Orbán olyat mond szombaton, amit korábban még soha

Csak Orbán Viktor tudja, hogy Orbán Viktor mit fog mondani szombaton a Bálványosi Szabadegyetemen tartott szokásos előadásán. Habony Árpád egyik munkatársától azonban úgy tudjuk, a miniszterelnök most is be fogja gyújtani a rakétákat, és egy olyan beszédet fog tartani, ami hónapokra meghatározhatja a politikai közbeszédet itthon, és a Magyarországról szóló külföldi diskurzust is befolyásolhatja.

Amit még senkinek sem mondott el

Forrásunk szerint Orbán folyamatosan kapcsolatban van különböző gondolatműhelyekkel (a kilétüket informátorunk nem akarta felfedni), magánszemélyekkel, akiktől szokott „anyagokat” kapni. Ezek csak ajánlások, sem Habony, sem Finkelstein nem mondja meg, merre menjen. Orbán sok gondolatot kap másoktól, ezeket szintetizálja, „lényegében ő maga egy szintézis”, fogalmazott Habony munkatársa. 

A fontosabb beszédei előtti végleges gondolatait nem szokta kiteregetni, de forrásunk szerint biztosra vehető, hogy Orbán „a legmélyebb gondolatait fogja megosztani a hallgatósággal”. Beszélgetőpartnerünk úgy látja, hogy a miniszterelnök 

Forrásunk szerint az, hogy Orbán a „legmélyebb” gondolatait készül megosztani, alapvetően a szabadegyetemből kinőtt fesztivál szellemének szól. A miniszterelnököt spirituális embernek ismerik, Bálványoson ez hatványozódik; egyrészt az erdélyi helyszín miatt, másrészt mert a 90-es években a jobboldal számára fontos szellemi műhelymunka folyt a szabadegyetemen, ezért Orbán nemcsak egy átlagos politikai beszéddel, hanem „valamilyen jövőbe mutató, történelmi kitekintéssel szokott érkezni”. 

Habony munkatársa szerint bár konkrétan nem lehet tudni, mivel készül a miniszterelnök, nagyon valószínűsíthető, hogy „az európai civilizáció jövőjéről fog beszélni”, ami Orbán szerint összefügg „korunk legfontosabb sorskérdésével, a migrációval”. 

Orbán, az orákulum

A miniszterelnök környezetéből érkező leírást Orbán spontaneitásáról kellő távolságtartással kell kezelni, hiszen az ilyen jellemzéseknél a valóság és az imázsépítés nehezen választható szét. Annyi azonban biztos, hogy Orbán tusványosi szerepléseiben az évek során megfigyelhető egyfajta fejlődés.

A kétezres évek elején a bálványosi fellépések még szorosabban kötődtek a határon túli politika problémáihoz – 2004-ben például az erdélyi autonómiatörekvéstől tette függővé Románia EU-csatlakozásának támogatását, amit utána persze a határon túli magyar politikai elittel együtt szép csöndben elfelejtett.

2005-től 2008-ig viszont Orbán folyamatosan nyomás alatt tartotta Gyurcsány Ferenc baloldali kormányait, és beszédei is erősen kötődtek a napi politikához és politikai ellenfeleihez. 2005-ben arról értekezett, hogy a baloldal amikor csak teheti, ráront nemzetére, 2006-os kudarca után előrehozott választások belengetésével akarta felrázni táborát, 2007-ben pedig az éppen akkor döcögő reformok ellen szólalt fel. Ideológiailag ezek nem voltak túl izgalmas idők.

Orbánnak 2009–2010-től sikerült igazán megtalálnia a tusványosi profilját:

Orbán kinyilatkoztatásai ugyanis nem kizárólag racionális jellegűek, mindig van egyfajta spirituális karakterük. A hit fókusza a nemzet, illetve az azt körülvevő – legtöbbször fenyegető – világ.

2010-től Orbán tusványosi orákulumként az európai civilizáció meggyengüléséről, a Nyugat alkonyáról kezdett el beszélni, és a hanyatló civilizációval szemben határozta meg politikai elveit. Ennek a szálnak volt a csúcspontja  az illiberális állam deklarációja . 

De miért akarja Orbán eljátszani az orákulumot?

• Az orákulum egy igazi közép-európai szerep, a politizáló közvélemény egy meghatározó része igényli az efféle ideológiai kinyilatkoztatásokat és az azokat követő ideológiai csatákat.
• Orbán ügyesen használja a provokációt saját tekintélyének növelésére. A tusványosihoz hasonló beszédeivel borítékolható egy akkora hazai és nemzetközi visszhang, hogy az már mennyiségében is sugallja a magyar közvélemény felé: valami világviszonylatban is jelentős dolog történt.
• Egy hónappal az őszi politikai szezon beindulása előtt irányt szab a jobboldalnak.