Ollózott könyvvel tárja fel a múltat a Nemzeti Emlékezet Bizottsága

Hiánypótló munkaként jelentette meg decemberben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) azt a könyvet, amelynek szerzője, Cserényi-Zsitnyányi Ildikó előadást tartott szerdán az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a könyv témáját adó, 1945-1948 között létezett gazdasági rendőrségről. A szervezet később az ÁVO-ba olvadt be, és valóban sokáig kevéssé vizsgált területnek számított.

A hiányt azonban más korábban már pótolta: a 2014-ben a kommunista diktatúra afféle történelmi ítélőszékeként létrehozott NEB által megjelentetett könyv valójában döntően három cikk összeollózásából született – amelynek szerzője nem azonos a könyv szerzőjével.

 Az idén 608 millió forintból működő szervezet – amelynek elnöke a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettesének, M. Kiss Sándornak a lánya, Földváryné Kiss Réka – kiadványa annyiban kétségtelenül új, hogy könyvalakban még nem jelent meg a Gazdasági Rendészeti Osztály (GRO) története.

A munkában azonban nem említik meg az anyagok gerincét adó, az ELTE-hez köthető Sic itur ad Astrában 2003-ban és a Múltunk egy-egy 2009-es és 2010-es számában megjelent cikkeket. Mindhárom munka szerzője Molnár János.

Cserényi-Zsitnyányi szerdai előadásában elmondta: kutatást nagyon megnehezíti a GRO-val kapcsolatos dokumentumok hiánya. Az adatok szétszórtan vannak meg, például még olyan hivatalos dokumentumot sem sikerült fellelni, amely felsorolta volna a GRO munkáját. Erre csak a viszonylag rövid életű – Rajk László belügyminiszter és az ÁVO-t vezető Péter Gábor hatalmi harcának színterét is adó – szervezet munkajelentéseiből lehet következtetni.

Nagy segítséget nyújt viszont a korabeli sajtó, a GRO ugyanis az árdrágítókkal, valutázókkal, csempészekkel, áruvisszatartókkal szembeni fellépéseit – amelyek hivatalosan a közellátás biztosítását célozták, a gyakorlatban viszont nagy szerepük volt a Magyar Kommunista Párt kasszájának feltöltésében és a politikai ellenfelek ellehetetlenítésében – rengeteg cikk bemutatta, hiszen a cél a társadalmi hangulat alakítása is volt az MKP érdekeinek megfelelően.

Becslések szerint több mint ezer lehet az erről szóló korabeli cikkek száma. Molnár több tucatot idéz, de nagyrészt épp ebbe a már publikált halmazba esnek a Cserényi-Zsitnyányi által szemlézett cikkek is.

A könyvet december elején a Veritas egyik vezetője, Zinner Tibor méltatta egy könyvbemutatón. Ha valaki ma beüti a keresőbe, hogy "gazdasági rendőrség GRO", Cserényi-Zsitnyányi könyve mellett a Molnár cikkei is megjelennek. Meglepő, hogy a hasonlóság a kettő között semmilyen szinten nem tűnt fel senkinek.

„Hosszú évek munkájával összeszedett anyagokról van szó” – mondta Bank Barbara, a kötet szerkesztője, aki maga kérte fel Cserényi-Zsitnyányit a könyv megírására. „Tudtam róla hogy bányászati szabotázzsal kapcsolatos kazdasági perekkel foglalkozik, dolgoztam vele együtt, összeadtuk az anyagokat, amink volt” – adta meg a könyv keletkezésének háttért Bank. Aki szintén hangsúlyozta, hogy a témában nagyon szétszórtan vannak meg a dokumentumok: az ÁBTL-ben, a Budapest Fővárosi Levéltárban, a Politikatörténeti Intézet Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárában (PIL), vagy akár a parlamenti könyvtárban, legalábbis a közlönyök, rendeletek szintjén.

Elmondása szerint a NEB-nek van munkacsoportja, amely gazdasági vonalon tárja fel 1944 decembere után a történéseket. „A GRO-ról tudják a történészek, hogy létezett, de mivel az anyagok nincsenek koncentráltan egy helyen, nehéz a kutató dolga. Folyamatosan tárjuk fel az újabb anyagokat” – mondta Bank, akinek reményei szerint lesz még kötet a témában, akár a későbbi a GRO beolvasztása utáni időszak gazdasági, de valójában politikai színezetű perei kapcsán, amelyek szintén szorgos munkával gyűjtendők össze a legkülönbözőbb helyekről. Példaként a HÚSÉRT vállalat ügyét említette, amelyben halálos ítéletek születtek, a periratok mégis elkallódtak, de a rádió tudósított róla, így a Magyar Rádió archívumában fellelhető.

"Itt plagizálás történt"

Az intézet honlapján nem ismerhető meg, hogy kik a belső, és kik a külső munkatársak, ahogy az sem, hogy milyen munkacsoportok működnek az intézményen belül. A történészszakma képviselői között van, aki szerint káderhiánnyal küszködik a NEB, miközben a jelentős költségvetésének ismeretében – és itt nem csak a vezetők államtitkári és államtitkár-helyettesi szintű 700 ezer-egymillió forintos fizetéséről van szó.

Az intézmény költségvetése tízszerese annak, amit az 1956-os Intézet kapott fennállásának utolsó évében - azintézet eredeti formájában 2011 végén megszűnt, közfelaqdatait az Országos Széchényi Könyvtárhoz rendelték, az azóta létrehozott 1956-os Intézet Alapítvány magánszemélyek támogatásából működik, évi 5,5 milliós hozzájárulást adva az OSZK-nak, költségvetési pénz nélkül -, tehát jogos az elvárás, hogy valami eredményt mutasson fel. Ehhez alibinek jól jön a marginális GRO – amiről egy szakmán kívül ismeretlen történész dolgozott fel, így a plágium miatti lebukás esélye kisebb, mint egy olyan történész esetében, aki folyamatosan jelen van a nyilvánosság előtt is munkáival.

Felületes átnézés alapján úgy tűnik számomra, hogy itt plagizálás történt. Véleményem a következő:

• Megengedhetetlen, hogy akár csak részben is "ollózással" rakjanak össze egy tanulmányt.

• Azok a részek inkriminálhatóak, ahol az egyezés gyakorlatilag szó szerinti.

• Azok a részek is inkriminálhatóak, ahol bizonyítható, hogy az érintett úgy használ egy forrást és hivatkozik rá, hogy nem járt a levéltárban – tehát csak mástól vehette át, és ennek tényét semmilyen formában nem jelzi.

– mondta Ungváry Krisztián, aki szerint a NEB teljesítménye a ráfordított összegek fényében komoly kérdéseket vet fel, és ez nem csak a plágiumgyanús könyv láttán igaz.

„Hozzá kell tennem, nem az a meglepő, hogy egy pár éve felállított intézmény humánerőforrás-gondokkal küzd, hanem az, hogy miért nem építkeztek abból, illetve azzal, ami korábban jól működött – mindez azonban már elsősorban nem a NEB, hanem az azt létrehozó politika felelőssége” – vélte Ungváry. Megjegyezte, hogy a NEB költségvetése akár 8-10, összesen 100-130 szakembert foglalkoztató tudományos intézet fenntartására volna elegendő.

Lehetne hasznos is

A történész szerint a NEB-nek lehetne valóban hasznos szerepe is, ha felvállalná a legfontosabbat: az ügynökügyeket. „Arról azonban mély hallgatás van Magyarországon, hogy ki számít ügynöknek, pedig semmibe nem telne egy workshopot szervezni arra, hogyan kéne az ügynök definicióját törvényileg meghatározni. Ennek a társadalmi szükségessége kiemelten fontos lenne, hiszen a mostani definícióval minden ügynök pert nyer” – mondta a múltfeltárást lehetetlenné tévő definíció következményeit bírósági ítélete miatt első kézből ismerő történész. (Igaz, Ungváry, ha Magyarországon nem is, Strassbourgban végül pert nyert. A történész olyan kutatást publikált Kiss László alkotmánybíróról, amelynek következtetése az volt, hogy Kiss ugyan nem volt ügynök, ám pártvonalon űzött tevékenysége megfeleltethető az ügynöki munkának. Ungváry az anyaggal épp azt akarta bemutatni, hogy nem csak az állambiztonság beszervezettjei foglalkoztak az állambiztonság céljainak megvalósításával, de ezt művelte a párt több korifeusa is. Ezért is volna fontos az ügynök fogalmának újradefiniálása.)

„Már az is eredmény lenne, ha a NEB azt mondaná meg, mikor lesz hajlandó szembenézni az ügynökkérdéssel” – adta meg visszafogott elvárásait Ungváry, aki két kollégájával maga is ezer SZT-tiszt adatait, rövid életrajzát hozta nyilvánosságra a Szigoruantitkos.hu oldalon, teljesen ingyen. Ehhez hasonló adatbázist februárban a NEB is elérhetővé tett.

Ungváry megjegyezte, hogy Szakadát István a rendszerváltás után már jelentetett meg könyvet a párthatáskörökről, rövid életrajzokkal bemutatva, hogy ki mi volt a szocializmusban. „Nem teljesen felesleges amit a NEB csinál, van értelme a már külön-külön meglévő dolgokat összegyűjteni, de azokhoz a forrásokhoz képest, amelyek számára biztosítva vannak, az eredmény kérdéses.”