Nem kell nekik az állami iskola

„Kata május végén töltötte be a hatodik évét, és még így is korán ment iskolába – az osztálytársai nagy része legalább egy évvel idősebb volt nála. Ez sok szempontból hatalmas hátrányt jelentett neki, annak ellenére, hogy az intelligenciája többféle mérés egybehangzó eredménye szerint kiemelkedő. A nagy életkori szórásból adódó egyenlőtlenségeket, feszültségeket a rendszer meg sem próbálja enyhíteni, egész egyszerűen úgy tesz, mintha nem lenne. Hiába vallotta a pedagógus a differenciált oktatás tételét, nem tudta ezt úgy végrehajtani, hogy a gyerekek ne kategorizálnák be jobbnak vagy rosszabbnak saját magukat az adott tevékenységekben” – mondja Dóra, Kata édesanyja, aki szerint ez a gyakorlat teljesen ellentmond a differenciált oktatás eszméjének, és stigmatizálja a gyerekeket.

„Ez persze rengeteg feszültséghez és konfliktushoz vezetett, sok szülő felháborodott, de változni semmi sem változott” – mondja Dóra, ezért vitte át kislányát egy meglehetősen költséges, havonta több mint százezer forintos tandíjú nemzetközi iskolába, ahol viszont a gyerek nagyon jól érzi magát, szorongásos tünetei megszűntek. Kata kis csoportban tanul, személyre szabott feladatokat kap, és egy csomó pozitív ösztönzést.

Fotó: Komka Péter

Az alapítványi és magániskolák költsége eléggé széles spektrumon mozog, van, ahol havi 300-500 ezres a tandíj, de az kiemelkedően drágának számít, és főként a nemzetközi iskolákra jellemző. Körülbelül száz hazai magán-általánosiskola van, ezek elsősorban a fővárosban és vonzáskörzetében, illetve a megyeszékhelyeken találhatóak. Mi húsz budapesti és vidéki intézménynél érdeklődtünk, ahol 

Választani köztük nem egyszerű, a magániskolák nagyon hasonló szempontokat emelnek ki, amikor saját intézményük előnyeit sorolják:

• a kis csoportos oktatás,
• a képességeknek megfelelő szintű és tehetséggondozó tanítás,
• a szülőkkel szoros együttműködés,
• a kreativitás ösztönzése,
• a változatos különórák,
• az egy főre jutó nagy számú, lelkes és motivált pedagóguscsapat a weboldalak információi szerint szinte mindenhol jelen van. Egy szentendrei magániskola pedagógusa pedig egyszerűen azt emelte ki, amikor kérdeztük, hogy „eszméletlen módon szeretünk tanítani.”

Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke szerint sok szülő egyszerűen azért vált, mert a központi kerettanterv kötelező jellegével és minőségével nem ért egyet, náluk az alternatív tanrenddel (Waldorf, Montessori, Rogers, Zsolnai, stb.) működő hálózatok népszerűek. Ezek azok ugyanis, amiknek törvényben adta joguk van arra, hogy a központi kerettantervtől eltérően oktassák a gyerekeket. Náluk a szabad tankönyvválasztás is adott és valamivel a tandíj is kisebb, mint az üzleti alapon működő magániskoláknál, mivel az állam a tanulókra jutó költségek egy részét állja.

Horn György

Fotó: Vanik Zoltan

Hermann Irén gyereke Waldorf-óvodába járt, és semmiképpen nem akarta állami iskolába adni, a Waldorf szellemisége és alternatív tanterve egyaránt vonzotta. Tíz szülőtársával saját iskolát alapítottak. Intézményük, a Közép-budai Waldorf Iskola már két éve üzemel. Azt mondja, az alapítás „a gyerek tekintetében nagyon jó döntésnek bizonyult, de szülőként hatalmas munkát jelent”. (Keretes írásunkban összefoglaltuk, mit tegyen, ha iskolaalapításon töri a fejét.)

2012 óta érzékelhető, hogy a már meglévő alapítványi iskolákba a korábbinál sokkal többen jelentkeznek, mondja Horn György , de a szakember szerint az iskolaalapítási kedv is növekszik. „Csak idén már a hetedik iskolaalapító szülőközösségnek adtam tanácsokat, ilyen sokan legutoljára a rendszerváltás idején érdeklődtek arról, hogyan lehet iskolát létrehozni” – mondja Horn. Véleménye szerint a középosztálybeli szülők egyre inkább olyan intézménybe akarják vinni a gyerekeiket, ahol az állami intézményeknél nagyobb mértékben van beleszólásuk abba, hogy mi és hogyan történik a gyerekükkel tanulás közben. „És ezért a költségtérítést is vállalják” – fogalmazott.

„Amikor az ember azt látja, hogy faszságokra kap a gyerek egyest kettest, és nem tud mást tenni, mint azt mondani a saját gyermekének, hogy nem ő az idióta, hanem aki egyest és kettes adott neki egy ilyen jelentéktelen dologra, akkor inkább lép” – fogalmazott velősen egy szintén átjelentkező gyerek anyukája.

Álmos középiskolásként alapítványi iskolába járt, és úgy érzi, a légkör nyitottsága, a tanárok figyelme rengeteget hozzátesz a fejlődéshez. Hatodikos lányát most fogja magánintézménybe vinni, mert úgy érzi, ott jobban fogja szeretni a tanulást, és ezért a havi 40 ezer forintos költséget is vállalja. „Lányom a helyi általános iskolába jár, ahol nagyon jó osztályfőnököt fogott ki. Van énekkar, lehet néptáncolni, szeret oda járni. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy kicsit megrekedt, nem látszik a fejlődés lehetősége, és nem látjuk azt, hogyan lesz az állami iskolában modernebb felfogású (nem memoriteralapú, hanem gondolkodni, tanulni és véleményt alkotni tanító) oktatás. Erre nagyobb esély van egy kisebb létszámú alapítványi iskolában, ahol feleakkora lesz az osztálylétszám, és a pedagógusok a gyermekközpontú Zsolnay-módszert alkalmazzák. Több figyelmet fog kapni” – mondja Álmos.

Fotó: Rosta Tibor

A tavalyi tanévben az általános iskolás gyerekek 84 százaléka járt állami fenntartású intézménybe. Hibás volna az általánosítás, hogy minden állami általános iskola vacak, és minden magánintézmény pompás, mindkettő típusban van rengeteg kiváló intézmény. Sokszor ugyanaz az iskola és pedagógus az egyik gyereknek és szülőnek jó, a másiknak meg egyáltalán nem jön be. 

Nem mind arany

Tünde egy alapítványi általános iskolában szerzett rossz tapasztalatok után vitte gyerekét az államiba. Legfőbb problémája azt volt, hogy a gyerekek rendszeresen felügyelet nélkül voltak a szülők tudta nélkül, és a felmerült problémák kezelési módja eltért a honlapon hirdetett módtól, nem vonták be a szülőket semmibe. Nem aknázták ki azokat a lehetőségeket, amelyeket egy alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó iskola ígér, ami a gyerekeknél lemaradást okozott.

„Olyan érzésünk volt, hogy az iskola nem ahhoz méltóan végzi a megbízatását, amit hirdet, miközben nincsenek biztonságban a gyerekek. A bizalmunkat kérték, de visszaéltek vele." Úgy érzi, nem csináltak mást, mint a szülők vélt vagy valós félelmeit az állami iskolák borzalmairól csokorba szedték, és azt meglovagolva megígérték, hogy ott minden más lesz.  Nem mondja, hogy az állami iskolával elégedett, de szerinte az legalább nem nyújt hamis illúziókat, ott az ember azt kapja, amit előre gondol. Ők a sok rossz tapasztalat után a testvért már  automatikusan a körzetes iskolába íratták. 

És az sem egyértelmű, hogy ha valakinek sok pénze van, akkor automatikusan magániskolába adja a gyerekét, ahogy az sem, hogy minden gyereknek ugyanaz a fajta oktatás és figyelem a legjobb. Gerendai Károly, a Sziget Kft. vezetője például a most negyedikes kislányát tudatosan adta állami intézménybe, és nagyon elégedett a választott általános iskolával. „Nem akartuk, hogy burokban legyen, hogy kizárólag egy kiváltságosokból álló környezettel találkozzon. Azt szeretnénk, hogy a jövőjét Magyarországon képzelje el, és az állami intézményben inkább megszerezheti a közösségi elfogadás és alkalmazkodás készségét, mint egy fizetős magánintézményben. Ő ráadásul olyan gyerek, aki szomjazza a tudást, és azt örömmel meg is szerzi, otthon is állandóan az ismeretterjesztő könyveket és tévécsatornákat bújja" – mondta.

Gerendai nem csalódott a kislánya iskolájában, de azt mondja, a most óvodás, legkisebb gyerekét nem biztos, hogy az állami rendszerbe fogja járatni. „Nem konkrétan az az iskola, ahová a lányom jár, hanem összességében a rendszer kevéssé támogatja, ha valaki egy kicsit is másmilyen, más igényei vannak. Éppen ezért az ovis lányom esetében vacillálunk, nem biztos, hogy neki alkalmas lenne ugyanaz, ami a nagyobbiknak tökéletes. A kicsi sokkal jobban igényli az egyéni bánásmódot és a több figyelmet" – fogalmazott.

Grafika: szarvas / Index

Horn György radikális és drámai változást említett az államiból a magán felé vándorlók számával kapcsolatban, ez a trend a hivatalos statisztikai adatokból is – ha nem is radikálisan, de – visszaköszön. Idei Az Oktatási Hivatal közoktatási adatai szerint a 2013/2014-es tanévben az összes elsős 1,87 százaléka, a 2014/2015-ös tanévben az összes elsős 2,08 százaléka, idén pedig 2,27 százaléka kezdte meg magán- vagy alternatív iskolában tanulmányait.

Az egyházi intézményekben tanulók száma a KSH közoktatási adatai szerint szintén növekszik, az összes elsőshöz viszonyított számuk 2013-ról 2014-re 12,9 százalékról 13,5 százalékra nőtt. Ez egyrészt azért van, mert egyre több az egyházi iskola, illetve Horn György szerint azért is, mert a hátrányos helyzetű tanulókat oktató és felzárkóztató intézmények közül egyre többen csatlakoznak valamelyik egyházhoz, mert saját jogon nem, csak az egyházi fenntartón keresztül tudnak közvetve állami támogatáshoz jutni.

Következő cikkünkben arról írunk, hogy az állami fenntartású intézmények miként igyekeznek kitűnni a központosított rendszerből. Ha kiváló tapasztalata van állami iskolával kapcsolatban, írjon róla nekünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!