Az expóbörleszk folytatódik: megdöbbentő, mire mentek el százmilliók

• Több százmillió forintért rendelt Szőcs Géza kormánybiztos filmeket, multimédiás projekteket, sőt élményutakat a milánói expo általa irányított magyar megjelenésére.
• A produkciók sehol nem láthatók, csak a kifizetéseknek van nyomuk.
• Ezeket a nyomokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) el akarta tüntetni: közérdekű adatigénylésünkre küldött válaszukból kimaradtak a láthatatlan filmekre kifizetett összegek.
• Még szerencse, hogy annyira összevissza dolgoznak, hogy az árulkodó adatok egy részét korábban véletlenül feltöltötték a netre.
• A lista tele van bizarr tételekkel. Pedig azt hittük, a magyar pavilon nem lehet már kínosabb.

Néptáncműsor. Fotókiállítás. Biopiacos termékbemutató. Ez nem egy falunapi program valamelyik kisvárosi művelődési házban, hanem a milánói világkiállítás magyar pavilonjának napi műsora. Ugyanazok a programpontok ismétlik egymást napról napra,

Úgysem hiszi el, hogy milyen programmal állunk a világ elé, amíg nem kattint a honlapra, aztán érdemes tovább olvasni. Az egész ugyanis még durvább, ha tudjuk: a világkiállításra a kormány a pavilon építésére szánt 2,3 milliárd forinton felül egyszer adott közel 2 milliárd forintot a programokra, majd ezt megfejelte egy 900 milliós pótköltségvetéssel. Azaz az expó 5,2 milliárd kerül az országnak. Öt lépésben szállunk a pavilonpanama mélyére.

1. A minisztérium hivatalosan átverné az újságírót

Az illetékes minisztériumtól, az Emmitől kikértük az expó szerződéseit, hogy megnézhessük, hogyan kerülhet a hortobágyi csárda folklórelőadását imitáló műsor annyiba, amiből az egész Sziget Fesztivált meg lehetne szervezni, és még maradna is  egymilliárdocska elhívni a szuperdrága Red Hot Chili Pepperst, Dr. Drét és a Metallicát. Az expó elképesztő költségei különösen érdekesek úgy, hogy az építészeket eleinte ki sem akarták fizetni, ahogy arról írtunk is.

Az Emmi által küldött válaszban találtunk néhány igen érdekes tételt, ezekről kicsit később. Előtte megosztjuk meghökkenésünket, ami akkor ért minket, amikor kiderült: a minisztérium kozmetikázta a hivatalos dokumentumot. A Kormány.hu-n keresgélve ugyanis ráakadtunk két olyan, a listából hiányzó tételre (első találat a listán), amelyeket korábban, vélhetően véletlenül töltöttek fel az Emmi szerződéskötéseiről. És mit ad isten, éppen ez a két tétel a leggyanúsabb.

2. Túlárazott filmek, amiket sehol nem vetítenek

A Focus Media Center Kft. a „2015. évi Milánói Világkiállításra a lombard–magyar, illetve a milánói–magyar kapcsolatokról szóló 16 darab filmalkotás elkészítése” kapott 59 630 000 forintot. A teljesítést könnyen ellenőrizhettük, mi ugyanis jártunk a már megnyílt pavilonban, ám ott fúró munkásokon és a tervekre korántsem hasonlító, sivár épületen kívül mást nem láttunk.

Sipos Áron, a Focus vezetője, akiről korábban a cége által felhalmozott hatalmas adóssága miatt írt az Átlátszó, az Indexnek hangsúlyozta, hogy a filmeket leforgatta.Közel 60 millióból egy beszélő fejes dokumentumfilm-sorozat készült, amelyben szakértők a lombard–magyar kapcsolatokról értekeznek. Állítólag. Mert az amúgy is túlárazottnak tűnő anyagot Sipos Áron leadta ugyan a világkiállításért felelős Szőcs Gézának, de azóta senki nem látta a filmeket. (Cikkünk megjelenése után megkeresett minket Sipos Áron, elmondta, hogy az adósság valójában csak technikai adósság volt, és a filmjei nem is túlárazottak.) 

Sajnos Szőcs Géza kormánybiztos sem nyújtott olyan információt, amely alapján a szkeptikus állampolgár megnyugodhatna, hogy a filmek valóban elkészültek. Szőcs Géza szerint az olaszok tehetnek arról, hogy a filmek úgymond dobozban hevernek: a lombard–magyar filmeket a filmművészet napja nevű, július eleji eseményen akarták bemutatni, de a programot az olaszok eltolták vagy meg sem szervezik, ez nem világos, mindenesetre Szőcs ezek után jobbnak látta egyáltalán nem leadni a méregdrága dokumentumfilmeket.

Szőcs szerint szeptemberben (tehát egy hónappal az expó zárása előtt) már láthatók lesznek a filmek a pavilon képernyőin. Amelyeken most egyébként a Magyar Turizmus Zrt. nem ide készült, hanem sok más helyen is vetített országimázsfilmjei mennek. Tehát hely, lehetőség eddig is lett volna a 60 milliós filmsorozat vetítésére.

Bónusz: Szőcs Géza megígérte, hogy az olaszországi Velencében is lesz egy exkluzív bemutató. Az állam a víztisztítási innovációkat mutatja be egy hangárban, amely Szőcs szerint akkora, hogy ott mehetnek majd a lombard–magyar filmek. A víztisztítási szakembereknek. A víztisztítók mellett.

Kérésünkre Szőcs megígérte, hogy elküldi szerkesztőségünknek a filmeket dvd-n. Eddig nem kaptunk csomagot a kormánybiztostól, de ha egyszer megérkezik, a produkcióról részletesen beszámolunk.

3. A méhészek eltüntetik a multimédiás élményutakat

Szőcs Géza közel 8 millió forintot szánt a magyar pavilon misztikusan hangzó programjára, a multimédiás élményutakra, amelyet a B.O.A. Kereskedelmi, Számítástechnikai és Szolgáltató Kft. fejlesztett. És amelynél az élményeket csökkenti a tény, hogy ennek a produkciónak sincs nyoma a pavilonban.

Szőcs Géza kormánybiztos megnyugtatott minket, hogy nem mi voltunk figyelmetlenek, az élményutak egyelőre valóban nem láthatóak. Tőle tudtuk meg azt is, hogy mit jelent a multimédiás élményút kifejezés: az európai kultúrával és a víz kultúrájával kapcsolatos vetítéseket, bármit is jelentsen ez. Erre az állam havi 450 ezer forintot, összesen 7 650 000 forintot biztosít.

De miért nem mennek a vetítések, ha vannak képernyők a pavilonban, amelyeken jobb híján máshova szánt országimázsfilmek peregnek?

A szereplők mind próbálják a saját érdekeiket érvényesíteni, és emiatt ez a program háttérbe szorult

– kaptunk enigmatikusan megfogalmazott választ.

De vajon kik ezek a szereplők, akik elnyomják az élményutakat?

Egyrészt az agrártárca, amely a saját programjait tolja előtérbe, magyarázta Szőcs. Másrészt pedig a termelők, akiknek „a világkiállítás a világ előtti megmutatkozás egyszeri és kihagyhatatlan lehetősége”, és ezért háttérbe szorítanak más programokat.

Sajnos a pirospaprikára, kürtőskalácsra, akácmézre nagyobb a kereslet, mint a szellemi tartalomra

– festett olyan képet a kormánybiztos, mintha a magyar pavilonban tömegek vonaglanának gasztromámorban, nem pedig kihalt termekben csárdásozna kétóránként egy néptáncegyüttes.

Érdekes az is, hogy miért zavarná az állítólag jelen lévő kistermelőket az, hogy a fejük felett, a monitoron élményutakat vetítenek, nem pedig random országimázs-reklámfilmeket?

Szőcs szerint az élményút nem turisztikai látványosság, ezért vagy a termelők, vagy az élményút, a kettő együtt nem megy. Ugyanakkor megígérte, hogy a világkiállítás zárása előtti két hónapban elindulnak a multimédiás élményutak. Azaz addig ok nélkül fizet az állam havi félmilliót az állítólag elkészült programért. Ekkor persze a méhésznek és a kürtőskalácsosnak mennie kell az expóról.

Az akácméz, pirospaprika, országimázsfilmek, lombard–magyar kapcsolatok mellé érdekességként még annyit kell megjegyezni, hogy a magyar pavilon témája nem a lombard–magyar testvériség, nem az akácméz, nem a néptánc, hanem: a víz. Igen, egy olyan téma, amire semmi nem utal a programban. A víz miatt került a pavilon tervébe az életfa formában keringő vízrendszer is, de persze ez sem készült el.

4. Többször elkészített honlapok

A minisztériumtól kapott listában szerepelt egy Euroatlantic Solutions nevű cég, amely a „milánói világkiállításhoz kapcsolódóan Magyarország honlapjának és arculatának megtervezése, projektindító sajtótájékoztató megszervezése, és a világkiállítással kapcsolatos olasz online sajtófigyelés elvégzése” témakörben kapott az államtól 23 900 000 forintot.

A szerződés három okból is izgalmas.

1. Az EuroAtlantic az egykori fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás cége. Fellegi ugyanúgy Orbán Viktor tanácsadója, mint Szőcs. Cége sorra kapja az állami megbízásokat.
2. Az Emmi a dokumentumban kifelejtette, hogy Fellegi cége nem csak ilyen szerény megbízást kapott. A minisztérium – talán az összeg megdöbbentő nagysága miatt – megfeledkezett egy márciusi tételről. Az EuroAtlantic további 790 millió forintért végezhet munkát a magyar pavilonban.
3. Ez utóbbi munka számos ponton ugyanaz, mint amit korábban 24 millióért már letudtak. Fellegiéknek 790 millióért megint el kell végezniük „Magyarország milánói jelenlétének a teljes körű (nagy) arculatának a megtervezése, az egyes arculati elemek kivitelezését”, a „honlap tervezést és kivitelezést”, sőt, a „tartalommenedzsmentet” is.

Hogy miért kellett kétszer megtervezni a honlapot? Szőcs szerint azért, mert az első, kisebb összegű megbízás csak a látvány ötletpályázatára szólt, és alig fél évig működött. 790 millióért viszont már az éles projektet kellett felügyelni.

Felmerül, hogy miért van szükség a magyar ötletpályázathoz például „olasz online sajtófigyelésre”, és egy teljesen külön, később leállított honlapra? Pláne érdekes, hogy a megrendelő miért elégedett meg egy ennyire statikus, ötlettelen honlappal, amely nyilvánosan hozzáférhető panelekre épül? Ennyi pénzért Szőcs Gézáék miért nem vártak el színvonalas munkát?

FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenésekor megugrott a honlap látogatóinak száma, és ezt a kétszer, százmilliókért megépített honlap már nem bírja, így hétfőn az ország expós honlapja leginkább elérhetetlen.

5. Bónusz: vicces tételek

A szerződéslista számos izgalmas elemmel szórakoztatja még a bizarr élményekre vágyó adófizetőt.

Valaki nettó 2 400 000 forint plusz költségtérítésért zongorázik Milánóban, egy szerződés aláírási ceremóniáján: a Molto Harmonico Bt. művészeti szakmunkása részesült a szerencsében.

És vajon milyen „dokumentumfilmek és portréfilmek elkészítéséhez szükséges forrást” biztosít az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) 69 900 000 forintért? Bárcsak láthatóak lennének azok a filmek, amelyekhez 70 millió forintért adott valamit az OSZK.

Epilógus: Furcsa választ kaptunk az Emmitől arra a kérdésünkre, hogy miért a kozmetikázott szerződéslistát küldték el nekünk: levelükben megemlítették az EuroAtlantic és a Bo Event Kft. 700 milliós és 400 milliós szerződéseit. Majd jelezték, hogy minden más adat fenn van a Kormány.hu-n. Ahová az email küldésének napján, augusztus 19-én valóban feltöltöttek egy sor 1-2 milliós tételt igazoló szerződést. Az adatokat negyedévvel a szerződés megkötése után töltötték fel, épp aznap, amikor lapunknak elküldték a válaszlevelet. A minisztérium arra nem válaszolt, hogy miért próbált közérdekű adatokat eltitkolni.