Felmentették a tizenöt koszovói menekült halálával járó embercsempészet vádlottjait

Felmentette a Szegedi Járásbíróság bűnszervezetben elkövetett embercsempészés vádja alól azt a két férfit, aki az ügyészség szerint aktívan részt vett 2009-ben a Tiszán, Röszkénél történt, tizenöt halálos áldozattal járó embercsempészügyben. Az ítélet nem jogerős, az ügyészség fellebbezett.

Felborult csónak

2009. október 15-én, egy csütörtöki napon a Csongrád megyei rendőrök találtak rá két, kihűlés miatt életveszélyes állapotba került koszovói gyermekre és azok édesapjára, akik a Tiszán próbáltak Szerbiából Magyarországra átszökni. A koszovói férfi, aki maga hívott segítséget gyermekei miatt, a rendőröknek elmondta: egy csónakon keltek át a folyón, amikor a hullámzás miatt felborultak, és mindenki a folyóba esett.

A magyar rendőrség első közleménye szerint további határsértőkre utaló jeleket nem találtak, pedig folyamatos terepkutatást végeztek a határőrök. Majd néhány nappal később már búvárokkal kutattak az esetleges holttestek után, mivel a koszovói külügyminisztérium kiadott egy közleményt, ami szerint tizenöt-húsz koszovói határsértő fulladhatott a Tiszába.

Egy héttel 15-e után már három holttestet találtak, egyet a magyar, kettőt a szerb oldalon, majd egy nappal később a szerb hatóság előkerítette a férfit, akinek a bárkáját használhatták a menekültek. Október végére öt, november elejére már kilenc holttestet találtak meg. Az eset feltárásában és a keresésben az Európai Unió Koszovóban működő rendőri és igazságügyi missziója (EULEX) mellett a szerb és magyar rendőrség és határőrség is részt vett. Ezen szervek vezetői folyamatosan kapcsolatban álltak egymással, rendszeresen találkoztak.

Végül kiderült, összesen tizenöt koszovói migráns fulladt a Tiszába azon az estén.

A nyomozás eredményeképp Szerbiában tizenegy ember ellen indult nyomozás, akik a migránsokat a magyar határra szállították, elszállásolták, Koszovóban pedig nyolc embert ítéltek el, mert a nyugat-európai országokba illegálisan eljutni akarók utazását szervezték.

Magyarországon a csempészhálózat kapcsán két férfit vettek őrizetbe és helyeztek előzetes letartóztatásba 2013-ban. A vádirat szerint a Szlovákiában élő, koszovói származású elsőrendű vádlott Svájcból szervezőként, míg a vajdasági magyar másodrendű vádlott gyakorlati végrehajtóként vett részt egy olyan embercsempész bűnszervezetben, amely több ezer euróért szállított illegálisan migránsokat Nyugat-Európába.

A két férfival szemben 2013. november 4-én emeltek vádat bűnszervezetben elkövetett embercsempészés miatt. A vád szerint a másodrendű vádlott és ismeretlenül maradt társa várta a csónakkal érkező menekülteket, amikor azonban látták, hogy a csónak elsüllyedt, elhagyták a helyszínt.

Alapos gyanúhoz elég, a bűnösség kimondásához kevés

A bíró a felmentő ítéletében arról beszélt, hogy az eljárás során feltárt közvetett bizonyítékok szerint ugyan lehetséges, hogy a vádlottak elkövették az ellenük felhozott vádakban megfogalmazott bűncselekményeket, de minden kétséget kizáróan ez nem bizonyítható.

Elmondta, hogy például a koszovói hatóságoktól beszerzett bizonyítékok egy részét nem is tudták használni, a bizonyítás során nem tudták figyelembe venni, mivel alapvető garanciális feltételeknek nem feleltek meg.

A tanúvallomásoknál például nem volt elfogadható bizonyíték arra, a jegyzőkönyvekben nem volt nyoma annak, hogy a tanúkkal közölték volna jogaikat, lehetőségeiket, vallomásuk következményeit. A bíróság szerint általában a Koszovóból beszerzett vallomások bizonyítékként való alkalmazásnak az a feltétele, hogy az eljárás során a magyar jogszabályoknak megfelelő kötelező eljárásokat elvégzik. Nem kell, hogy szó szerint ugyanaz hangozzon el, de tartalmilag el kell hangozniuk a megfelelő figyelmeztetéseknek. Ez sok esetben hiányzott.

Volt tanú, akit Magyarországon és Koszovóban is kihallgattak, három nap különbséggel, és a két tanúvallomás között fontos, súlyos tartalmi különbségek, egymásnak ellentmondó állítások voltak.

De probléma volt a tolmácsok alkalmazásakor felvett tanúvallomási jegyzőkönyvekkel is. A bíróság szerint hiányzott a koszovói jegyzőkönyvekből a tolmácsok eskütétele, velük kapcsolatban a kizáró okok ki sem derülhettek. A jegyzőkönyvekre okiratként sem tekinthettek, mivel az azt feltételezte volna, hogy akár bizonyítékként is felhasználhatják. Amelyik kihallgatási jegyzőkönyvet pedig használhatták, abban volt, amelyben nem is volt említés a vádlottakra vonatkozóan.

Kapott például a magyar bíróság Koszovóból három érintett család kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, illetve egy összefoglalót, amelyekben szintén nem említették a vádlottak nevét. Az ismert ugyan, hogy az elsőrendű vádlottat korábban elítélték már embercsempészetért, de azt nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy a most tárgyalt ügyben, esetben is tevőleges részt vett volna.

Túl sok embercsempész a pályán

A bíróság ítéletéből kiderül, hogy a bűnösség minden kétséget kizáró bizonyítását az is megnehezítette, hogy több jól szervezett bűnözőcsoport is tevékenykedett a térségben a tragédia éjszakáján, több autóval és emberrel, egymást lefedő területen.

Ráadásul egyes tanúvallomásokból az derült ki, hogy aznap éjszaka három csónakkal is közlekedtek migránsok a Tiszán a két ország között, ezek együtt mind megnehezítették annak bizonyítását, hogy melyik csónak, mely emberek melyik bűnszervezethez tartoztak. 

Több tanúvallomás több szervezetről beszélt – volt, aki konkrétan egy cigánybandáról, amely a menekültek illegális átjutását szervezte. Összességében a bíró úgy fogalmazott, hogy a tanúvallomások is egymásnak ellentmondó állításokat tartalmaztak

A bíró ítéletében arra is kitért, hogy arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy a két vádlott ismerte volna egymást, lehívott telefonadatokból például nem tudták egyértelműen bizonyítani azt.

A poligráfos vizsgálat sem egyértelmű

A bíró a másodrendű vádlott esetében három dolgot említett. Az egyik egy tanúvallomás, amit az előzetesben töltött időszakban vele egy zárkában ülő elítélt tett. Ez a tanúvallomás is tele volt ellentmondásokkal, tartalmazott később egyértelműen bizonyítottan nem igaz állításokat is.

A másik, hogy bár a vádlottat korábban már elítélték embercsempészet miatt, de ez önmagában természetesen nem bizonyíték arra, hogy a mostani esetben is részt vett volna.

A harmadik pedig az, hogy a poligráfos vizsgálatnál három kritikus kérdésből kettőnél nem adott megtévesztő választ. Arra például, hogy a tárgyalt estén, a tárgyalt tragédiánál jelen volt-e.

Egy kérdésnél adott megtévesztő választ: a kérdésre, hogy tudja-e, kik vettek részt ebben az esetben az embercsempészet megszervezésében. A vádlott azt állította nem, a gép bejelzett, de a bíróság szerint ez is csak arra bizonyíték, hogy a vádlottnak „lehetnek sejtései” arról, hogy kik vehettek részt a tizenöt ember életébe kerülő embercsempészetben.

A bíróság végül első fokon felmentette a két vádlottat, és elrendelte azonnali szabadon engedésüket. 2013 óta voltak előzetes letartóztatásban. Az ügyészség fellebbezett a döntés ellen, az ügyész szerint a bíróság rossz következtetéseket vont le a rendelkezésre álló bizonyítékokból.