Bűnös a gyermekét halálra éheztető agárdi család

A fényevő perként ismert ügyben – bár ez a jelző már nem került bele a vádiratba – a bíróság  15 év börtönt szabott ki az anyára, E. Erikára, F.Balázsra, az édesapára, valamint gyermek anyai ágú nagyszüleire, E. Tiborra és E. Teréziára. Mellékbüntetésként 10 évre eltiltották őket a közügyektől. Feltételesen 10 év múlva helyezhetők szabadlábra. A gyermeket a család megbízásából "kezelő"  természetgyógyászra két év fogházat szabtak ki, három évre felfüggesztve. A parapszichológust hivatása gyakorlásától is eltiltották öt évre. A gyermek kezelésével szintén megbízott budapesti orvos egy év fogházat kapott, két évre felfüggesztve. A természetgyógyászt és a körzeti orvost a bíróság foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésben találta bűnösnek.

A bíróság elrendelte a szülők és a nagyszülők előzetes letartóztatását a jogerős ítélet meghozataláig.

A bíróság szerint a másfél évesen is alig négy és fél kilós kisfiú hosszas szenvedés után halt meg, amikor keringése összeomlott 2013. április 14-én. A boncolást végző orvos szerint a kiszáradt gyermek holttestéből vért sem tudtak venni, mert szinte már nem is maradt benne, izmai elsorvadtak, zsírszövete nem volt. Súlyos soványság, fehérjehiány és kiszáradás alakult ki az éheztetés miatt, a testén vitaminhiány miatt pontszerű bevérzések voltak, arcsorvadása lett, agykamratágulat és agysorvadás lépett fel.

A család a kisfiú ellátását, táplálását nem biztosította, az álorvos – a perben őt nevezik természetgyógyásznak – felismerve a bajt rossz tanácsokat adott, a körzeti orvos pedig passzív volt, nem tett meg mindent, hogy Benjámin kórházba kerüljön, így ő foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetéssel került bíróság elé. A hónapokig haldokló, de sokáig megmenthető kisfiúval szemben így valósult meg a "különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette".

Ártatlanok vagyunk, nem tudtuk, hogy baj van. Felmentésemet kérem

-– mondta utolsó szó jogán  az anya, E. Erika, és nyomában a szintén feketébe öltözött férje és E. Erika szülei is, akiknek a házaspár az agárdi otthonában élt, ahol hónapokon át folyamatosan veszített a súlyából a gyermek.

A család ezen kívül sem most, sem korábban nem nyilatkoztak a bíróságon, csupán  írásos vallomásaik álltak rendelkezésre. A bíróság a család védekezését elutasította,  többször ellentmondásosnak nevezte. 

A csütörtöki per kezdete elhúzódott, így a tárgyalóteremben hosszasan üldögélt a házaspár és a nagyszülők. Keveset beszéltek egymással, csupán annyi hallatszott ki a nagyapától, hogy "nem ezt kell mondani."

A természetgyógyász is visszautasította, hogy bűncselekményt követett el.

"Nagyon sajnálom, ami történt" – mondta egyedüliként az orvos, akinek elmondása szerint utolsó személyes találkozásakor nem volt tapasztalható elmaradás a gyermek fizikai, értelmi fejlődésében.

A család állítása szerint a bíróság, a sajtó minden tényt ellenük fordít. Ezek a tények:

• Négy és fél kilósan meghalt egy 19 hónapos kisfiú.
• Védőnő egyszer láthatta, háziorvos is csak nyolc alkalommal, ő legtöbbször a nagyapával konzultált telefonon.
• Egy természetgyógyász kezelése volt az iránymutató, a nyugati orvoslás iránt bizalmatlan család neki hitt.
• Otthonát a kisfiú sosem hagyta el.
• Táplálása mindvégig döntően anyatejből és biogyümölcsökből állt.
• Hiába veszítette el 6 hónapos korától haláláig testsúlyának egyharmadát, a gyereket mégsem vitték kórházba.
• A gyerek TAJ-kártyájára élete során egyetlen gyógyszert sem kértek ki.

Az nem derült  ki, miért  nem találták aggasztónak – függetlenül attól, hogy mit mondott vagy nem mondott az orvos és a természetgyógyász – hogy a gyerek hónapokon keresztül egyre fogyott, sorvadt.

Súlyos alultápláltság miatt az agy 10 százaléka elveszett, a 19 hónapos korban normálisnak megfelelő súlynak csupán felét-harmadát érte el.

"Haláláig csak az anyatej tartotta életben, épp csak annyi kalóriához jutott, amely egyfajta vegetációhoz volt elegendő" – mondta a tartós éhezésről a bíró, megjegyezve, hogy Benjáminnak élete végéig súlyos fájdalmai voltak az éhezéstől. A halál közvetlen oka az éhezés miatti keringési és légzési  elégtelenség volt.

A kisfiú legalább kilenc hónapon át nem kapott megfelelő mennyiségű táplálékot.   

A család 15 éve vegetáriánus volt, a bíró elmondása szerint az egészséges táplálkozás mindinkább a nagyapa érdeklődésének középpontjában állt. A homeopátiás gyógymódban való hit is egyre meghatározóbb volt.

Elutasították az orvos által többször javasolt ultrahangot is, mert az interneten tájékozódva arra jutottak, hogy az hozzájárulhat a v ízfejűség kialakulásához, mivel az ultrahang felmelegíti a fejet.

Halálosan ostoba szeretet

„Akinek gyereke van, különösen nem értheti, hogy történhetett mindez” – mondta egy nő a folyosón várakozva. A perből ráadásul az derül ki, hogy a család minden pillanata a gyerek körül forgott. Ami Benjámint megölte, az a család mindenkivel szembeni bizalmatlansága, a kiválasztottság érzése, és annak illúziója volt, hogy képesek maguk is megfelelően tájékozódni.

Vallomásaikban többször előjött, hogy az "interneten tájékozódtak", az ott olvasottak alapján megnyugtatták magukat. Benjámint  2012 júniusa, tehát 10 hónapos korától haláláig már nem látta orvos, állapotáról semmilyen irat nem készült.

Sem a gyerek súlyának mérését, sem az elfogyasztott anyatej mennyiségének mérését nem tartották fontosnak. A b író az indoklásában megeml ítette, hogy a szülők belátási képessége enyhén korlátozott volt, – ezt a b író enyh ítő körülményként figyelembe vette – és a család számára betegesen fontossá vált "egészségmegőrzés" eltomp ította az ésszerű gondolkodást.

A természetgyógyász kezelése során nem volt javulás, a bí ró szerint a szülők és nagyszülők csak a szerencsében bíztak, semmi sem indokolta optimizmusukat. 

Az ítélet szerint súlyosbító körülmény, hogy a vádlottak a nekik kiszolgáltatott gyermek sérelmére hosszú időn át követték el a bűncselekményt, amely nagy társadalmi felháborodást okozott.

Ép babától haldokló gyerekig

E. Benjámin egészségesen született 2011 végén, de a család körül már akkor sem volt minden rendben. Az otthonra hívott bába késése miatt egyedül világra hozott baba születését nem jelentették a szülők, az anyakönyvezést is csak később végezték el. A nagyszülőkkel együtt élő, a helyiek szerint az elmúlt évtizedekben hirtelen meggazdagodott család láthatóan igyekezett minél inkább elszigetelődni a világtól. A szomszédok a gyerek haláláig arról sem tudtak, hogy egyáltalán létezik.

Háziorvos is csak két héttel a születés után látta először a babát, aki rövid élete alatt sohasem került ki otthonából.

De négy hónapos koráig  megfelelően fejlődött, állapota ezután, de legkésőbb hat hónapos kora után rohamosan kezdett romlani: nagyjából onnantól, hogy mindenképp más táplálékra is szüksége lett volna az anyatejen és pár biogyümölcsön kívül. A háziorvos saját bevallása szerint mondta, hogy vegyes táplálkozásra kellene áttérni, de

A "nyugati orvoslásban nem bízó" nagyszülők inkább egy természetgyógyászra hallgattak, aki "bioenergetikai vizsgálatokat" végzett kézrátétellel, és a nagyapa vallomása szerint azt állította, hogy a gyerek tönkrement bélflórája a probléma oka, és "ha elviszik orvoshoz, akkor átmenetileg jobban lehet, de gyógyszerek hosszú távon tönkreteszik a bélflórát". A volt katonából homeopatává lett természetgyógyász egy alkalommal megállapította a gyerek szervei száz százalékosan működnek, kivéve a szívét, "ami 80 százalékos."

Védőnő csak egyszer láthatta a gyereket, akihez később már nem engedték be, hiába próbálkozott. A család azt mondta, Benjámint egy budapesti orvos kezeli – őt a nagyapa mindig saját autóján hozta el Agárdra –, ehhez az egészségkönyvét is bemutatták a védőnőnek, igazolva a kötelező oltások meglétét. (A boncolás nem tudta megállapítani, hogy az oltásokat Benjámin valóban megkapta-e, ezt már csak a vádlottak szavai és a papírok igazolják, a vádiratban nem jelent meg, hogy az oltások valójában elmaradtak volna.)

Helyette 2013 áprilisáig semmit nem változtattak a láthatóan eredménytelen otthoni gondozáson. Ezért ment híre annak, hogy a család fénnyel próbálta volna etetni Benjámint. Ilyet azonban a vádirat nem állít, de Gárdony-Agárd polgármestere is úgy vélte, hogy másról lehet szó, a család nem volt semmilyen szekta tagja.

Nem mintha a Benjámin tragédiája csak szektatag szülőkkel fordulhat elő abban a világban, ahol népes nemzetközi tábora lehet a Grabovoj-számoknak, ahol lábvisszanövesztésre is képes theta-hullámokra is fel lehet építeni egy jövedelmező mozgalmat, ahol teret hódít a védőoltás-ellenesség, hogy rég legyőzöttnek hitt betegségek jöjjenek vissza, ahol gyógyhatású hipós vizet vagy oxigénnel rendkívül feldúsított vizet lehet eladni, vagy egyszerűen a hiányos természettudományos ismeretekre és a félelemre rájátszva a milliós követőtábort lehet szerezni, vagy ahol emberek sokasága kész emelt díjas vonalakon rontást levétetni magukról és jóstól kérik, hogy küldjenek pénzhozó energiát.

Persze nem is merült fel soha, hogy igehirdető, tagokat toborzó szekta állt volna a gyermek halálát okozó táplálás mögött. Ettől még  látható, hogy a világtól elzárkózó család szokatlan életet élt, és egy nyitottabb környezetben nem történt volna baj.

A szekta szó félrevezető lehet, de az tény, hogy a beházasodó apa azután, hogy elvette E. Erikát és beköltözött a nagyszülői házba, megszakította a kapcsolatot saját szüleivel és munkahelyével is. 

F. Balázs a 2010-ben kötött házasság után nem sokkal feleségével együtt albérletből a nagyszülők házába költözött, ettől kezdve csak ház körül végzett munkákat, így neki sem kellett elhagynia  otthonát.

A peren jelen voltak az apa szülei is, de ekkor sem váltottak szót, a férfi rájuk sem nézett. Meglepő nyugalommal tűrték a helyzetet, egészen az ítélet meghozataláig, amikor az unokáját sosem látó nagymama sírásban tört ki. 

A nagyapáé volt a döntő szó

A perben elhangzottak alapján is az a kép rajzolódott ki, hogy a 34 éves apa és a 36 éves anya szavánál a nagyapa, a gazdag vállalkozónak mondott E. Tibor szava fontosabb volt, jelentős szerepe volt a gyermek gondozásának menetében.

Az orvos is vele konzultált telefonon, ahogyan a természetgyógyász is leginkább vele állt folyamatos kapcsolatban. A nagyapa szerint több millió forintot adott a természetgyógyásznak, ő azonban saját állítása szerint nem fogadott el pénzt a családtól.

Az E. család a perben inkább a természetgyógyászt okolta, ő viszont azt állította, nem is tudta, hogy Benjámint nem vizsgálja rendszeresen valódi orvos. Az orvos pedig azt mondta, felhívta a figyelmet arra, hogy kórházban kellene kivizsgálni a gyereket, de javaslatát figyelmen kívül hagyták.

A család szerint viszont az orvos nem volt körültekintő, ezért is fordultak természetgyógyászhoz.

Az szülők és a nagyszülők védője hangsúlyozta, hogy a családot sem a hivatásos orvos, sem a természetgyógyász nem figyelmeztette betegségre, rendellenességre. Az ügyvéd szerint nem volt megállapítható, hogy mi okozta a gyermek állapotának romlását és mi vezetett a halálához.

Az ügyvéd az orvos felelősségét emelte ki, mivel állítása szerint Benjámin 9 hónapos korában "ismét felmerült benne", hogy szükség lehet az alaposabb vizsgálatra, szavai szerint küldött is beutalót, de nem győződött meg, arról, hogy ezt a család megkapta. Végső soron lépnie kellett volna, hogy a gyermek mindenképpen kórházba kerüljön. 

A család az eddigiek során igyekezett lassítani a pert, legalábbis több lépésük ezt vonta maga után. A nagymama egészségügyi állapotára hivatkozva – a szerinte rossz tapasztalatokkal szolgáló egészségügyben dolgozó orvosok igazolásai alapján – többször távol maradt a pertől, míg januárban a bíró elő nem vezettette. A per első 10 hónapja alatt a család nyolc védőügyvédtől vált meg – köztük volt ifjabb Lomnici Zoltán is –, legutóbb januárban, ami újabb két hónapos csúszást jelentett. Igaz, a márciusra ígért ítélet akkor sem született meg, újabb két hónapot kellett várni a mostani elsőfokú döntésig.

Az orvos kapcsán börtönt kér, és hivatásától való végleges eltiltást, ugyanezt javasolva a természetgyógyász esetében is.

Minden vádlott felmentésért fellebbezett.

Az indoklás felolvasását hallgatva az anya rosszul lett. Levegőre volt szüksége, a nagymama kísérte ki. Kimenetkor közölték: "Orvost nem kérünk."