Bürokratikus feketelyukba lökött egy meleg férfit a magyar jog

Nonszensznek tartom, hogy Magyarország szerint teljesen természetes dolog, hogy az EU-ban egy ember annyi névvel rendelkezhet, ahány állampolgársággal!

– írta az ombudsmannak címzett levelében Levente, akit egy, a melegjogokkal összefüggő bürokratikus-jogi csapdahelyzet miatt évek óta két különböző családnéven tartanak nyilván: Magyarországnak ő K. Levente, Németországnak O. Levente. Szeretne mindenhol, nálunk is O. Levente lenni, de úgy néz ki: ezt most szinte lehetetlen keresztülvinni.

Levente a K.-családba született Magyarországon. A nevét, ahogy sok házasodó, akkor szerette volna megváltoztatni, amikor hivatalossá tette a kapcsolatát német állampolgárságú partnerével, O.val, élve a házasság helyett a meleg párok előtti nyitva álló lehetőséggel, bejegyzett élettársak lettek.

Eredetileg csak a -né véget nem engedték volna

Magyarországon a bejegyzett élettársak a kapcsolatuk regisztrálásakor nem vehetik fel egymás nevét: ez az egyik különbség a házassághoz képest. Ilyen különbségből kevés van, többnyire nagyon lényeges pontokon. Az örökbefogadás vagy a mesterséges megtermékenyítésben való részvétel komoly társadalmi vitákat kiváltó kérdéséhez képest a névviselés joga nem túl súlyos részletnek látszik.

2007-ben még egy rövid időre úgy is tűnt, hogy nem lesz ezzel gond: a bejegyzett élettársi kapcsolatot kötő párok a házaspároknak garantált jogok közül a névviselés jogát is megkapják. Amikor a parlament elé került a bejegyzett élettársakról szóló törvényjavaslat, annak az eredeti változatában benne volt ez a jog azzal a kis eltéréssel, hogy a -né toldatot a pár egyik tagja sem viselhette volna. A javaslatot menet közben, MSZP-s kezdeményezésre módosították, és kivették belőle a névviselés jogát. Az érvelés az volt, hogy ezzel is jó lenne megkülönböztetni a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házasságtól, és a névmódosításra amúgy a normál ügymenetben minden állampolgárnak lehetősége van.

Hogy ez nem egészen ugyanaz, arra az egyik bizottsági ülésen az igazságügyi minisztérium anyakönyvi osztályának a vezetője próbálta figyelmeztetni a képviselőket. „Ha ezt a javaslatot elfogadnánk, akkor természetesen a névváltoztatás lehetősége fönnállna, de abban az esetben a születési nevüket elveszítenék a felek, szemben a házassági névvel, amikor van egy házasságneve valakinek, és van egy születési neve..." – kezdte magyarázni, de sok vizet aztán nem zavart.

Zrínyi Ilona is Zrínyi Ilona maradt

A parlamenti vitában Mécs Imre még arra is tett egy kis kitérőt, hogy ősi magyar szokás szerint a nemes hölgyek, mint Kanizsai Dorottya vagy Zrínyi Ilona valamikor megtartották a nevüket, és elmondta, hogy ő egyébként személy szerint túlzottnak tartja a magyar névváltoztatási gyakorlatot, ami a válások miatti újabb cserék miatt szerinte jogbizonytalanságot is jelent.Végül úgy is lett, ahogy többek közt ő is szerette volna.

Amikor aztán 2009-ben elkészült az új, már kifejezetten csak az azonos nemű párokra vonatkozó törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, akkor már az első parlament elé került változatban is benne volt: „a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra”. Ez így is maradt azóta is.

A németek átírták, itthon nem számít

Németország nem csinál ebből a kérdésből gondot, ott a bejegyzett élettársaknak lehetősége van a névfelvételre. Így aztán amikor a német O. és az akkor már odakint, vele élő Levente bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített Németországban, Levente kötőjeles formában felvette a partnere nevét: O.-K. Levente lett. 

Mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy nem szeretnénk különböző neveket viselni, úgy, mintha nem is lennénk társak, mintha össze sem tartoznánk

– írta a döntésükről. Ez a név került a hannoveri anyakönyvi kivonatba.

A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor 2013. áprilisában kezdeményezte a berlini magyar külképviseleten, hogy itthon is anyakönyvezzék a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Hiába mellékelte a hannoveri dokumentumot, és hiába kérte, hogy annak megfelelően az összekapcsolt családi nevet viselhesse, azt jegyezzék be a magyar anyakönyvbe.

A kapcsolatot ugyan anyakönyvezték Magyarországon is 2013. június 7-én, de az illetékes Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az új családnevet nem volt hajlandó elismerni. Arra hivatkoztak, hogy Magyarországon nincs lehetősége a bejegyzett élettársaknak arra, hogy felvegyék egymás nevét.

Levente, aki a német állampolgárságot is megszerezte, innentől fogva kénytelen úgy élni, hogy más-más név szerepel a magyar és a német okmányaiban. Időközben annyi változás történt, hogy személyes okokból már az összekapcsolt formában sem szerette volna tovább használni régi, születési családnevét, csak a partnere családnevét tartotta meg, így a neve kint O. Leventére változott. Magyarországon maradt mindvégig K. Levente.

A választójoggal is baj lesz

Így alakult ki a következő helyzet: O.-ként szerepel a német személyi igazolványában, a német jogosítványában, a német útlevelében, a postaládáján és a csengőjén is, miközben a magyar hivatalok továbbra is K. Leventének címezik a neki szánt leveleiket, amiket ő így nem kap meg.

Annak ellenére így van ez, hogy megpróbálta külön levelekben figyelmeztetni a különféle hivatalokat arra, hogy a neki szánt leveleiket O.-nak címezzék, különben nem fognak célba érni. Hiába. A választási iroda például mintha mi sem történt volna, e-mailben tájékoztatta később arról, hogy visszaérkezett hozzájuk a K. Levente névre címzett levél.

Hogy a választási iroda levelei nem jönnek meg, annak a választójog gyakorlására is kihatása lesz, hiszen ha a helyzet nem oldódik meg, Levente nem kapja meg 2018-ban a levélszavazáshoz szükséges dokumentumokat, nem fog tudni szavazni.

A célba nem érő levelek miatt Levente egy, a családjában történt haláleset kapcsán a mai napig nem tudja, hogy volt-e hagyatéki tárgyalás, vagy sem, mert a családtagjaival nem tartja a kapcsolatot, idézést pedig nem kapott. De nem jönnek meg például a földhivatal levelei sem az ingatlanjaiban bekövetkezett változásokról, és potenciálisan még mindenféle olyan hivatalos levél, amelyeknek ő a létezéséről sem tudhat, hiszen Németországban is az a gyakorlat, mint itthon: a kézbesíthetetlen levelet visszaküldik a feladónak.

Nem lehet csak úgy kiragasztani

Szerinte a legbosszantóbb tény az, hogy az intézmények, hatóságok értik, hogy milyen problémákat von az esete maga után, de senki nem hajlandó vagy képes ezen változtatni. Még azt sem sikerült elérnie, hogy a hivatalok az aktájában vagy számítógépekben szereplő adatait legalább kiegészítsék egy megjegyzéssel, hogy az értesítéseket hogyan kell címezni, hogy meg is kapja azokat.

Az sem járható út Levente szerint, hogy a postaládán, a csengőn és ajtón ragassza ki az O. mellett a K. nevet is. Azon túl, hogy ezt nem akarja, hiszen nem ok nélkül vette fel a partnere vezetéknevét, ez nem is lenne olyan egyszerű. Szövetkezeti bérlakásban laknak, ahol nem lehet csak úgy kiragasztani bármit, a házkezelőség foglalkozik azzal, hogy egységes névtáblák legyenek mindenhol.  „Arról nem is beszélve, hogy egy hirtelen odakerülő új név azt a látszatot kelthetné, mintha a bérlakás egyik szobáját mutyiban bérbe adtuk volna, ami szintén nem megengedett” - sorolta tovább.

Testvérházasságnak tűnne

Persze fölmerült az a lehetőség, ami már a nyolc évvel ezelőtti parlamenti vitában is érv volt: névváltoztatás abban a hagyományos eljárásban, ami bárki előtt nyitva áll, ami a megoldás akkor is, ha mondjuk az embernek egyszerűen csak nem tetszik a saját családneve.

A házassággal nevet változtatáshoz képest persze ez macerásabb: azon a bosszúságon túl, hogy külön el kell intézni valamit, van egy 10 ezer forintos eljárási illeték is, és külföldi partnerrel további bonyodalmakra lehet számítani, mert a magyar hagyományoktól eltérő hangzású név felvételét csak különös méltánylást érdemlő körülményekben engedélyezik.

De van ennél nagyobb baj is.

Levente fontolóra vette ezt a megoldást, ahogy írja, egészen addig, amíg nem beszélt a német anyakönyvi hivatallal. Azután azonnal elvetette. Ugyanis ha ő Magyarországon a hagyományos eljárással K.-ról O.-ra változtatja a vezetéknevét, erről értesítenie kell a német hatóságokat is. Mivel ebben az esetben a születési neve változna meg, ezt a változást az összes meglévő német dokumentumában is át kellene vezetni: a jelenlegi Levente O., született K. helyett Levente O., született O. szerepelne. „Ez milyen kellemetlen látszatot kelt? Pontosan! Mintha a testvéremmel házasodtam volna össze (hiszen aki hajadon/nőtlen, annak nem tüntetik fel az okmányaiban a születési nevét). A párommal való közös igazoltatás- vagy közös ügyintézés(ek) során felmerülő esetleges kellemetlenségeket ugye nem kell sorolnom. Az érdekes tekintetekről nem is beszélve." – írta.

Érthető, ha méltánytalannak tűnik

Levente felvette a kapcsolatot a Háttér Társaság civil szervezet jogsegélyszolgálatával, és az ombudsmanhoz fordultak. Székely László jelentése az ügyben 2015 márciusra készült el. Két dolgot vizsgált: egyrészt, hogy általánosságban alkotmányos-e a bejegyzett élettársak és a házasok közti különbségtétel a névviselésnél, másrészt pedig azt, hogy Levente konkrét esetében, a Németországban megkötött kapcsolattal felvett új nevet be kellett volna-e jegyezni itthon.

Leventéék beadványa elsősorban alkotmánybírósági normakontroll kezdeményezését kérte az általános probléma ügyében, de itt végül az ombudsman arra jutott, hogy a jelenlegi alkotmányos környezetben ez nem lenne kellően megalapozott. Az Alkotmánybíróság eddigi határozatai szerint a névviselésnél ez a megkülönböztetés még belefér az alkotmányos keretekbe, de az ombudsman azért megjegyezte: „érthető, ha az érintettek számára a névviseléssel  kapcsolatos szabályozás  méltánytalannak  tűnik”.

Azt is hozzátette Székely, hogy egy lehetséges jövőbeni jogszabály-módosításkor szerinte alkotmányos lenne az is, ha szélesebb jogokat adnának a bejegyzett élettársaknak a névviseléshez.

Az ombudsman igazat ad, de tehetetlen

A konkrét ügyben viszont az ombudsman egyértelműen Leventéék mellé állt. Mivel együtt éltek partnerével Németországban a bejegyzett élettársi kapcsolat megkötésekor, a német jog vonatkozott rájuk a nemzetközi magánjog szerint. Az annak megfelelő új név anyakönyvezésére viszont az anyakönyvi eljárásról szóló magyar törvény szerint nincs lehetőség. Vagyis a két törvény szabályai nincsenek egymással összhangban. Az ombudsman szerint ez sérti a jogbiztonság követelményét, Levente ügyében pedig visszás helyzetet teremtett, igenis elvárható lenne, hogy az állam „ne korlátozza az egyént a jogszabályok alapján megillető nevének használatát".

Az ombudsman a vizsgálat idején kapott egy ígéretet az illetékes belügyminisztériumtól arra, hogy amúgy is módosítani akarják az anyakönyvi törvényt, éppen előkészítés alatt van, és akkor közben megvizsgálják majd egy olyan módosítás lehetőségét, hogy a Leventééhez hasonló esetekben a külföldön jogszerűen megszerzett nevet Magyarországon is anyakönyveztetni lehessen.

Ebből aztán nem sült ki semmi változás. Az anyakönyvi törvényt azóta módosították, de ezt a részt érintetlenül hagyták. „Sajnálatos módon azonban a Belügyminiszter, majd ezt követően, vele egybehangzóan az Igazságügyi miniszter is arról tájékoztatott, hogy a jelentésemben tett megállapításokkal nem értenek egyet” – írta az ombudsman tavaly november 4-én Leventének. A minisztériumok indoklása frappáns volt: éppen a változtatástól féltették az egyenlő bánásmódot, mondván így meg a külföldön és a belföldön létesített bejegyzett élettársi kapcsolatokat különböztetnék meg a névviselési jog szempontjából.

Az ombudsman ezzel nem értett egyet, de hiába érvelt, a két tárca fenntartotta az álláspontját, és továbbra is elzárkózott a szabályozás módosításától.

Őszintén sajnálom, azonban a fentiek okán ügyében további intézkedésre nincs lehetőségem

– írta az ombudsman végül Leventének.

Per lehet belőle

Levente a neki jogi segítséget nyújtó Háttér Társasággal együtt most azon gondolkodik, hogy névjogi pert indít Magyarországon. Azt írta: „Számomra ez az egész nem arról szól, hogy a nevemet változtatgassam, hanem arról, hogy lehetőségem legyen arra, hogy a házassági nevemet viselhessem, és mint EU-s állampolgár ne kényszerüljek arra, hogy két EU-s tagországban különböző neveim legyenek. Már az is nonszensz, hogy nekem »neveim« vannak és nem »nevem«.”

(Címlapkép illusztráció: szarvas / Index)