Bűnösek, de nem küldték börtönbe a forró kocsiban hagyott baba szüleit

Mielőtt megkérdeznék: nekem van gyerekem, és még véletlenül sem tettem volna ezt

– mondta a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bírája kedden, mikor kihirdette az ítéletét a kiskorú veszélyeztetésével vádolt S.-házaspár ügyében. S.-ék esete tavaly nyáron bejárta a sajtót, miután a police.hu írt róla: a harmincfokos melegben azt tették, amit számtalan figyelemfelhívás próbál megelőzni az évnek ebben a szakában.

Ahogy a főiskolát végzett, jól kereső grafikusként dolgozó apa és művelődésszervező, hittanár felesége elmondta még a márciusi tárgyaláson, nagyjából a következő történt: aznap 11:45 körül érkeztek meg a parkolóba, rövidnadrágot akartak venni az egyik gyereküknek. A házaspár összesen hét kisgyereket nevel, akkor kettő volt velük, a hathetes kisbaba és az a fiuk, akinek nadrágot kerestek. Ő tavaly nyáron épp óvoda után, iskola előtt állt, és a szülők úgy érezték, érzelmileg szüksége van arra, hogy külön is töltsenek vele időt.

Hiába riasztott 8-szor is a bébiőr

Megálltak a ruhabolt bejáratához közel, a második parkoló sorban, az anya a nagyobbik gyerekkel bement a ruhaboltba, az apa először kint maradt a kicsivel, de miután a baba elaludt, valamennyire lehúzott ablakok mellett otthagyta kint egyedül a bezárt autóban, és a felesége után ment. Egyszer 10 perc elteltével kiment ránézni, de miután mindent rendben talált, visszament a boltba, ahonnan állítása szerint egyébként rá lehetett látni a kocsira. Hagyott a baba mellett egy bébiőrként szolgáló telefont is: egy olyan applikáció működött rajta, ami egy bizonyos hangszint felett automatikusan felhív egy megadott telefonszámot, vagyis lényegében riaszt, ha sír a baba.

Ez a másik telefon az anyánál volt.

Az applikáció rendesen működött is, amikor a baba odakint felébredt és sírva fakadt, a szülők azonban odabent a boltban nem hallották meg a csörgést. Már 8 nem fogadott hívás gyűlt össze, mire sorban állás közben az anya végül észrevette. Kimentek a kocsihoz, de addigra már ott voltak a mentők, rendőrök. Egy arra járó házaspárnak ugyanis feltűnt a gyereksírás, és segítséget kértek.

Megúszta a baba

A kocsira nem vetült semmi árnyék, odabent 28-31 fok volt. A mentők 37,5 fokos hőmérsékletet mértek a babánál, ami épp a normális tartomány felső határa. Amikor az anyja ölbe vette, megszoptatta, megnyugodott. Ahogy az ügyész fogalmazott a vádbeszédben: "szerencsés véletlen", hogy súlyosabb következmény nem lett, és végül nem esett baja.

Kedden eljött a bíróságra tanúskodni az a pár, akik riasztották a mentőket, a rendőrséget. A férfi elmesélte, hogy macskaeledelt mentek vásárolni a feleségével, az asszony már akkor hallotta a gyereksírást, amikor megérkeztek és kiszálltak a kocsiból, de akkor még nem tettek semmit, mert nem feltételezték, hogy a síró gyerek egyedül van.

Elintézték a vásárlást, de mikor kijöttek, még mindig hallották a keserves sírást, márpedig - ahogy a férfi megjegyezte, és utóbb az asszony is elismerte - a feleség "nem vásárol gyorsan". Ekkor elkezdték sorra végignézni a parkoló autókat, amíg rá nem találtak a babára.

Betörné az ablakot? És ha megbüntetik érte?

Próbálták először keresni a szülőket, aztán szóltak a biztonsági őröknek, akik azt mondták, ők nem vállalnak felelősséget azért, hogy betörjék az ablakot, és figyelmeztették őket is, hogy bajba kerülhetnek, ha hozzányúlnak a kocsihoz.

A vallomásnak ezen a pontján a bírónő megállította a tanút, hogy kimondassa vele: természetesen csak emiatt, a büntetéstől félve nem vártak volna a végtelenségig a közbelépéssel.

Mindenesetre az ablakokat próbálták lejjebb feszegetni, a férj szerint néhány centivel sikerült is lerángatni azokat, a feleség szerint nem igazán mozdultak. A megvádolt apa azt állította, ő volt az, aki eleve nem csak 1-2, hanem 3-4 centire húzta le az ablakokat, és a bukókat is kinyitotta, hogy áramoljon a levegő, de ne tudjanak kívülről benyúlni a kocsiba.

Rá sem bírt nézni anyára

A tanúskodó asszony szerint a baba arca piros volt az erőlködéstől, a férje arról beszélt, hogy amit hallott, az „nem babahiszti” volt, hanem a gyereknek tényleg baja volt, keserves volt a sírás, és ezért kezdett ő is pánikolni és telefonálgatni. „Idegességemben és undoromban nem tudtam ránézni, még három másodpercre sem” - válaszolta, amikor a bíró arról kérdezte, milyennek látta a megérkező anyát.

A bíróságon az apa is, az anya is azt mondta: nem érzik bűnösnek magukat. Szerintük nem volt veszélyben a baba, összességében (mivel a férj egyszer kiment ránézni a 45 perces vásárlás alatt) maximum 20 percet volt egyedül, és úgy ítélték meg: jobb neki odakint aludni, mint ha bevinnék a leárazás miatt zsúfolt boltba, be a sok idegen ember, a bacilusok közé.

Az anya arról is beszélt a bíróságon, hogy megfordult a fejében, nem az a nő ébresztette-e fel - jószándékúan - a babát, aki ott állt, amikor ő odaért. Szerinte a sírás oka is a BCG-oltás lehetett, és valójában nem is a hőségtől, hanem attól volt feszült a baba, hogy éppen akkoriban gyűlt be az oltás helye.

Magán végzett kísérletet az apa

Ugyan tényleg meleg volt a kocsiban, de nem volt elviselhetetlen a hőség, próbálták bizonygatni a tárgyalásokon. Szerintük azért sem tudott annyira felmelegedni az autó, mert amikor jöttek, ment a légkondi, tehát eleinte hűvös volt. Az ügyész ennek kapcsán rámutatott, hogy lám, légkondival tették meg az odautat, tehát amíg ők is bent ültek, 40 perc autóban töltött időre is szükségesnek érezték, hogy bekapcsolják a légkondit.

Az anya a bíróságon arra hivatkozott, hogy a saját bőrén érezte, mennyire lett meleg, hiszen ő is a kocsiba ült be megnyugtatni, megszoptatni a babát, az apa pedig utólag, a nyomozás alatt egy komplett, önmagán végrehajtott emberkísérletet folytatott le. Kiválasztott egy olyan napot, amikor nagyon hasonló volt az időjárás, a hőmérséklet, és ugyanabban időpontban beült a StopShop parkolójában a kocsiba, miközben videózta saját magát.

Az ügyész ezt a bizonyítási kísérletet azzal söpörte le az asztalról, hogy egyáltalán nem releváns, hiszen egy felnőtt szervezete teljesen másképp működik, mint egy másfél hónapos babáé, akinek még nincs kialakulva a hőszabályozása, és könnyen kiszáradhat. A védőbeszédben a szülők ügyvédje megpróbált ezzel vitába szállni, mondván neki is van gyereke, sőt unokája is, így tudja, hogy a gyerekeknek épp nagyobb melegre van szüksége, mint a felnőtteknek, a szobában is feljebb szokták csavarni miattuk a fűtést.

Az ügyvéd szerint túldramatizálták

Az ügyvéd azzal is megpróbált érvelni, hogy ha ugyanazon a júliusi napon a kertben vagy a lakásban van a baba, ott is ugyanolyan hőmérséklet lett volna, az elrablás veszélye kapcsán pedig megjegyezte: "a mai világban" egy gyerek akár még a bölcsődében is bűncselekmény áldozata lehet.

Az apa annyit ismert el, hogy a boltban "picit többet" időztek, "mint amennyit kellett volna", és abban is hibáztak, hogy nem hallották meg a bébiőr applikáció riasztását, mert rossz helyre tették a telefont. Az ügyész erre a vádbeszédben azzal reagált, hogy nem "pici túlcsúszás" 45 percet időzni a boltban úgy, hogy közben kint van egyedül a gyerek, és ha már már valaki egy bébiőr applikációra bízza a gyerekét, legalább arra kellene figyelni. De egyébként pedig a bébiőr sem védi meg a gyereket, ha valaki mondjuk megpróbálja elrabolni a kocsiból, és a szülő nem tud azonnal ott teremni.

Az ügyész hangsúlyozta, hogy bármilyen átlagembertől elvárható, hogy felfogja az ezzel járó veszélyt, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező vádlottakra ez különösen igaz.

A szülők ügyvédje becsatolt a bíróságnak jellemzéseket a szülőkről óvodából, iskolából, bizonyítandó, hogy gondos szülők, jó emberek, akik az idejük 90 százalékát a gyerekeikre fordítják. Azt kérte, mentsék fel őket, hiszen legfeljebb csekély súlyú mulasztást követtek el, de ha a bíróság mégis bűnösnek találná őket, még a felfüggesztett börtön is méltánytalan lenne, érje be a bíróság valamilyen intézkedés kiszabásával.

Nem akartak ártani a 7 gyereknek

Az ügyész és a vádlottak között érződött a feszültség az óbudai tárgyalóteremben. Egy alkalommal a vádlott apa megpróbálkozott az ügyésznél ezzel: "Megkérdezhetem, hogy van-e gyereke?" "Nem" - jött egyszerre az ingerült válasz az ügyésznőtől és a bírótól is.

Ugyanakkor maga az ügyész sem akarta ténylegesen börtönbe küldeni a szülőket. Hét gyerekeket tartanak el, ahogy az ügyész fogalmazott, "nem az a cél", hogy az ő életüket ellehetetlenítsék, hogy tőlük vegyenek el bármit, akár anyagi forrásokat, akár a szüleik idejét, így nemhogy letöltendő börtön, de még közmunka sem jön szóba.

Felfüggesztett szabadságvesztést kért rájuk, és az is lett az ítélet.

A bíróság végül társtettesként elkövetett kiskorú veszélyeztetésében mondta ki a bűnösnek a párt, és ezért 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte mindkettejüket, de 3 évre felfüggesztve. Ahogy az ítélet rövid indoklásakor a bíró, Halász Orsolya elmagyarázta: 1 év 5 év közötti szabadságvesztés közötti keretben mozoghatott, az enyhítő körülmények, főként a 7 gyerek miatt döntött a minimumhoz közeli büntetés mellett.

20 perc a 6,3 millióból

Az ítélet nem lett jogerős, az ügyész kihasználja a 3 napos gondolkodási idejét, a szülők ügyvédje felmentésért, vagy legalábbis enyhítésért fellebbezett. A per a Fővárosi Törvényszéken fog folytatódni.

Az apa még az ítélethirdetés előtt, az utolsó szó jogán arról mesélt, hogy a Balatonon szemtanúi voltak egy, az övékéhez nagyon hasonló esetnek, és végignézték, ahogy a rendőrök útjukra engedték azokat a szülőket. "Az orrunk előtt engedték el őket" - mondta felindultan. Kiszámolta: 6 millió 300 ezer perc telt el első gyerekük születése óta. "És most ezért a 20 vagy 21 percért vádolnak meg minket?" - kérdezte, és még egyszer elmondta: ebben a 20 percben talán nem a legjobban jártak el, de ők akkor a lehető legjobbnak gondolták.