A menekültek Orbán kottájából játszanak

Egy politikai vezető nem kívánhat magának jobb helyzetet, mint hogy az országa külső nyomás alá kerüljön, ő pedig a tettre kész, nemzetmentő szerepében tetszeleghessen. A külső nyomás kétélű fegyver, az ellenzék ilyenkor dörzsölheti a tenyerét, ugyanis látszólag tét nélkül kritizálhatja a kormányt, a vezetők hibái pedig az ellenoldal malmára hajthatják a vizet.

Magyarországon a külső nyomást hónapok óta a főleg a közel-keleti háborús területekről érkező menekültek jelentik. Az ő megjelenésükből egyelőre Orbán Viktor és kormánya profitálhat, bár ezt még nem támasztják alá adatok, de a körülmények ebbe az irányba mutatnak:

• A menekültkrízis jelenleg Magyarországon a leglátványosabb. Az egész világ minket figyel, még a CNN is élőben tudósított a Keleti pályaudvarról. A híradásokból jól látszik, hogy komoly, valódi problémáról van szó.
• Az EU hónapok óta tétlenkedik, a probléma összeurópai (nem)kezelése rámutat, hogy itt a menekültválság valójában egy sokkal mélyebb politikai válság állatorvosi lova. Lényegében erre, a most nyilvánosan igazolódó tételre épül a második és harmadik Orbán-kormány külpolitikája. 
• Az EU tétlenségéből az is következik, hogy Európa magára hagyta a magyarokat. Úgy tűnhet, hogy a nyugati nagyhatalmak szorosan összezárnak, ha a kormányt kritizálni kell, valós cselekvésre azonban képtelenek. Miközben a magyarok a déli határnál felhúzott kerítéssel egész Európát védik. 
• A krízis keveseket érint közvetlenül. A Budapest belvárosában, a déli határ mentén és a menekülttáborok mellett élőkön kívül az emberek (és ez még mindig a társadalom döntő többsége) csak a híradásokból ismeri a problémát.
• A helyzetet továbbra is a kormány (=Fidesz) kezeli, nem keltenek pánikot, szakértői szerepben jelennek meg. Közben a baloldali ellenzék egyre láthatatlanabb, a kormány pedig a centrális erőteret lefedve súlytalanná teszi a Jobbik radikálisabb megoldási javaslatait. Elsősorban úgy, hogy többet lenyúl közülük.

A menekülttéma belpolitikai kezelésében jól látszik, hogy a 2014-es parlamenti választáson megsemmisítő vereséget szenvedő baloldal továbbra is képtelen életképes politikai alternatívákat felmutatni, általában bohózatba illő ötletekkel (a PM ingyenessé tenné a BKV-t a menekülteknek) és nyilatkozatokkal (Horváth Csaba: A bevándorlás álprobléma, amivel a Fidesz el akarja terelni a figyelmet) állnak elő.

A kérdés, hogy a Fidesz–Jobbik-versenyfutásból ki kerül ki győztesen. 

Történelmi árvíz vs. történelmi menekülthelyzet

Bár még nagyon messze van a 2018-as választás, az már látszik, hogy a menekülttémán nagyot lehet nyerni, és bukni is. Ilyen szempontból a helyzet hasonlít a 2013-as árvízre. Akkor a kormány sikeresen alakította ki a minden korábbinál fenyegetőbb árvíz narratíváját, majd nagy vonalakban jól kezelte a helyzetet, Orbán pedig a választásokig hátralevő közel egy évben majdnem minden megszólalásában felhozta, hogy „összefogott az ország, és legyőzték a történelmi fenyegetést”.

Hogy milyen, amikor egy katasztrófahelyzetben alkalmatlannak mutatkozik egy vezetés, ez pedig ráég a vezetésre, elég csak annyit mondani, hogy „ha elfogy a benzin, üljön át egy másik autóba”.

Az árvíz legyűrése hangsúlyos eleme lett Orbán személyes választási kampánynak, az utolsó nagy ciklusértékelő beszédében többperces videoklippel támogatták meg a gáton: földön, vízen, levegőben, mindenhol ott volt, terepszemlézett, közben parasztkolbászt evett, irányította az operatív törzset, és végül győzött.

Orbán egy lépéssel a menekültek előtt

Az országra történelmi fenyegetést jelentő menekülthullám narratíváját ebben az esetben is ügyesen építették fel Orbánék. Bár demagóg és szándékosan félrevezető módon, de ő volt az első európai vezető, aki megszólalt a január eleji, Charlie Hebdo szerkesztőségében történt terrortámadás után:

Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani

– hangzott a Jobbik több kampányában megismételt gondolat. Orbán ekkor arról is beszélt, hogy a gazdasági bevándorlás rossz dolog, Magyarország pedig nem fog menedéket nyújtani a hazájukat gazdasági okokból elhagyó embereknek. Ezzel megágyazott a menekülttémának, ami korábban egyáltalán nem volt szerves része a közbeszédnek. A konkrétumokat nélkülöző megszólalásával, és azzal, hogy tudatosan összemosta a menekülteket, a pusztán jobb élet reményében elindulókat (például koszovóiak) és a letelepült bevándorlókat, kijelölte a diskurzus irányát: valaki vagy menekültpárti vagy menekültellenes.

Tavasszal is a kormány diktálta a belpolitikai tempót, a „bevándorlásról és terrorizmusról" szóló nemzeti konzultációval tovább élezve az oldalak közti feszültséget. A többi párt nem tudott érdemben reagálni, a konzultációról összemosódott a pártok véleménye: álkérdéseknek titulálták az abban foglaltakat. A kormány folytatta, amit eltervezett, hamarosan jöttek a magyaroknak szóló bevándorlásellenes plakátok.

Júniusban, a plakátok megjelenésekor a hazai közvélemény már teljes fel volt tüzelve a témától, nem véletlenül jött össze civil adományokból két hét alatt több mint harmincmillió forint az ellenplakátokra. Pedig ekkor még az egész téma még inkább csak a híradásokban és a déli határ környékén volt kitapintható, Budapesten lényegében nem lehetett érzékelni, csak jöttek a számok, hogy az egyik hétvégén ennyi, a másik hétvégén pedig annyi embert fogtak a határnál.

Egy hónap alatt azonban eljutottunk odáig, hogy a budapesti pályaudvarok környékén megjelenő, de alig észre vehető számú menekülthöz képest szeptemberre teljesen megtelt a Keleti aluljárója, a migránsok tüntetnek, a rendőrség pedig 24 órás készenlétben van. A világ és a hazai közvélemény is azt figyeli, mi történik Budapesten. A sokakban feléledő empátia mellett pedig

amire a Keleti előtt tüntető menekültek csak ráerősíthetnek. Pedig a magyarok többsége valószínűleg fél éve még azt sem tudta, mi az, hogy menekült.

A Jobbik több lépéssel Orbán előtt

A miniszterelnök a Charlie Hebdo után szólalt meg először menekülttémában, holott akkorra már elég kemény volt a helyzet a déli határnál.

Miután csak az idei évben már több mint 20 ezer illegális bevándorló érkezett hazánkba, a Jobbik választ vár a kormánytól, hogy hány menekülttábort kíván még létesíteni

– tette fel a kérdést Z. Kárpát Dániel, jobbikos képviselő 2014. december végén a kormánynak. A Jobbik ekkor azt javasolta, hogy tegyék zárttá a táborokat, amiket lakott területtől jó messze lehessen csak létesíteni, valamint azon is elgondolkodtak, hogyan lehetne önfenntartóvá tenni a táborokat. Ugyanezt a javaslatot (=a menekültek fedezzék magyarországi tartózkodásukat) fél évvel később dobta be a Fidesz. Egész pontosan Pintér Sándor belügyminiszter.

A Jobbik decemberben beszélt arról, hogy „hatalmas problémát jelentenek” a városok peremén létesített menekülttáborok. A debreceni, Sámson úti tábor ellen több alkalommal is fáklyás felvonulásokat szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a „környéken garázdálkodó bevándorló bűnözőkre”.

A Jobbik először 2013. április 18-án tette szóvá a debreceni tábort, Orbán napra pontosan két évvel és egy hónappal később beszélt először a táborról. Rögtön azzal nyitott, hogy bezáratná azt. „Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!” – üzente akkor a miniszterelnök.

Amikor Orbán idén januárban még csak elkezdte bevezetni a témát, a Jobbik már konkrétan bejelentette, hogyan erősítik meg déli határ mentén fekvő Ásotthalom környékének védelmét. A kormány fél évvel később jelentette be, hogy felhúzzák a kerítést, majd határvadász szakaszokat vezényelnek. A kormány legutóbbi határvédelmi ötlete a honvédség bevetése, a Jobbik erről is két héttel a kormány előtt kezdett nyilvánosan beszélni.

Egyelőre Orbánnak áll a zászló, de

A Jobbik szempontjából egyelőre akár kudarc is lehetne a menekülttéma. Egy hónappal ezelőtt háttérbeszélgetéseken több jobbikos politikus is arra panaszkodott, hogy a kormány „teljesen bejátszotta a terepet”, nincs lehetőségük érdemben belefolyni a témába. Úgy látták, hogy a kormány éppen annyira menekültellenes, amennyit még elbír a szélesebb szavazóközönség, az viszont már nem fér bele, hogy a Jobbikhoz köthető Betyársereg tagjai menekülteket fenyítsenek a határ mentén. Ezért alakult ki konfliktus a Jobbik és a Betyársereg között, amiről az Index is beszámolt.

Hogy milyen jól célba talál a kormányzati propaganda, az jól mutatja a Republikon Intézet egy héttel ezelőtti közvélemény-kutatása: a magyar társadalom kétharmada szerint a menekültek veszélyt jelentenek Magyarországra, ezért nem is kellene beengedni őket. Még a baloldali pártok szavazói között is többségben vannak azok, akik elutasítják a menekülteket. A legtöbben a Fidesz-szavazók között (79%) akarják távol tartani a menekülteket, a polgári szavazók tehát idegenellenesebbekké váltak, mint a radikális jobboldaliak (a jobbikosok között is 71% nem kér menekültekből).

Ebben a ciklusban teljes kiéleződött, hogy a baloldali pártok sem együtt, sem külön nem jelentenek veszélyt a két jobboldali pártra. Ahogy évekig az MSZP–Fidesz-versengés határozta meg a hazai politikát, úgy a 2014-es választások után jelenleg stabilizálódott a Fidesz–Jobbik-párharc. Ebben és a menekültkérdésben is egyelőre Orbánnak áll a zászló, de felkavarhatja az állóvizet, ha Orbán szembemegy a két hónappal ezelőtti önmagával, és lehetséges megoldásként kezd tekinteni a menekültkvótákra, amikről korábban még hallani sem akart.