elhagyják Magyarországot. Ettől még erősen kérdéses, hogy

A válasz csupán egy sejtés, de Magyarország migránspolitikája röviden abból állt eddig, hogy a migránsok minél rövidebb ideig tartózkodjanak a területünkön. Rendőrségi forrásaink szerint az elmélet úgy néz ki a gyakorlatban, hogy az állami szervek direkt nem segítik őket, de nem is gördítenek akadályokat (például a csempészhálózatok felszámolásával) a migránsok továbbhaladása elé.

Ez olvasható ki abból is, hogy a fokozódó menekülthelyzet miatt Józsefvárosban július közepétől heti razziákat tart a rendőrség, ami abból áll, hogy az utcán igazoltatnak migránsokat, akik közül néhány ellen szabálysértési eljárást kezdeményeznek. Legalábbis a Józsefváros honlapján olvasható beszámoló szerint, amiben szó nincs az orrunk előtt működő embercsempész-hálózatokról. 

Miközben a migránsokat nagyon nem is veheti elő a rendőrség. Miután beléptek az országba, egy hónapig tart a menekültkérelmük elbírálása, erről kapnak egy papírt. Elvileg ebben az időszakban nem hagyhatnák el a kijelölt menekülttábor környékét, de mivel minden tábor bőven a telt házas kihasználtság felett üzemel, nincs hova visszaküldeni őket. Egyébként pedig Magyarország törvényei nem tiltják, hogy emberek a fűben feküdjenek, vagy éppen az utcán sétáljanak. 

Márpedig akinek nagyon ki van számolva az utazása, és nem fér bele, hogy akár csak egy hostelben húzza meg magát, annak maradnak az utcák, a parkok, a romos épületek.

A Köztársaság tér sarkán, a csillogó Erkel Színházzal szemben szabályosan szétrohad az MSZP egykori székháza, ami főleg az intravénás szerhasználók és hajléktalan emberek menedéke lett a bokáig álló szemét- és törmelékmocsárban. Mikor bementünk, alig akartuk elhinni, hogy ilyen épület létezhet a belvárostól öt perc sétára, egy felújított, gondosan karbantartott tér tőszomszédságában. Épp indultunk kifelé, amikor belépett egy szír férfi, aki franciául és németül beszélt, mi sajnos csak angolul, de a lényeget így is megértettük: 

Syria kaputt! 

– mondta, majd bepózolt egy kép erejéig a romos MSZP-székházban, háta mögött a menekültügy politikai vetületét is szimbolizáló felirattal, arcán az elgyötörtséggel, de meg nem szűnő emberséggel; a fotó elkészítése után előbb kívánt nekünk jó szerencsét, mint hogy mi mondhattuk volna neki. Annyit megtudtunk még tőle, hogy Franciaországba tart. 

Kocsis máshogy oldaná meg a menekülthelyzetet, mint Orbán

Bár a rendőrség csak a napokban kezdte meg fokozott és látványosnak szánt razziáit a kerületben, Józsefvárosban már tavaly nyáron megfigyelték, hogy a kerületet egyre intenzívebb migrációs hullám éri. Vagy legalábbis elkezdték ezt kommunikálni. Akkor, amikor még Orbán Viktor száját egyszer sem hagyta el az, hogy „bevándorlótábor”. 

A VIII. kerületben egész pontosan azon kapták magukat, hogy szerintük jóval több migráns érkezik hozzájuk, mint a főváros többi részére, ezért Kocsis Máté polgármester úgy gondolta, 

Mindezt természetesen „a menekültek társadalmi beilleszkedése érdekében”, írta Józsefváros honlapja. Az egy dolog, hogy milyen társadalmi beilleszkedést segítenének, amikor a migránsok döntő többsége tovább akar menni Magyarországról, sokan csak néhány napot vannak itt. Ennél még érdekesebb, hogy Kocsis javaslata (Józsefváros honlapja szerint, a polgármester törvénymódosítást is tervezett az ügyben) lényegében teljesen szembement azzal, amit Orbán kommunikált az EU felé: hogy igazságtalan lenne menekültkvóták alapján szétszórni a migránsokat Európában. A miniszterelnök végül elérte, amit akart, az uniós kvóták ötletét elvetették. 

Megkerestük Kocsis Mátét, fenntartja-e még a tavalyi véleményét a józsefvárosi menekülthelyzet összkerületi rendezéséről. A kerület sajtóosztálya szerint igen, ennek megvalósulására azonban nem sok esély van. Szerintük a főváros nem kötelezhet arra más kerületeket, hogy beszálljanak a helyzet rendezésébe, másrészt 

a polgármester szóbeli egyeztetéseken többször jelezte javaslatait más kerületek vezetőinek, de az ötlet nem aratott osztatlan sikert

– írta az önkormányzat sajtóosztálya. Megkérdeztük azt is, hogy Kocsis pontosan mit értett a közös megoldás alatt, erre a kérdésünkre azonban nem kaptunk választ. 

Bevándorlónegyed a belvárosban

Nemcsak migránsok átmeneti állomása Józsefváros, hanem sok külföldi állampolgár, jellemzően afrikaiak, arabok és románok telepednek le itt. 2008-ban a kerületi fiatalok 10 százaléka külföldi volt, azóta pedig még nagyobb arányban lehetnek jelen. A letelepedett bevándorlók nem elszórtan, hanem viszonylag jól körülhatárolható blokkokban laknak a Népszínház utca és a Keleti pályaudvar környékén. 

• Miért éppen ott? 

A válasz elég egyértelműnek tűnik több, általunk megkérdezett, hosszabb ideje a kerületben élő külföldi szerint. A letelepedő bevándorlók szerint azért a VIII. kerület és azért a Blaha környéke, mert senki más nem akart odaköltözni. A került a 2000-es évek közepéig a szegénység és a bűnözés szinonimájának számított, a közbiztonság magasan itt volt a legrosszabb Budapesten, néha nappal is előfordultak lövöldözések, késelések. Ez az ingatlanárakon is tükröződött, lényegében minden más kerülethez képest olcsóbban lehetett odaköltözni, és beindítani egy üzletet.

A cikkben korábban megszólaló netkávézós Sifor azt mondta, hogy a Népszínház utcában 140 ezer forintért bérli az üzlethelyiséget, míg

A budapesti ingatlanpiac tendenciáit nézve nem lesz ez mindig így, Józsefváros más részein már megugrottak az ingatlanárak, de a Népszínház utca és környéke továbbra is tele van olcsó ingatlannal, míg az öt perc sétára levő Mátyás téren drágulnak az albérletek. 

A diverzitás meghal, a szegények kirepülnek

A kerületi albérletárak meredek emelkedésével a helyi lakosság összetétele is változik. A legutóbb a IX. kerületben végbement, dzsentrifikációnak nevezett folyamat során a szegényebbek nem bírják az árakat, ezért a kerület külsőbb részeire vagy még kijjebb szorulnak. A helyüket első körben a még nem igazán fizetőképes fiatalok (egyetemisták, művészek) veszik át, majd menetrendszerűen jön minden, a végén a beerbike-ról József Attila szülőháza elé okádó legénybúcsú-hordákkal. 

Mindez – beleértve a szegények kiszorítását – nem valami fatális véletlen, hanem tudatos várospolitika következménye. A recept egyszerű: fel kell újítani a köztereket, parkokat, utakat, és az ingatlanfejlesztők máris nagyobb fantáziát látnak a környékben. Így történt ez Józsefvárosban is, ahol Józsefváros alpolgármestere szerint kezd célt érni a kerület politikája.

Kezd felértékelődni a terület, kezd változni a lakosság, a közbiztonság, elindultak a pozitív folyamatok, erre mindenféleképpen rá kell segítenünk

– mondta Egry Attila tavaly egy interjúban. Józsefváros köztereinek felújítását nem aprózzák el, a kormányzat is kiemelten figyel a kerületre, ahova arányaiban az egyik legtöbb uniós és költségvetési forrást használhatják fel a célra. Nem véletlenül, hiszen ebben a kerületben valósul meg Orbán álma a Ludovika campusával, amire az előző ciklusban 25 milliárd forintot költöttek (80 százalékban uniós forrásból), a fejlesztés második üteme pedig még csak ezután jön. 

Józsefváros helyzete Kocsis Máténak is kiemelten fontos lehet, hiszen a kerületi polgármesterség amolyan vizsgafeladat lehet a számára. Nyílt titok, hogy Tarlós István őt szeretné utódjának, miután – ha kitölti a ciklusát – 2019-ben befejezi a főpolgármesterséget. Tarlós egyelőre elégedett lehet a kiszemeltje munkájával, a minden sarokra felszerelt térfigyelő kamerák és a szinte egymás sarkára lépő rendőri jelenlét hatására jelentősen javult Józsefvárosban a közbiztonság. Úgy tűnik, a kerület épül, szépül, ha nem lenne egyre több migráns a köztereken, minden rózsaszín lehetne. 

De a közel-keleti, észak-afrikai háborús válságok hatására egyre csak jönnek a menekültek. A helyzet kezelésére egyelőre sem magyar, sem európai megoldás nem született. Az viszont biztos, hogy a probléma humánus kezelését nem rendőrségi razziák és falak emelése fogja jelenteni.